Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-11-01 / 19. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 vesznek el. És nincsen egy ember sem, aki emiatt panaszt emelhetne. Magunk gyújtottuk magunkra a bezárt házat: mindnyájunknak ott kellene elpusztulnunk. Isten azonban mégis kimentett minket: csodák sorozatával, mik évezredeken át tartottak. Golgothával, amin mi helyettünk saját Fia fizette meg bűneink zsoldját. Hogy útasít- hatnánk hát el ekkora kegyelmet? Inkább alázatosan elfogadjuk és boldogok vagyunk, hogy Isten újra kezébe vett minket. A HUGUENOTTÁK Maga Kálvin is ez volt, mert Franciaországban a kálvinistákat nevezték el ezzel a gúnynévvel. De a gúnynévből a legtiszteltebb, legragyogóbb dicsnév lett. A huguenották története maradandó csoda, ami az erős vallásos meggyőződésnek mindenre elégséges voltát bizonyítja. Kitartásuk története a vallások történelmének legbámulatosabb és leghősiesebb lapját alkotja, mondja az Encyclopedia Britannica. Még hitetlen történetírók is mind elismerik, hogy a huguenották voltak a francia nemzetnek legegészségesebb, legerényesebb, legszerényebb és legfelvilágosodottabb eleme. Amikor századokon át tartó kegyetlen üldözéssel kiirtották vagy kiűzték őket, úgy aláhanyatlott a nemzet jelleme és olyan hogy fertőjébe hamarosan alámerült a trón is meg az hogy fertőjébe hamarosan elámerült a trón is meg az oltár is. Soha ki nem tudta heverni Franciaország azt s veszteséget, amit a huguenották elvesztése jelentett. Jelszó volt francia földön: “becsületes, mint a hu- guenotta”. Nem hiába került kezükbe az egész francia világkereskedelem. Mindenütt nagy hitelük volt. Amig őket saját hazájukban a pápás egyház eretnekeknek, istenteleneknek, káromlóknak, pokolból kihányt szörnyetegnek nevezte, azalatt világszerte — és hazájukban is — őket tartották a legjobban megbízható üzletfeleknek. Mi különböztette meg őket a többi franciától? Kálvinizmusuk. Ez tisztította meg erkölcsi érzéküket. A legnagyobb szigorúsággal bántak el nemcsak nyilvános bűnösökkel, hanem még inkább a fényűzőkkel, kicsapongókkal szemben. Rendkívüli gondot fordítottak gyermekeik nevelésére. Még a cselédek iskoláztatását is elrendelték — a 16. században! Öt nagy akadémiát alapítottak egymás után; a fenntartására szükséges pénzt negyedévenként fizették, minden más adó előtt. A hitjavitás mégis gyűlöletes volt Róma hívei előtt. Előbb a lutheránusokat vették üldözőbe: 1524-ben már tömegesen végzik ki őket; embertelen kegyetlenséggel lassú tűzön égetik meg az elitélteket; himbáló bitófájuk alá rakják a máglyát. Később, amikor Géniből a kálvinizmus átjött és terjeszkedni kezdett, komolyabb szint öltöttek az üldözések is. A déli tartományokban a valdensek utódait kor- és nemkülönbség nélkül gyilkolják; 22 falujukat égették hamuvá, négyezer aggastyánt, nőt és gyermeket lemészároltak, 700 férfit vittek gályarabságra. Ez azonban csak kezdete volt a későbbi, sokkal nagyobb üldözéseknek. Egyik tömeggyilkolás a másikat érte, amig aztán 1572 augusztus 24.-én abban a szörnyű mészárlásban nyerte betetőzését, amit a történelem a párisi vérnász neve alatt ismer. A király nővérének az esküvőjét használták fel az esküvőre meghívott és összegyűjtött huguenották le- gyilkolására. Szent Bertalan éjszakáján és a következő négy napon át Párisban és a vidéken több mint harmincezer embert öltek meg, köztük a huguenották kiváló vezérét, a hős Coligny tengernagyot is.. Rómában a pápa kivilágittatta a várost, ágyudörgés és harangzúgás közepette fényes egyházi körmenetet rendezett, hála-Istentiszteletet tartott és emlékérmet veretett “a huguenották vereségére.” A nemzet nemcsak a megölettekben szenvedett vér- veszteséget: százezrével menekültek külföldre, akik nem voltak hajlandók lemondani hitükről; Németországban ezek építették fel Berlin városát; sokan mentek Hollandiába, Angolországba, a skandináv államokba, sőt Amerikába is. A szerencsétlen nemzet pedig tovább zuhant lefelé a lejtőn, amelyen többé nem volt megállás. Hogy is lehetett volna? A párisi mészárlás után harmadnapra a király parlament gyűlésén nyilvánosan kimondta, hogy minden ami történt, az ő parancsára történt, és a huguenották összeesküvése kényszeritette erre a lépésre. Semmi sem jellemzi jobban e kort, mint az a válasz, amit a királynak a parlament elnöke, tehát az ország első bírája, adott: rendkívül megdicsérte a királyt e hősi tettéért és azon majdnem isteni ügyességéért, amivel annyi ideig színlelni tudott, hogy a huguenottákat kézrekerithesse; méltó utódja ősének, XI. Lajosnak, aki csak ezt az egy mondatot tudta latinul: nem tud uralkodni az, aki nem tud színlelni. — Nem csoda, ha a kálvinista huguenották nem tudtak megmaradni olyan országban, ahol színlelés uralkodott. Nyolcvanhét évig (1598-1685-ig) szünet állott be az üldözésekben, a nantesi türelmi rendelet hatása alatt; de amikor ezt XIV. Lajos király visszavonta: megint újra kezdődtek a legkegyetlenebb üldözések, — még ekkor is, a 17.-ik század végén! Minden kálvinista lelkészt száműztek; 800 istentiszteleti helyüket elpusztították, a kivándorlást megtiltották. Mégis mindig többen hagyták el a vesztébe rohanó országot, amit aztán egy évszázadon belül utói is ért végzete. A nagy forradalom kiirtotta még megmaradt jobbjait is: az iránytűtől, kormánykerekétől és vitorláitól megfosztott hajó a vihar játékává lett, ami azóta is kénye-kedve szerint hányja. A szent mag azonban megmaradt és a legújabb időkben lassan feléled a református egyház és mint azt a jelek mutatják — de különben is természetéből folyik — már is jóval nagyobb a jelentősége, mint ameny- nyit létszáma után következtetni lehetne. Isten Lelkének munkáját nem lehet számokkal mérni. Annak hatása olyan, mint a tavasz földrepesztő erőié.
