Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-06-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 képére teremtett. Éreztem, hogy ezt nem engedhetem meg, ezt nem akarja a jó Isten sem. Házat kell nekik építeni, és nekem, erőtlen, gyönge nőnek az a feladatom most, hogy én építsem fel nekik a házat, azt a piros cserepes, kicsi fehér házat, aminek az ablakában piros muskátli nyilik majd. Lelkemben már is énekeltem egyik kedvenc énekemet: Van gazdag Atyám, nincs több oly Atya! Övé e földnek a kincse, a java. Övé a rubin, az ezüst, az arany! Dícséretét zengi folyvást ajakam. Nagy Király az Atyám; király gyermeke én! Tudtam,, hogy az én gazdag Atyám tud pénzt adni nekem, hogy felépítsük a házat. Lassan lépegetve jöttem fel az öt-hat lépcsőfokon. Mikor felértem, azt mondtam az én emberemnek egész határozottsággal: “Nem engedhetem meg, hogy ide költözzenek, bár nagyon értékelem azt a nagy munkát, amit itt végeztek. Legszívesebben elvinném az én lakásomba, de jelenleg én is egy barátnőmnél lakom és ezt nem tehetem. Azonban segítsenek imádkozni, és a jó Isten tud pénzt adni, annyit, amennyire szükség van a ház felépítéséhez!” Hitetlenkedve nézett rám. Mondtam neki, hogy ne bennem bízzon, nekem csakugyan nincsen pénzem, de bízzon a jó Istenben, Neki van. Hiszen Ő mondta, hogy “Enyém az ezüst, és enyém az arany, ezt mondja a seregeknek Ura.” És ő, mint egy gyermek, el is hitte, és megígérte, hogy családjával együtt nagyon fognak érte imádkozni. Örömmel búcsúzott el tőlem. Az utón lelki szemeimmel már láttam a kicsi házat, fehérre meszelve, piros cseréppel befedve, ablakpárkányán muskátli virág és előtte a kiskertben estike meg sarkantyú. — “Istenem, segíts, — imádkoztam. “Nekem nincsen pénzem, de Neked van!” Azután elmondtam a bibliakörömben az asz- szonyoknak mindent. Csodálatosan mind kész volt segíteni. Mindenki gyűjtött az ismerősei között. Azután gyüj tőiveket köröztünk és nagyon- nagyon sokat imádkoztunk. Pár hónap múlva felépült a ház. Éppen olyan, amilyennek elképzeltem. Az ablakában virág, előtte kiskert, körülte gyümölcsfák. A “házszentelés” örömnapján boldogan köszöntük meg a jó Istennek, hogy nem hagyott cserben, hanem megsegített. Adósság nélkül felépült a kis családi ház és az a négytagú család egy pillanatig sem lakott a földkunyhóban, hanem mint más ember, tisztességes, jó helyen, — mert szereti az Ur az övéit! S én láttam, hogy mennyire igaza van az Ur Jézusnak, mikor azt mondta: “hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét!” AZ AMERIKAI PROTESTÁNTIZMUS HÍREIBŐL Megint egy újabb egyesülés. Befejezésükhöz közelednek azok a tárgyalások, amelyeket a déli presbite- riánus egyház (körülbelül 700,000 tagja van) folytatott az Associate Reformed Presbyterian Church tagjaival, amely egyháznak mintegy 30,000 tagja van, főként North és South Carolina államokban. Júniusban fogják meghozni az illetékes egyházi hatóságok a végső döntéseket. Az egyesülésnek tulajdonképpen inkább beolvadás jellege lesz: hittanában és kormányzatában a nagyobb felekezet gyakorlatát fogadja el a beolvadó kisebb fél. A déli presbiteriánus egyház egyetemes tanácsa öt percenttel emelte a költségvetést, melynek összege közel jár az öt millió dollárhoz; ezen kívül pedig még egy millió dollárt akarnak gyűjteni néger iskoláik s köztük a tuscaloosai Stillman College felerősítésére. A Negyedik Pont és az egyházak. Truman elnök programmjának hires negyedik pontja az idén került először az egyházak megtárgyalása elé. Április hónap végén Buck Hill Falls- on mintegy 125 egyházi vezérférfiut hivott össze az Egyházak Országos Tanácsa erre a tárgyalásra. Scarlett st. louisi episzkopális püspök elnöklete alatt hallgatták Nelson Rockefellert, Dr. John C. Bennettet, aki csak nemrég jött vissza fontos Ire- leti körútjáról és Francis Sayret és más kiválóságokat. A kérdés az volt, hogyan leheet és kell egyeztetni a kormány programmjának ezt a pontját a missziói munka eddigi folytatásával. Kétségtelen, hogy a kettőt kölcsönösen fel lehet használni egymás érdekében. Az általuk végzendő együttes munka lehet a legeredményesebb ellensúlyozása a kommunista propagandának. A kormánytól segélyt azonban csak olyan területen fogad el az egyház missziói munkája, amely a lakosság életének egyetemes javítását munkálja, mint közegészségügy, közoktatásügy, föld- mivelés és a községi vagy városi életmód javítása. A szenátusi vizsgáló-bizottság részletes jelentést tett az országos bün- hálózat vezérei és áldozatai között végzett vizsgálatairól és nem kevesebb mit 27 javaslatot terjesztett a szövetségi törvényhozás elé a bűnös utakon való nyerészkedés megakadályozására. Bár a vizsgáló-bizottság hivatalos működési idejét szeptemberig meghosszabbították, mégis kérdéses, hogy a felrázott közvélemény érdeklődésének meglesz-é a kellő hatása és súlya ahoz, hogy véget vessenek a jelenlegi tarthatatlan állapotokat Tulsokan ülnek a törvények fölötti őrködésre rendelt különböző hivatalokban olyanok, akik maguk is sápot húztak — vagy talán húznak még ma is — azoknak a sápjából, akik a törvények áthágásából szereznek maguknak szörnyű gazdagságot. Legalább húsz billió dollár fordult meg és cserélt gazdát ezeknek a bűnszövetkezeteknek a révén, minden esztendőben. És még vannak, akik törvényesíteni akarják a szerencsejátékokat! Fővárosunk lakossága. Az utolsó 25 év alatt Washington lakossága rendkívül megnőtt. Az ország népességének növekedése ez idő alatt 30 százalék volt, Nagy-Washingtoné 126 százalék. Viszont az egyháztagság arányszáma a fővárosban kedvezőtlenebb, mint az országos átlagban. Az egész országban e 25 év alatt 51 és fél százalékkal nőtt az egyháztagok száma, vagyis 71 százalékkal gyorsabban, mint az ország népességének a száma. Washingtonban ellenben csak 82 volt az egyháztagok növekedésének arányszáma — a 126 százalékos n é p e ss é g-szaporodással szemben! Ha a főváros népe is úgy kereste volna az egyházakat, mint az országé, akkor százalékszáma 216 kellett volna hogy legyen! — E hátramaradás egyik oka kétségtelenül a templomok számának elégtelenségében is rejlik. Mert bár 1940 óta hatvan protestáns templomot
