Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA VISSZATEKINTÉS A LETŰNT FÉLSZÁZADRA AZ UTOLSÓ ÖTVEN ÉV TANULSÁGOS JELLEGZETESSÉGEI Urunk óva int bennünket attól, hogy ne tekingessünk folytonosan hátrafelé, mert akkor nem leszünk alkalmasok arra, hogy bennünket használjon Isten Országa építésénél. Különösen azokra érti ezt, akik mindig a múlt dicsőségét emlegetik és emiatt a jelen alkalmait elszalasztják, mert lekicsinylik és nem becsülik meg azokat. Holott csak egy idő van, amiben dolgozhatunk, és ez a JELEN IDŐ. A múlt már nem tér többet vissza, a jövő Isten kezében van; a miénk csak az a perc, amig itt járunk a földön. És ahol MA járunk: ott soha többé nem fogunk járni, mert HOLNAP már egészen más lesz ugyanaz a hely és életkörülmény. Ezeket jól megfontolva, mégis tanulságosnak látjuk azt, ha az uj félszázad küszöbén hátratekintünk az előző ötven esztendőre. Ez az időszak volt lapunknak az életideje. Országunk legnagyobb vallásos lapja, ami pont éppen annyi idős, mint e sorok Írója, szintén az 1900. évben vette fel a KERESZTYÉN ÉVSZÁZAD (Christian Century) nevét. Szerkesztője még ma is egyik legkimagaslóbb alakja amerikai keresztyénségünknek. Bevált-e ötven évvel ezelőtt lapja címére illesztett jóslata? Keresztyén lett-é ez a huszadik évszázad? Lapja utolsó számában maga is vizsgálat alá veszi ezt a kérdést. Nekünk is érdemes lesz meghallgatni észrevételeinek legalább egy részét, mikhez mi is kapcsolunk néhányat. A világ képe egészen megváltozott Óriási az ellentét az ötven év előtti világ meg a mai világ között, csaknem minden téren. Most ötven éve úgy tele volt az emberiség a tudomány roppant előhaladása fölötti elbizako- dással, hogy minden meg volt győződve e haladás folytonosságáról. Szinte megmérhetetlen haladást tett is a tudomány ez elmúlt ötven év alatt; de az emberiség akkori nagy bizakodását sötét kétségbeesés váltotta fel. A Nobel-dijak egyikének nyertese a múlt hónapban igy fejezte ezt ki: “Ma ez egyetlen kérdés az emberek ajkán: mikor fognak levegőbe röpíteni? A becsület vagy becstelenség, bátorság vagy gyávaság, erény vagy bűn kérdéseivel már nem törődnek.” Ä változás talán legjobban szembetűnő politikai téren. Ötven évvel ezelőtt császárok uralkodtak Pekingben, Berlinben, Bécsben, cárok SzentPétervárott és szultánok Konstantinápolyban. 1901-ben élő uralkodók hosszú kocsisora kisérte Viktória királynő koporsóját; 1950-ben egyetlen kocsira ráfért volna azoknak az uralkodóknak kicsi csoportja, akik Keresztély dán király temetésén megjelentek. A monarchia mellett ma már talán egyedül csak Winston Churchill áll. Ötven évvel ezelőtt a köztársasági állam forma irányában haladt a civilizált világ. Azóta azonban egyik diktátorság a másik után döntötte meg a monarchiák helyére állított rövid életű köztársaságokat. A legbámulatosabb haladást azonban a kommunizmus tette, amiben félszázaddal ezelőtt csak egy maroknyi csoport hitt; ma pedig nyolcszáz millió embert tartanak korlátlan uralma alatt. Az állam, mely a középkor óta nemzetiségi jelleget viselt, gazdasági és társadalmi térre tette át hatalma lényegét és gyűlölettel uszítva egyik osztályt a másik ellen, úgy tudta megosztani a társadalmat, hogy fölötte korlátlanná tehette a maga uralmát mindenütt, ahol hiányzott vagy gyönge volt az osztályokat és az egész társadalmat összetartó szeretet. Közben megkezdődött az angol világbirodalom előrelátható felbomlása és vele együtt általában a gyarmati politika alkonya. Helyébe előállottak a nemzetek összekapcsolására törekvő kísérletek: előbb a Nemzetek Ligája, de ez hamarosan a Győztesek Ligájának bizonyult és ezért nem élhette túl a béke bukását; azután az Egyesült Nemzetek szervezete, amely erősebb ugyan amannál, de még mindig nem az, aminek lennie kellene. Mindegyik egyengeti az utat a Világállam felé, amely egyedül oldhatja meg az összezsugorodó világ és a folyton terjeszkedő haladás folyton növő problémáit. Az élet módja is megváltozott Más a munka és más a szórakozás, mint félszáz évvel ezelőtt volt, csakúgy, mint egészen más az életet pusztító háború is. Az emberiség történelmében páratlanul állanak e félszázadnak roppant átalakulásai. A gyárakon végigfutó “gyűjtő-szalag” felfedezése csak bevezetője volt a gépipar óriás fejlődésének, amiben természetesen roppant része van az erőkifejtő találmányok egész sorának, mi az atomok szétrobbantásáig vezetett. Ma már “gondolkozó gépek” percek alatt végeznek el emberek számára hónapokig tartó számtani műveleteket; a gazdálkodásban és kereskedelemben használt gépek találékonysága és ügyessége pedig minden emberi teljesítményt fölül akar múlni. Ma már nem túlórázásért követel a munkásság duplafizetést, hanem félidőért egész ideit, a szociológusok pedig azt tanulmányozzák, hogy mire fordítsa az ember a munkától felszabadult idejét. Az életmódot addig könnyebbítjük, hogy idestova már hallani sem akarunk az élet nehézségeiről. Az automobil korszakában nemcsak a járástól szokik el a modern ember. A szörnyű rohanásnak is az az egyik fő-inditó-oka, hogy több időnk maradjon a magunk kedvtelésére.
