Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA Lapunk még egyszer megismétli azt a javaslatát, hogy Magyar Egyházkerületünk találjon formát arra, hogy e kiváló férfiúnak tisztességet téve, önmagát tisztelhesse meg. Gyűlésünkre okvetlenül hívjuk meg őt, régi iskolatársával és barátjával, Dr. Schaeffer Károllyal együtt, hogy míg még itt vannak köztünk, megérezzék, mily őszintén és mily sokra becsüljük őket! A könyv cime: HISTORY of The Theological Seminary of the Reformed Church in the United States (1925-1934), Evangelical and Reformed Church (1934-1952), by George Warren Richards. — Lancaster, Pa., 1952. — Ára 5 dollár. Megrendelhető a megnevezett szeminárium elnöki hivatalától; megrendelést szívesen közvetít lapunk is. EGYHÁZI HÍREK KARÁCSONYI ÜZENET MAGYARORSZÁGBA 1952-BEN A Free Europe Radio utján hazaküldte Kecskeméihy László woodbridgei lelkész, a Magyar Egyházkerület titkára Karácsony szent ünnepe mindig a kibékülés, megbocsátás és meleg baráti szeretet ünnepe volt; olyan ünnep, amelynek mennyei fénye kiemelte az embert, hacsak pillanatokra is, a szürke hétköznapok zajos, aggodalommal és küzdelemmel telt homályából. Mintha egy nyomasztó, ködös álomból napfényre ébrednénk karácsonykor: pillanatokra úgy látszik, mintha képes lenne az emberiség egy igazabb, magasabb rendű, Istenhez közelebb álló életre, a tökéletes szeretet, az ajándékozó jókedv és a kegyelem életnívójára is. Ez a felcsillanó életlehetőség jóformán a legtökéletesebb boldogságot, örömet és lelki megnyugvást jelentette a számunkra még a háborúk véres, félelmetes vihara közepette is. — Édesapám legkedvesebb élménye az első világháborúban az volt, amikor Karácsony estéjén az ágyudörgés elült s a lövészárkokból felzendült a “Csendes éj, szentséges éj ...” szivet melegítő dallama német nyelven az egyik és oroszul a másik oldalon s utána kézigránátok helyett tea-csomagokat dobtak át az orosz katonák és konzervet hajítottak vissza a németek. Sokan mondogatták azon az estén a katonák soraiban: bizony igy is lehetne élni az embernek... bizony igy szebb lenne az emberi élet! ... De, kin múlik, hogy igy legyen? Isten megadta a lehetőséget: először is kijelentette, hogy ő tökéletes jóság és megbocsátó szeretet s az az óhaja, hogy hozzá hasonlókká, gyermekeivé legyünk; másodszor pedig szivet és értelmet teremtett belénk és szabadságot arra, hogy szeressük vagy gyűlöljük Istent és embertársunkat, hogy megértsük, mi a jó, mi a hasznos és mi a káros. Azért, akik szeretik a Karácsony magasabb rendű életlehetőségét, akik igényt tartanak a lélek örömére és az örök élet reménységére, azok tudják, hova kell fordulni segítségért: a fényesség forrásához, a mennyei Atyához. Adjon ez a Mindenható Isten igaz, bensőséges, örömmel és reménységgel teljes karácsonyi ünnepeket minden magyar testvéremnek és tartsa meg annak reménységét életük minden napjára. OHIO KÖRZETI PRESBITERI KONFERENCIA Ohio állam kilenc egyházából 87 presbiter és lelkész jött össze Fairporton, még szeptember 28.-án, hogy megtartsák őszi konferenciájukat. A gyűlés főtárgya Novák Lajos elyriai lelkészünk előadása volt erről a kérdésről: Hogyan tudnánk a templombaj árást rendszeresebbé tenni? (Ez előadás egyik érdekes részletét lapunkban közöljük.) Nagyon sokan hozzászóltak az előadáshoz, egy öt tagú bizottság pedig javaslatokat is készített, melyek közül a következők a legérdekesebbek: az egyházak presbiterumai havonként ne egy, hanem két gyűlést tartsanak, egyiket adminisztrációs ügyeik megtárgyalására, a másikat a lelki nevelés érdekében; ahol ez nem lehet, ott legalább időnként lelki órákat tartsanak presbiterek, egyházi és egyháztestületi tisztviselők számára; az Urvacsorázókról, sőt a templomlátogatókról is névszerinti nyilvántartást vezessenek; minden egyháztagot, különösen az újakat, vonjanak be tényleges egyházi munkába; munkálkodjanak azért a célért, hogy Úrvacsora alkalmával senki ne távozzék a templomból; minden presbitérium szervezzen tagokat látogató bizottságot. E nagyjelentőségű javaslatok tárgyalására lapunkban visszatérünk. Molnár Ágoston dékán-helyettes az elmhursti főiskoláról mutatott be színes filmeket és munkáját ismertette. Az egyház asszonyai vacsorával vendégelték meg a jelenlévőket. A jövő évi konferenciát szeptember negyedik vasárnapján a sharoni egyház uj templomában fogják megtartani. LÁTTAM A KRISZTUST Én láttam a Krisztust, újra jött a földre, Be-bekopogtatott minden ember-szívbe. Jóságosán most is mindent ingyen adott, Mégis mindenütt csak szidalmakat kapott. Szeméből sugárzott az áldó szeretet, De csendes hajlékot hiába keresett. Borús volt az arca, a szenvedő, szelíd, Mert látta, hogy mennyi bűn van a földön itt. Látta, hogy kerüli a gazdag a szegényt, És hogyan öli meg szivében a reményt. Látta, hogyan törnek egymás életére, Látta, milyen szomjas ember embervérre. Ajkukról átok száll felfelé az égre: Csupa Júdás, Kain birkózik a mélybe. Megint hogy üldözik földön hagyott testét: Egyházát pusztítják elsötétült elmék. Irgalmasság helyett sebeket osztanak, Embert Istenképtől végkép megfosztanak, Megölik a testet, megölik a lelket, Az ember ma nem szül, hanem csak temetget. Saját maga ássa mélyebbre a sírját, Maga készíti el a munkája díját. Ezért borúit el a szelíd krisztusi arc, Látva hogy idelent nem szűnik meg a harc. Közeleg a világ ítélet-órája, Már itt van nem messze, a Krisztus nyomába. Éltet ad vagy elvesz örökre hatalma, Megfizet érdemként, amint a Könyv tartja. (Dayton) Hörcsik József
