Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-06-01 / 11. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 képére teremtett. Éreztem, hogy ezt nem en­gedhetem meg, ezt nem akarja a jó Isten sem. Házat kell nekik építeni, és nekem, erőtlen, gyönge nőnek az a feladatom most, hogy én építsem fel nekik a házat, azt a piros cserepes, kicsi fehér házat, aminek az ablakában piros muskátli nyilik majd. Lelkemben már is énekel­tem egyik kedvenc énekemet: Van gazdag Atyám, nincs több oly Atya! Övé e földnek a kincse, a java. Övé a rubin, az ezüst, az arany! Dícséretét zengi folyvást ajakam. Nagy Király az Atyám; király gyermeke én! Tudtam,, hogy az én gazdag Atyám tud pénzt adni nekem, hogy felépítsük a házat. Lassan lépegetve jöttem fel az öt-hat lépcső­fokon. Mikor felértem, azt mondtam az én em­beremnek egész határozottsággal: “Nem enged­hetem meg, hogy ide költözzenek, bár nagyon értékelem azt a nagy munkát, amit itt végeztek. Legszívesebben elvinném az én lakásomba, de jelenleg én is egy barátnőmnél lakom és ezt nem tehetem. Azonban segítsenek imádkozni, és a jó Isten tud pénzt adni, annyit, amennyire szükség van a ház felépítéséhez!” Hitetlenkedve nézett rám. Mondtam neki, hogy ne bennem bízzon, nekem csakugyan nin­csen pénzem, de bízzon a jó Istenben, Neki van. Hiszen Ő mondta, hogy “Enyém az ezüst, és enyém az arany, ezt mondja a seregeknek Ura.” És ő, mint egy gyermek, el is hitte, és meg­ígérte, hogy családjával együtt nagyon fognak érte imádkozni. Örömmel búcsúzott el tőlem. Az utón lelki szemeimmel már láttam a kicsi házat, fehérre meszelve, piros cseréppel befedve, ablakpárká­nyán muskátli virág és előtte a kiskertben estike meg sarkantyú. — “Istenem, segíts, — imádkoz­tam. “Nekem nincsen pénzem, de Neked van!” Azután elmondtam a bibliakörömben az asz- szonyoknak mindent. Csodálatosan mind kész volt segíteni. Mindenki gyűjtött az ismerősei kö­zött. Azután gyüj tőiveket köröztünk és nagyon- nagyon sokat imádkoztunk. Pár hónap múlva felépült a ház. Éppen olyan, amilyennek elképzeltem. Az ablakában virág, előtte kiskert, körülte gyümölcsfák. A “házszentelés” örömnapján boldogan kö­szöntük meg a jó Istennek, hogy nem hagyott cserben, hanem megsegített. Adósság nélkül fel­épült a kis családi ház és az a négytagú család egy pillanatig sem lakott a földkunyhóban, ha­nem mint más ember, tisztességes, jó helyen, — mert szereti az Ur az övéit! S én láttam, hogy mennyire igaza van az Ur Jézusnak, mikor azt mondta: “hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét!” AZ AMERIKAI PROTESTÁNTIZMUS HÍREIBŐL Megint egy újabb egyesülés. Be­fejezésükhöz közelednek azok a tár­gyalások, amelyeket a déli presbite- riánus egyház (körülbelül 700,000 tagja van) folytatott az Associate Reformed Presbyterian Church tag­jaival, amely egyháznak mintegy 30,000 tagja van, főként North és South Carolina államokban. Június­ban fogják meghozni az illetékes egyházi hatóságok a végső döntése­ket. Az egyesülésnek tulajdonkép­pen inkább beolvadás jellege lesz: hittanában és kormányzatában a na­gyobb felekezet gyakorlatát fogadja el a beolvadó kisebb fél. A déli presbiteriánus egyház egyetemes ta­nácsa öt percenttel emelte a költ­ségvetést, melynek összege közel jár az öt millió dollárhoz; ezen kívül pedig még egy millió dollárt akar­nak gyűjteni néger iskoláik s köztük a tuscaloosai Stillman College fel­erősítésére. A Negyedik Pont és az egyházak. Truman elnök programmjának hires negyedik pontja az idén került elő­ször az egyházak megtárgyalása elé. Április hónap végén Buck Hill Falls- on mintegy 125 egyházi vezérférfiut hivott össze az Egyházak Országos Tanácsa erre a tárgyalásra. Scarlett st. louisi episzkopális püspök elnök­lete alatt hallgatták Nelson Rocke­fellert, Dr. John C. Bennettet, aki csak nemrég jött vissza fontos Ire- leti körútjáról és Francis Sayret és más kiválóságokat. A kérdés az volt, hogyan leheet és kell egyeztetni a kormány programmjának ezt a pont­ját a missziói munka eddigi folytatá­sával. Kétségtelen, hogy a kettőt kölcsönösen fel lehet használni egy­más érdekében. Az általuk végzendő együttes munka lehet a legeredmé­nyesebb ellensúlyozása a kommunis­ta propagandának. A kormánytól se­gélyt azonban csak olyan területen fogad el az egyház missziói mun­kája, amely a lakosság életének egyetemes javítását munkálja, mint közegészségügy, közoktatásügy, föld- mivelés és a községi vagy városi életmód javítása. A szenátusi vizsgáló-bizottság rész­letes jelentést tett az országos bün- hálózat vezérei és áldozatai között végzett vizsgálatairól és nem keve­sebb mit 27 javaslatot terjesztett a szövetségi törvényhozás elé a bűnös utakon való nyerészkedés megakadá­lyozására. Bár a vizsgáló-bizottság hivatalos működési idejét szeptem­berig meghosszabbították, mégis kér­déses, hogy a felrázott közvélemény érdeklődésének meglesz-é a kellő hatása és súlya ahoz, hogy véget vessenek a jelenlegi tarthatatlan ál­lapotokat Tulsokan ülnek a törvé­nyek fölötti őrködésre rendelt külön­böző hivatalokban olyanok, akik ma­guk is sápot húztak — vagy talán húznak még ma is — azoknak a sápjából, akik a törvények áthágásá­ból szereznek maguknak szörnyű gazdagságot. Legalább húsz billió dollár fordult meg és cserélt gazdát ezeknek a bűnszövetkezeteknek a révén, minden esztendőben. És még vannak, akik törvényesíteni akarják a szerencsejátékokat! Fővárosunk lakossága. Az utolsó 25 év alatt Washington lakossága rendkívül megnőtt. Az ország né­pességének növekedése ez idő alatt 30 százalék volt, Nagy-Washingtoné 126 százalék. Viszont az egyháztag­ság arányszáma a fővárosban kedve­zőtlenebb, mint az országos átlagban. Az egész országban e 25 év alatt 51 és fél százalékkal nőtt az egyház­tagok száma, vagyis 71 százalékkal gyorsabban, mint az ország népessé­gének a száma. Washingtonban el­lenben csak 82 volt az egyháztagok növekedésének arányszáma — a 126 százalékos n é p e ss é g-szaporodással szemben! Ha a főváros népe is úgy kereste volna az egyházakat, mint az országé, akkor százalékszáma 216 kellett volna hogy legyen! — E hátramaradás egyik oka kétségtele­nül a templomok számának elégte­lenségében is rejlik. Mert bár 1940 óta hatvan protestáns templomot

Next

/
Thumbnails
Contents