Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 akik még nem ismerték meg a bibliai igazságot. Ha nem tesszük: hűtlenek vagyunk a már megismert igazsághoz. És hűtlenek azokhoz, akiket szeretünk és akiket éppen ezért kötelesek vagyunk az általunk megismert igazság megismerésére eljuttatni. Ezért közöl lapunk felvilágositó cikkeket. Nem a családi békességet akarjuk mi felforgatni, hanem segiteni akarunk abban, hogy a TELJES békesség, a teljes lelki egyetértés helyreállhasson a házastársak között, akiknek az egyike ma még nem ismeri a teljes igazságot. Ha hitvestársad nem kezdte meg ezt a felvilágositó munkát veled szemben, az talán azért volt, mert úgy értelmezte a hozzád való szere- tetet, hogy ebben a dologban nem akart megháborgatni. Hibásan értelmezte. Mert ha testi fogyatkozást talált volna benned: minden tehetségével igyekezett volna segítségedre lenni, hogy attól megszabadulj. Mennyivel fontosabb pedig, hogy lelked eljusson a teljes ismeretre! Az is sok esetben történik, hogy nem érezte magát elég erősnek e feladathoz: attól félt, hogy nincsen elég ismerete a hit igazságainak megmagyarázásához. Lásd, ezért szükségesek az olyan felvilágositó cikkek lapunkban, amik rámutatnak a római egyháznak még ma is hibás irányvezetésére. Ezek nélkül talán még a mieink közül is sokan készpénznek vennék, amit a “csalatkozhatatlan” római pápa állít — mert akkora lett a külső fényében ragyogó és világi hatásában páratlan római egyház tekintélye. De ha 4-500 évvel ezelőtt is csak ezt a tekintélyt csodálták volna Wickliff, Hussz, Luther, Kálvin és a többiek: akkor még ma sem ismernénk a teljes igazságot, mert a Biblia még ma sem volna a kezünkben. Az a reformáció Isten Lelkének uj kitöltetése volt: uj Pünköst, ami éppen úgy átalakította a világ történelmét, mint ahogy az első Pünköst után tette a Lélek. Kedves Testvérem — te rossz néven vetted lapunktól, hogy ilyen felvilágositó cikkeket hoz olvasóihoz. Nem is akarod többet olvasni, be sem ereszted többé a házadba. Azt is megteheted, hogy ablakaidat nehéz függönyökkel, fatáblákkal eltakard és kizárd szobáidból a nap fényét. De kinek fogsz ezzel ártani? Nemcsak hitvesednek, kit megfosztasz lelki táplálékától, hanem még inkább saját magadnak, akitől elzárod az igazság megismerésének lehetőségét. Mi nem úgy beszélünk a katholikus vallásról, mint amit nem ismerünk. Ugyanúgy ismerjük, mint saját papjai; sőt lelkészeink között számosán vannak olyanok, akik azért hagyták ott papi rendjét, mert megismerték a Biblia igazságát. Ha nem “háborgatnánk” téged ezekkel: akkor nem szeretnénk. Hagynánk tudatlanságban. De mert szivünk szerint szeretünk: azért akarunk téged is elvezetni ahoz az igazsághoz, amit mi már megismertünk. — Ám ne higyj nekünk. Ne olvasd lapunkat. Hanem vedd elő a Bibliát (de a tiszta és emberi ferditésekkel meg nem rontott Bibliát!), és győződjél meg te magad arról, hogy mi az igazság. Nem egyházunknak akarunk mi lelkeket halászni, bár ezt is megbízásul kaptuk Urunktól; de úgy érezzük, hogy még helyesebben járunk el, ha arra sürgetünk, hogy Őhozzá magához menj és Tőle kérd és nyerd meg lelkednek és családodnak igazi békességét. Ha közben sok háborúságon mégy majd keresztül, azt nem mi okozzuk. Azért azok lesznek felelősek, akik olyan messzire vittek el Tőle. Már Pál megmondta: “Sok megpróbáltatás után kell nekünk bejutnunk az Isten Országába.” De megéri. Mert ott vár a legnagyobb kincsed. Minket ez a kincs tesz boldogokká. Mert szeretünk: neked is szívből kivánjuk ezt a boldogságot. Azt az egyedüli békességet, amit csak a mi Urunk adhat. ALKALMAK Fentről jönnek, reád várnak, Percről percre hozzád szállnak. Hozzád szállnak, téged várnak Csendben járó szent alkalmak! Egyszer jönnek, mint az álom: Szeress nagyon, azt kívánom. Máskor jönnek: mosolyod kell — Síró arcát derítsed fel! Néha jönnek feketébe, Bús éjfélkor, hideg télbe: Adj ételt az éhezőnek, Meleget a didergőnek! Jönnek néha könnyet kérve Tisztafehér zsebkendőbe. Néha kérnek: nyújtsd a kezed, Kézfogásod életet ment! Majd azt kérik, hogy bocsáss meg, Hogy feloldozz, hogy elfeledj Sértéseket, hántásokat.... Szívedből így áldás fakad! Egyre jönnek, összefogva, Mint tündérek, tündérhonba ... Kózsaláncot fon a kezük, Égből való az énekük! Áldott, drága, szent alkalmak Szomorúan visszaszállnak, Ha szó nélkül elereszted, — Soha jóvá nem teheted! Mindig fáj az ember lelke, Boldogtalan mindörökre, Hogyha tőle messze szállnak Isten küldte nagy alkalmak! Belvidere KOVÁTS MARGIT
