Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-12-15 / 22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

5

ISTENTISZTELETEINK IDŐRENDJE

Annak az átmeneti kornak, amelyben Amerikába szakadt magyarságunk él, egyik velejáró nehézsége a kétnyelvűség, ami egyházi életünk minden munkáját oly nagy mértékben megnehezíti. Sőt, ha hibásan kezeljük e kérdést, egységét is veszélyeztetheti. Ilyen hibás vonalvezetés lenne például a két külön gyülekezetnek a szervezése a nyelv szerint. Régebben egy másik és sokszor végzetes hiba volt a magyar nyelvnek túlzott erőszakolása, ami miatt ifjúságunknak egy nagy részét elidegenitettük magunktól. Most azonban nem ezekről akarunk szólni, hanem a magyar és az angol nyelvű Istentiszteleteknek vasárnap délelőtti időbeosztásáról. Többféle ilyen beosztást ismerünk. Egyik helyen a vasárnapi iskolával kezdik a három különböző szolgálatot és folytatják előbb az angol és azután a magyar Istentisztelettel; vagy

1

*

1

1

»

1

g

8

8

8

Biitösi János

KARÁCSONY

készülünk ünnepelni s eszembe jut egy régi

1

w.

8

*

8

*

8

8

8

*

8

$

$

w.

8

8

$

1

8

Újból karácsonyt ezzel kapcsolatban ä történet.

ű; ,

$ Egyszer egy ember meglátogatott egy sze- $ gény öreg asszonyt, aki segélyért folyamost dott. Mikor körülnézett a lakásban, észrevett |t valamit. A falon különös formájú érdekes |t papir függött szépen berámázva. “Mi az ott M a falon?” — kérdezte. “Én sem tudom”, — j*j válaszolta az asszony, — “de még a nagy- $ $ apámtól való és azért nem akartam elhaji- * it tani; megtartom emlékbe ...” Az ember fel- * jt kiáltott: “Tudja, mi ez? Egy pénzes utal- jjj !t vány! Rajta a bank neve is, meg az irás, $ jt hogy “Fizessen Magyar Jánosnénak 10,000 |t *j dollárt!” ,— és a nagyapja neve is alá van jjj jjj irva.” — “Micsoda?!” — ámuldozott az öreg- jj! áj asszony, — “hogy ő rám hagyta ezt a te- áj it mérdek pénzt, tízezer dollárt, — én meg j*j jt szegénységben tengődök már hosszú évtize- áj I dek óta?! ...” *

$ — Oh hány “keresztyén” ember van ugyan- jg

jt úgy a karácsonnyal! Berámázzák ezt a drága jt jt örökséget a hagyományok száraz kereteibe, j{j s maguk lelki nyomorban tengődnek. Néha- jt néha leveszik ugyan a falról, kivált igy jt karácsony táján, — megnézegetik, leporol- áj ják, elgyönyörködnek benne, — de nem vált- jjj ják be életükben ezt a számukra kiállított j*j utalványt. Pedig Isten nem arra adta az áj Ő egyszülött Fiát, hogy emlékként őrizges- jt sük, hanem hogy higyjünk és éljünk Ő általa, jt Legyen Isten kegyelmes hozzánk, hogy | jt ezen a karácsonyon minél többen vehessék áj jt birtokukba ezt a gazdag, gazdag örökséget, jt

előbb jön a magyar és azután az angol Isten- tisztelet. Másik helyen a vasárnapi iskola van középen, ismét másikon legvégül. Van olyan gyülekezetünk is, ahol a két Istentiszteletet egybeolvasztják és ugyanannak a gyülekezetnek két különböző nyelven végzik. Mindegyik sorrendet helyenként, az ottani körülményekre figyelemmel határozták meg az illetékesek, és bizonyára azt tartják a legjobbnak.

Akik sok helyen megfordulunk és sokféle tapasztalást teszünk, azok arra a meggyőződésre kell hogy jussunk, hogy a következő sorrend volna számunkra legjobban megfelelő. Első helyre tennénk a magyar Istentiszteletet, utána a vasárnapi iskolát és harmadiknak az angol Istentiszteletet. Első nemzedékünk sokkal könnyebben el tud jönni a korai Istentiszteletre, mint a második vagy a harmadik nemzedék. Öregeink nagyrésze még Magyarországon hozzászokott a korai templombamenéshez. Idősebb asszonyaink számára az ebédkészités szempontjából is jobb, ha korábban hazamehetnek a templomból. Viszont a vasárnapi iskola növendékei számára tulkorai idő a kilenc órás kezdés. Ha az angol Istentisztelet jön a vasárnapi iskola után, inkább remélhetjük azt, hogy a gyermekek ottmaradnak szüleikkel a templomban is, vagy talán még azt is, hogy a szülők eljönnek gyermekeikkel a vasárnapi iskolába is, kivált ha ebben megfelelő módon gondoskodnak a felnőttek külön osztályáról is, mit rendesen a lelkész tanít, vagy pedig arra alkalmas elöljáró vagy presbiter. Ha templomunkba amerikaiak is járnak angol nyelvű Istentiszteleteinkre, ezeket is könnyebben megkapjuk 11 órakor, mint 9 órakor. Amikorra a mi első nemzedékünk eltávozik és lassanként egynyelvűvé lesznek gyülekezeteink: úgyis a 11 órai Istentisztelet marad meg valószínűleg mindenütt.

Nincs semmim, mit neked adhatnék, amid neked már is meg nem volna; de sok van, amit bár én nem adhatok, te mégis vehetsz. Menny nem jöhet hozzánk máskép, csak ha sziveink mésr ma megnyugosznak benne. Végy mennyet. * Nincs békesség a jövendőben, ami ne volna belerejtve a jelen pillanatba. Végy békességet. * A világ komor sötétsége nem egyéb mint árnyék; mögötte, még elérhető közelben, öröm minden. Végy örömet. * És igy, most karácsony táján, azzal az imádsággal köszöntelek téged, hogy számodra — most és mindörökre hasadjon fel a nap és szálljanak el mind az árnyékok. — (FRA GIOVANNI, 1513)