Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL A halódik budapesti zsinat utolsó ülésszakát Debrecenben tartották meg október hó utolsó napjain. A kormány nyomására zsinati elnöki székbe emelt Kiss Roland főgondnok bezáró beszédében azt az indokolását adta a debreceni ülésezésnek, hogy ezzel is megemlékezzenek az 1881-82-ben Debrecenben tartott alkotmányozó zsinati gyűlésről, amely akkor megalkotta a magyar református egyház szervezeti egységét. Szerinte most a hatodik budapesti zsinat “korszerűen továbbfejlesztette ezt az egységet”. Ez a “korszerinti továbbfejlesztés” abban a szomorú cselekményben nyilatkozott meg, amivel most már a megmaradt négy egyházkerületnek a számát is lecsökkentették háromra, mint ahogyan ez év elején a négy theológiai szemináriumból kettőt megszüntettek, a pápait és a sárospatakit, úgy hogy most már csak kettő működik: a budapesti és a debreceni. Most az egyházkerületekre került a sor. Megszüntették a tiszáninneni egyházkerületet. Lapjuk gondosan kerüli ezt a szót, hogy “megszüntették”: úgy tüntetik fel, hogy egyesíteni, tömöríteni kell a megmaradt lelki és anyagi erőket. Ilyen mellébeszéléseket, vagy “falazásokat” lehetett hallani a zsinati gyűlésen: “Az evangélium fényessége megláttatja velünk, hogy nem a kerületi határbeosztások ügye a lényeges, hanem az egy közönséges keresztyén anyaszentegyház egységének minél jobb kifejezése, megnyilvánulása.” A kimúlásra ítélt tiszáninneni egyházkerülettel határozatiig kimondatták, hogy “szükségessé teszi ezt a lépést jövő fejlődésünk, egyházunk egységének hálás megőrzése, ápolása; indokolja a lelki és anyagi javainkkal való helyes sáfárkodás szempontja is”. Az uj beosztással a hevesi egyházmegye ösz- szes egyházközségeit a dunamelléki egyházkerülethez, a többi — abauji, bordosi és zempléni — egyházmegyéket pedig összes gyülekezeteikkel együtt a tiszántúli egyházkerülethez tették át. Az uj beosztás nem változtatja meg a zsinati tagok számát, hanem csak elosztását a megmaradt három egyházkerület között. Érdekes, hogy ez önkényes felosztás mentegetésére még azt is felhozták, hogy tulajdonképpen a tiszáninneni egyházkerület megalakulása csak a Carolina Resolutio hatására, tehát “hatalmi önkényre” történt, amikor 1734-ben a tiszáninneni egyházmegyék uniója szuperintendenst választott. Most tehát ezt az önkényes alakulást megszüntetik és visszatérnek ahoz az időhöz, a- mikor a tiszáninneni egyházmegyék is eljártak a debreceni zsinatokra. A zsinat izenetei a külföldhöz. — Az egyetemes szokásnak megfelelően, a zsinat izeneteket küldött az Egyházak Világtanácsához, valamint a presbiteri rendszert követő református egyházak világszövetségéhez. Dacára annak, hogy mai elnyomatása alatt magyarországi református egyházunk nem beszélhet szabadon, sőt bizonyosan kényszerítő nyomás alatt fogalmazza meg ilyen izene- teinek szövegét, ezeknek ma még az ilyen körülmények között is különös értéke van. Felfigyel reájuk a nyugati protestáns világ, még ha tudja is, hogy milyen rabságból jönnek is ezek a fájdalmas hangok. Nekünk még több okunk van, hogy legalább részleteket meghallgassunk e nekünk is szóló izenetekből. A sokkal régebbi testülethez, a református világszövetséghez küldött és csaknem teljesen politikai ize- netben a többek között a következőket olvassuk: “Kérve-kérjük a református testvéregyházakat, és a Presbiteri Világszövetséget, a veszedelemnek ezekben az óráiban álljunk ki együtt bátran és segítsünk megmenteni a békét. Még van idő, még lehet és meg is kell azt mentenünk. Még van idő arra, hogy a népek közös erőfeszítéssel eloltsák Ázsiában a koreai tűzfészket, melynek csóváit a béke ellenségei a mi tetőinkre is át akarják hajítani. A népek megegyező akarata kikényszerítheti az azonnali fegyverszünetet, az összes csapatok kivonását, valamennyi hadifogoly hazabocsátását. A 475 milliós Népi Khina valóságos és tényleges képviselőit be kell bocsátani az Egyesült Nemzetek szervezetébe; Ázsia békéjének elemi feltétele ez.” Azután a németországi szerződés életbeléptetése és az úgynevezett európai egyezmény végrehajtása ellen tiltakoznak és sürgetik a világszövetség egyházait, hogy válasszák a békét és az életet. Mily szomorú, hogy mind békét akarunk és mégsem lehet béke! Az Egyházak Világtanácsához küldött üzenetnek ugyanaz a tárgya: a béke helyreállításának sürgetése, hogy elhárítható legyen a világháború fenyegető veszedelme. “Az Egyházak Világtanácsa és a benne résztvevő egyházak közös feladata: Isten előtt megalázkodni és az Ő irgalmas tanácsát elfogadva, teljes határozottsággal e szörnyű háború befejezését és a tárgyalásokat követelni. Komoly keresztyén szót várunk az Egyházak Világtanácsa részéről (itt a lucknowi gyűléshez szólnak), az Egyesült Nemzetek szervezete felé arról, hogy Ázsia ügyének rendezése elképzelhetetlen Khina nélkül. Nem fegyverekkel, hanem tárgyalásokkal kell megoldani a világfeszültség mai legsúlyosabb kérdését. A világ mai válságában az egyháznak hivő döntésből fakadó prófétai bátorságra van szüksége.” Reformációi közös ünnepet tartottak a magyar protestánsok a debreceni nagytemplomban október hó 31.-én este. Református, evangélikus, baptista és methodista testvéreink együtt tettek hitet a reformáció közös öröksége iránt érzett megbecsülésünkről és együtt adtak hálát az elmúlt négy évszázad ajándékaiért, küzdelmeiért és tanulságaiért. Az ünnepélyt közös Úrvacsorával kezdték és úgy ezzel, mint az ünnepi beszédekben az Ige fontosságának hangsúlyozásával hathatósan előmozdították a reformáció legfontosabb vívmányainak teljesebb megértését. Mondani sem kell, hogy a templomot zsúfolásig megtöltötte a debreceni protestánsok serege. A református egyház püspökein kívül ott voltak Vető Lajos evangélikus püspök, Szabó László a baptista egyház elnöke és Szécsy János, a methodista egyház szuperintendense. Jánosi Zoltán volt debreceni lelkész ügyében perújítást végzett a zsinat. Jánosi tiz évvel ezelőtt, 1942- ben halt meg, miután az egyházi bíróság 1921-ben hivatalvesztésre ítélte, akkor ugyvélt radikális magatartása miatt. Most (bizonyára a kormány nyomására) újra megvizsgálták ügyét, és az irataiból vett bizonyítékok alapján megállapították, hogy a régi ítélet és annak indokolása “merőben téves ténymegállapításokon alapult, a Jánosi által képviselt igaz üggyel szemben álló hatalmi érdekcsoport befolyásának és ez érdekcsoportot kiszolgáló egyházi emberek megalkuvó magatartásának szomorú következménye volt, úgy hogy azt hatályon kivül kellett helyezni.” Megállapították az első eljárás alaptalanságát és jogtalanságát és Jánosi életének és szolgálatainak megbecsülendő, példamutató értékét. Debreceni állásának elvesztése után Jánosit a füzesgyarmati gyülekezet hívta meg lelkészéül.
