Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)

1952-12-15 / 22. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA PAÁL GYULA AKIKTŐL TANULNUNK KELL! Reformációi cikkemben röviden érintettem a protestáns alapelv szerepét vallási vonalon. Til­lich Pál professzor megfogalmazására ismét fel- hivom olvasóim figyelmét: MI PROTESTÁNSOK PRÓFÉTAI KÖTELEZETTSÉGÜNK ÉRTELMÉ­BEN MINDENKOR KÉSZEK VAGYUNK — HA HITÖRÖKSÉGÜNKHÖZ HÍVEK VAGYUNK — ÜGY A KULTÚRA, MINT A VALLÁS MIN­DENKORI INTÉZMÉNYEINEK ÉS TEKIN­TÉLY-HORDOZÓINAK MEGÍTÉLÉSÉRE; MEG­TARTÁSÁRA VAGY ELVETÉSÉRE!! Nem hi­deg, elvont elvről, okoskodásról van itten szó. Több ez mint elv; több ez mint életstilus; joggal nevezném ezt a protestántizmus élet-lüktető, élet- buzditó, élet-sürgető hajtóerejének. LEGSZEBB ÖRÖKSÉGÉT, ÉLET-FELELŐSSÉGÉT ÉS HIT­VALLÁSÁT TAGADJA MEG AZ A PROTES­TÁNS, AKI EZT FELADJA. Nemcsak vallásos, de politikai és társadalom­erkölcsi sikon is átütően döntő jelentősége van ennek a protestáns, prófétai haj tó-erőnek. R. Niebuhr politikai és társadalmi kritikáját ez elv alkalmazása emeli bátor prófétai magaslatokra. Evangéliumi Református Egyházunk nagy fia, R. Niebuhr, theológiai vezető szerepe amerikai s talán világ-viszonylatban is egyedülálló. Ha Tillich Pál Amerika legnagyobb filozófusa, Nie­buhr Reinhold kétségkívül a legnagyobb theoló- gusunk. Joggal nevezik őt az amerikai Barthnak. Fosdick a Religious Book Club 25 éves jubileuma alkalmával figyelemre méltó tanulmányt vég­zett. Szerinte a Club 328 alaposan megválogatott könyvéből 30 nevezhető reprezentatívnak theo­lógiai sikon. A harminc könyvből három Nie- buhré. Könyvei, cikkei, alkalmi Írásai mindenkor eseménynek számítanak. Rövidebb írásait mi első sorban közegyházunk Messenger-jében és Nie­buhr saját lapjában a Christianity and Crisis- ben olvassuk. Csak illő alázattal mer a gyakorló lelkipásztor könyveihez és Írásaihoz nyúlni. De kinek a kezét fogjuk meg, ha nem Niebuhrét?! Kitől tanuljunk theológiát, ha nem tőle? Niebuhr nem frázisokban, hanem organikus életstílusban, szivének lüktetésében kálvini theológus. Egy év­vel ezelőtt betegsége alkalmából az imádságok milliói szálltak az egek Urához, hogy tartsa meg közöttünk Niebuhrt, akinek nagy, de beteg szive csaknem felmondta a szolgálatot. A robbantóan kihívó niebuhri gondolkozás­ból csak egy töredéket választok ki főképpen re­formációi cikkem folytatásaként és .Barth pro­fesszorhoz írott levelem megvilágítására. R. Niebuhr a totalitáriánus abszulutumok, zsarnok-igazságok korában rámutat nemcsak a politikai, de a vallási totalitáriánus álláspont kí­sértéseire is. Joggal hangsúlyozza, hogy csak Is­ten abszolút. A mi theológiai és erkölcsi tétele­zéseink és érték-skálánk már viszonylagosak s mint ilyenek, mindenkor Isten megítélő kegyel­me mérlegén állanak. Itt rögtön látjuk, hogy Tillich Pál filozófiai beállítású protestáns alap­elvét hogyan vezeti vissza Niebuhr theocentrikus theológiai tétellé. A theológiai tétel azonban fe­szülő élet-magatartássá válik számára a hamis abszolutumok bálványimádó világában: “We must fight their falsehood with our truth, but at the same time fight the falsehood in our truth. “Igaz­ságunkkal kell harcolnunk hamisságuk ellen, de ugyanakkor harcolnunk kell a mi igazságunkban lévő hamisság ellen is.” Niebuhrt ez a csodála­tosan érzékeny önkritikája megmenti a farizeus, dogmatikai falazástól és tekintély-imádattól. Nemzetközi sikon pl. az előbbi mondat azt je­lenti, hogy a viszonylagos, demokratikus igazság jegyében harcolunk a kommunista-totalitáriánus hazugság ellen, — ugyanakkor azonban alázato­san bevalljuk, hogy a mi igazságunk is viszony­lagos. Látásunk részleges, határolt, nem tökéle­tes. Mert emberek vagyunk és nem Isten! A niebuhri gondolkozás theológiai síkra ve­títi a mély-lélektan tanítását az ember ambivá- lens, kétarcú beállítottságáról. Bizony erényeink is kivizsgálandók. Értelmi igazságaink fitogtatá- sa, “tárgyilagos tudományoskodásunk” sápadt is­mételgetése közben meg kell tanulnunk, hogy' még az úgynevezett “tárgyilagos” igazságaink, sőt még theológiai rendszerünk is érzelmileg irá­nyított, érzelmileg színezett. A suta ember theo- lógiája is suta, a torzított érzelmű embernek er­kölcsi tételei is torzítottak. A romantikus ideáliz­mus “fekete-fehér”, “jó és rossz”, “tiszta erkölcs” és “csupa bűn” naivan szószátyár kategóriáit töri össze Niebuhr. Ez az egzisztenciálisan kritikai gondolkozás már nem hisz önámító “keresztes- háborúkban”. De érzékeny protestáns, kálvini lel­kiismerete az Istenfélelem-imádat, szerénység, bünbánat és hála jegyében vállalja feladatát. Ezt a lelkiséget konkréten Lincoln közelíti meg leg­jobban. Az ilyen ember magatartását a bátor er­kölcsi határozottság jellemzi a mindennapi dön­tések és feladatok végzésében. Közegyházunk református, ága a 19.-ik szá­zadban a mercersburgi iskola tagjaiban Amerika- szerte vezető szerephez jutott: F. A. Rauch, J. W. Nevin és Philip Schaff nevei tényezők, komoly tényezők voltak a maguk korában. Ezt a tradí­ciót folytatta G. W. Richards, a lancasteri Theo­lógiai Szeminárium illusztris elnöke. Ennek a theológus él-gárdának méltó utódai: Reinhold Niebuhr, Richard Niebuhr és Elmer Homrighau- sen. Nagy veszteség számunkra, hogy közegyhá­zunk e férfiaknak a teljes szolgálatát előttünk ismeretlen körülmények miatt elvesztette.

Next

/
Thumbnails
Contents