Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS OLVASÓNK KATHOLIKUS HITVESÉHEZ Szerkesztőnk szeretne veled komolyan beszélgetni a legnagyobb kincsünkről Kedves Testvérem! (Nő vagy férfi: testvérem!) Először is azt kérem: engedd meg, hogy tegezzelek. A testvéreimet mind tegezem. És én azt halálos komolyan veszem, amikor testvéremnek nevezlek. Nekem az nem csak üres szólásmód. Én úgy érzem, hogy testvéred vagyok. Még ha megtagadsz is, az sem változtat rajta: testvéred maradok én akkor is. Te eltávozhatsz tőlem, én nem távozhatok el tetőled. Mert te nekem testvérem vagy. A második kérésem az, hogy ne vedd rossz néven tőlem, ha most nagyon őszintén fogok veled beszélgetni. Nem lehet másként, amikor Isten elé állunk. Mert amiről beszélgetni szeretnék veled, az a mi legnagyobb kincsünk, amit Őtőle kaptunk. Ne mondd azt, hogy neked a hitvestársad vagy a gyermeked a legnagyobb kincsed. Nemcsak a halál, egyéb is elválaszthat tőlük. Nagyon szerettem szüléimét, mégis eljöttem tőlük és egész életemet tőlük távol éltem le. Hitvestársamat idestova húsz éve lesz, hogy hazaszóli- totta az Ur. A drága gyermekek, akiket itthagyott nekem, nagyon nagy kincseim, nagyon gazdagnak érzem magam az ő túrásukban. De még sem ezek a legnagyobb kincsem. A legnagyobb kincsem — és bizony neked is az — a mi Urunk Jézus Krisztus. Akit az örökkévaló Isten azért küldött el erre a földre, hogy engem és téged megváltson a bűneinkre méltán váró szörnyű büntetéstől, a kárhozattól, az örök haláltól — sőt már itt a földön a legnagyobb rossztól: ha Isten nélkül kellene élnünk. A mi Urunk Jézus Krisztus tanitott meg minket arra, hogy Isten a mi édes mennyei Atyánk, akihez szabadon járulhatunk, mert Ő nem gyönyörködik a bűnös ember halálában, hanem megtérésében és életében. Mindezt te is, én is, egyformán hisszük és valljuk. És mégis más templomba jártok ti ketten: te magad a katholikusba, férjed vagy feleséged a reformátusba. És a két egyház között a különbségek nemhogy csökkennének, hanem inkább még növekvőben vannak. Ami természetszerűleg növeli a benneteket elválasztó lelki szakadékot is. Mindkettőtöknek fáj ez, de nem tudtok rajta segiteni. Hallgattok róla, mert fontosabbnak tartjátok a családi békességet.^ Pedig az nem fontosabb mint az idvességetek. És nem is lehet igazi békességet fenntartanok ezen az áron. Mert igy sem ti nem tudtok jó keresztyének lenni, sem gyermekeitek nem lesznek azzá sohasem, mert előttük lesz a megalkuvás példája. Ők sem fogják azt tartani legnagyobb kincsüknek, amiről tőletek azt látták, hogy ti is mögéje tettétek azt a “családi békességnek”. — Nagyon kérlek, ne légy türelmetlen: nézzünk szemébe ennek a fontos kérdésnek. A családi békesség megóvásának érdekében a te hitvestársad súlyos mulasztást követett el ellened. Nem magyarázta meg neked a maga hitét és nem világositott fel téged arról, hogy miért tartja azt igaz hitnek. Valaki helyesen mondta: “Ha a hitem hamis: ki kell cserélnem; de ha igaz: másokkal is közölnöm kell azt!” Nem mondta el a te református hitvestársad neked, hogy kettőtök hite között a különbséget a Biblia okozza. Ötszáz esztendővel ezelőtt mindnyájan katholikusok volnánk; apáink is mind azok voltak. Akkor még nem volt reformáció. És amikor megjött: mit tett? Egyszerűen visz- szaadta a Bibliát a keresztyének kezébe és azt mondta nekik, hogy ahoz alkalmazzák a hitüket. Mi ma sem teszünk egyebet. Kihagytunk az egyházunkból és vallásunkból mindent, amit nem a Biblia rendelt, vagy amiről a Biblia ellenkezőleg tanitott. És Urunk tanítását követve próbáltunk visszatérni az Atyához, mint hazavágyó tékozló fiák és leányok. A te egyházadban és vallásodban nagyon sok olyan maradt benne, amit nem lehet összeegyeztetni a Biblia tanításával. Hogy miért tartják meg azokat mégis? Mert egy hatalmas papi szervezet hiszi és hirdeti, hogy egyházuk igy tovább is fenntarthatja világuralmát. Nagyon sokan hittek a királyságokban, sőt napjainkban láttuk, hogy mily vakon követték népek még a diktátoraikat is. A római pápaság ilyen lelki diktatúra, amitől éppen úgy meg kell szabadulnia az emberiségnek, mint ahogy megszabadult a czárok meg szultánok meg császárok és királyok uralkodási módjaitól, vagy ahogyan meg kell szabadulnia a kommunista-párt elnyomásától is. A pap-uralom semmivel sem jobb a politikai pártok, társadalmi osztályok vagy szinek szerint Ítélt fajok zsarnokságánál, amikor ezek bármelyike uralomra jut. A demokráciának is vannak hibái, de azért az eddig megismert kormányzási módok közül mégis csak ettől remélhetünk legjobb előmenetelt — és a mi hitünk és egyházunk is ezt a demokratikus gondolkozás-módot és kormányzási formát követi. Róma elnyomatása alól egyetlenegy utón lehet megszabadulni: ha saját magunk megkeressük az igazságot a Bibliából és ahoz kapcsoljuk hozzá az életünket. A protestántizmus sohasem fog Róma ellen harcot inditani, sem egyetlenegy hívüket sem próbálja a mi egyházainkba beerőszakolni, mint ahogy ezt ők teszik. Mi csak rávilágítunk mindarra, amiben eltérnek a Bibliától. Tesszük ezt pontosan azok érdekében,
