Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 olyan sokat ígért a jelen, mit ez a nagy Istenajándék tett áldottá, hogy arra a borzalmas katasztrófára még gondolni sem tudott volna senki sem, ami azóta e testvéreinkre rájuk szakadt. Ma — nincsen otthonuk, sokuknak nincsen semmijük, szeretteiktől elszakadtak, nincsen hazájuk, és alig maradt reménységük. Mi olyan szánalmasan keveset tudunk tenni értük, pedig ők olyan sokat jelentenek nekünk. Többek között azt is, amit Urunk mondott: “Azt hiszitek, hogy ezek az emberek bűnösebbek voltak valamennyi galileainál, mivel ezt kellett elszenvedniük? Nem — mondom nektek. Sőt ha meg nem tértek, mindnyájan épp így vesztek el.” Irányukban való bánásmódunk, részvétlenségünk vagy könyörűletességünk fogja megmutatni, hogy megtértünk-e? De senki ne áltassa magát azzal, hogy neki érdem szerint jár mostani elégedett sorsa, karácsonyának gazdagsága. Nincsen olyan ember a földön. “Nem érdem az, de KEGYELEM munkája”, mondja szép énekünk. Bőségünkben fontoljuk hát meg az apostol intését: “Minden értetek van, hogy a kegyelem megsokasodva sokak által, a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.” Karácsony ünnepéhez készülődve ne csak Krisztus Urunk születésének történetét olvasgassuk az evangéliumokból, hanem vizsgáljuk meg magunkat, hogy a hitben vagyunk-é és Jézus Krisztus bennünk van-é? Mérő vesszőül nem tudnánk biztosabb eszközt ajánlani, mintha menekült testvéreinkre vonatkoztatva olvasgatjuk a korinthusbeliekhez küldött második levél 8. és 9. részét. “Hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.” AZ IDŐK JELE? A nemrég lefolyt elnökválasztási küzdelemnek volt egy olyan mozzanata is, amiről a nagy- közönség csak hetekkel a választás után értesült. A demokrata párt jelöltje mellett — akit álli- tólag az “intelligencia” támogatott és ez szenvedett most vereséget — kijött egy csoport protestáns vezető egyéniség. Száznegyvenegy hittudós és előkelő nevű lelkész írt alá egy olyan nyilatkozatot, amelyben a Stevenson mellett való szavazásra sürgették a polgárokat. Püspökök, theológiai tanárok, legfőbb egyházi hivatalnokok fényes nevei ragyogtak e névsorban, amely már éppen készen állott arra, hogy nyilvánosságra hozzák, — amikor a demokrata párt főkortesei letiltották annak használatát. Miért? Magyarázatot nem adtak; mindenki maga vonhatja le a következtetést. Bizonyos, hogy protestáns val- lású szavazóknál e névsor csak még jobban erősítette volna a demokrata párt öntudatát: ennek protestáns polgárai csak büszkék lehettek volna vezetőikre. Az is éppen olyan bizonyos, hogy ezeket a kiváló egyéneket a republikánus párt még ha akarta volna sem tudta volna elhallgattatni. Miért takarták hát be ezt a fényes névsort, még mielőtt napvilágra jöhetett volna? A katholikus szavazókat kellett megvédeni attól a gyanútól, hogy a demokrata jelöltet protestáns kiválóságok támogatják? Odáig jutottunk volna a protestáns Amerikában, hogy a protestáns támogatás nem kívánatos, sőt félemetes kölönc lett a jelöltek nyakán?! GYŐZNI FOG! Irta: Balogh Győző Míg elmúlik egy pillanat, — — valahol, titkos zár alatt, vajúdva, kínban, könnyben szül a Föld... és meg nem könnyebbül. A gyilkos mámora Urán, — míg szörnnyé válik vas, urán, — s míg tűzben, lángban fuldokol: világra jön az Uj Pokol! Míg elmúlik egy pillanat, jövőnkre száz Pokol szakad, száz Uj Halál, száz Uj Gyilok: atomerő ... mely győzni fog! Tenyérnyi folt fent míg akad, egy barázda, amíg szabad és ember, érc, míg nem fogy el: a fáradt Földnek szülni kell! Ős-monstrumot, gép-lényeket, mik átszelik a légteret, világirtó, torz szörnyeket: óh, ember állat, jaj neked! Jaj neked, Ég és istenek! Világhódító rémsereg, atomsugaras fergeteg tűzostromát ki állja meg?! Az írás szól: Egy kisgyerek. Körűlte nincsen hadsereg, sem méreg, bomba, fegyverek, csak barmok, jászol, emberek. Előtte nincs lakat, titok, szájában nincsen vad szitok, kezébe nem nő száz gyilok — — Se gyermek mégis győzni fog! Mert amíg fut egy pillanat, s a Föld a fegyvercső alatt szüli a haláltankokat: egy Szűz gyermeket simogat. Füstölhet, éghet száz kohó, rab-munkást űzhet száz kopó, Szívükben Isten-szó dobog: A Krisztus-gyermek győzni fog!
