Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 “Csendes éj, Szentséges éj” A legjobban elterjedt karácsonyi ének története A most múló esztendő elején jelent meg Egyházunk kiadásában egy hatalmas, több mint ezer oldalas könyv, melynek címe “The Story Of Our Hymns”: A Mi Énekeink Története. Azóta állandóan terveztük, hogy e könyv roppant anyagából ismertetni fogjuk legalább azokat az énekeket, amiket magyar gyülekezeteink angol nyelvű Istentiszteletein most már széliében használunk. Eddig még sohasem jutottunk ennek elkezdéséhez. Most hát mielőtt az esztendőből kifogynánk, legalább egyet hadd ismertessünk meg Egyházunk énekei közűi. A karácsonyra tekintettel nem is választhattunk másik éneket, mint Énekeskönyvünk 101. számú darabját, amiről bátran állíthatjuk, hogy az összes nemzetek karácsonyi énekei közűi ez terjedt el legmesszebbre, az egész föld kerekségére, tömérdek nyelvre átfordítva, köztük magyarra is. E kedves ének előállásának történetét legelőször Dr. Max Gehmacher irta meg “Stille Nacht, heilige Nacht” eimü könyvecskéjét, mit Salzburgban 1937-ben adott ki. Gehmacher rokona volt a “Csendes éj” dallamát szerző Franz Grubernek. A történet a következő. Ausztria alpesi részében Oberndorf faluban a Szent Miklós templom orgonája az 1818.-ik év december havának 24.-ik napján felmondta a szolgálatot. Bárhogyan próbálta is megigazítani Franz Gruber orgonista, aki kántora és tanítója is volt a falunak, nem lehetett megszólaltatni. A karácsonyesti “vigíliától” már csak néhány óra választotta el az ünnephez készülő falut. Joseph Mohr, az egyház káplánja, elhatározta, hogy ír egy uj karácsonyi éneket, amit a kántor mindjárt megzenésíthet és gitárja kíséretével énekelheti és be is taníthatja a népnek. Azt mondják, hogy a szükség gyakran szül ihletést; ebben az esetben pontosan ez történt. Gruber eredeti dallama két szólamra Íródott és mig Mohr káplán tenor-hangjával vezette, Gruber kántor a maga basszusával és gitárjával kisérte a fülbemászó dallamot. Mily kár, hogy akkor még nem volt fonográf, hogy e szép ének születését megörökíthette volna! Hogyan terjedt el az uj ének Németország többi vidékére? Az egyik hagyomány szerint a Zillertal völgyben fekvő Fügen városkából jött a Mauracher orgona- készitők egyik embere az elromlott orgona megjavítására. Valaki — valószínűleg vagy Gruber vagy Mohr — említést tett neki az uj karácsonyi dalról. Szakértő fülének nagyon megtetszett az uj ének, lekottázta és elvitte magával; otthonn másokkal is megismertette, mint “tiroli népdalt”. A másik hagyomány szerint innen a Zillertal völgyből egy bizonyos Strasser nevű keztyügyáros járt a német városok vásáraira, és rendesen magával vitte testvéreit és nővéreit, akikkel a vásárokon hangversenyt rendezett. így adta le először 1831-ben a lipcsei nagyvásáron a Csendes Éjt. Egy évvel később ugyanazon városban nagy hangversenyt rendeztek és annak prog- rammján is rajta volt az uj karácsonyi ének. Innen került Drezdába és Berlinbe. Első Ízben 1838-ban jelent meg nyomtatásban, a katholikus egyház lipcsei énekeskönyvében, hol számos protestáns eredetű éneket is közöltek. Amerikában a német nyelvű gyülekezetek énekelték először ezt a Németországból áthozott éneket; első angol nyelvű fordítása itt 1849-ben jelent meg, a methodisták egyik énekeskönyvében (Devotional Harmony). Ez a fordítás azonban nem a most használt szöveg volt, sőt nem is pontos fordítása, hanem csak szabad átírása a német eredetinek. A most általánosan használt angol fordításnak az eredetét senki sem ismeri. Száz esztendő elég volt fordítójának teljes bétakarására. CSENDES PERCEK "Ne félj: én vagyok az Első és az Utolsó és az Élő; pedig halott valék, és imé élek örökkön örökké. Ámen." Jelenések Könyve 1:17-18. Ő az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég, a királyok Királya és uraknak Ura, aki volt, aki van és aki eljövendő. Nincs hozzá hasonló. Emberi testbe öltözött, hogy mi meg Isten dicsőségét ölthessük magunkra. Embernek Fiává lett, hogy mi meg Isten fiává lehessünk. Krisztus a természeti törvényekkel ellentétes módon született, szegénységben élt és ismeretlenségben nőtt fel. Az országhatárt gyermekkorában csak egyszer lépte át. Nem volt sem vagyona, sem hatalma, sem iskolája, sem tanultsága. Rokonai jelentéktelenek és befolyásnélküliek voltak. Csecsemőkorában felingerelte a királyt, fiu- korában zavarbahozta a doktorokat; férfikorában úrrá lett a természet felett. A sokaságot gyógyszer nélkül gyógyította és szolgálataiért nem kért fizetséget. Egyetlen könyvet sem irt, mégis a világ összes könyvtárai sem fogadhatnák be a könyveket melyek Felőle megiródhatnának. Sohasem költött éneket, mégis több éneknek adott témát, mint az összes énekirók együttvéve. Nem alapított egyetemet, de még az összes iskolák sem dicsekedhetnek oly nagyszámú tanítvány- sereggel, mint Ő. Sohasem jutott orvosi képesítéshez, mégis több összetört szivet és összetört lelket gyógyított, mint a doktorok valaha. Sohasem irányított hadsereget, nem vezényelt katonákat és nem használt lőfegyvert, de még ennek ellenére is, egyetlen hadvezér sem jutott nálánál több önkénteshez, akik készek voltak a vérüket is ontani érette. Ő az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég, a királyok Királya és uraknak Ura, aki volt, aki van és aki eljövendő. Ő az én Megváltóm! Nincs hozzá hasonló! Óh Jézus, örök dicsőségnek fényessége, zarándok lelkemnek vigassága, szó nélkül is le- hozzád nyílik az én szájam, hallgatásom is kiált tehozzád. Meddig késik és el nem jő az én Uram? Jöjjön hozzám, szegény nyomoruljához és vigasztaljon engemet. Nyújtsa ki kezét és ragadjon ki engem nyomorultat minden Ínségből. Jöjj el. Uram, mert nálad nélkül vig napom s órám nem lészen; mert Te vagy az én örömöm és te nálad nélkül üres az én asztalom. Nyomorult vagyok, mint tömlöcbevetett és vas- ravert, valamig a Te jelenlétednek világosságával nem táplálsz, szabadságra nem hozol és kegyes orcádat meg nem mutatod. Ámen. (Kernpis Tamás, 1380-1471.) Olvasd: János 1:1-18.
