Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-06-01 / 11. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA "CSENDESEDJETEK EL..." j ,Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc ____| “VETTETEK-É SZENT LELKET...” Öten ültek együtt a börtön udvarán. Képes folyóiratot nézegettek. Az egyik rámutat egy piros téglából épült, zöld tetejű, virágoskerttel körülvett házra és lelkendezve szól: “Szeretném, ha édesanyámnak ilyen háza volna....” A másik fiú, kezébe vévén a magazint, a lapokat forgatta és egy szép autóra mutatva, vágyakozva mondta: “De jó volna, ha édesanyámé lehetne ez az autó.... Ezen jöhetne meglátogatni engem...” *.**«*í A harmadik fiúnak adták a folyóiratot. Tudták hogy édesanyja mindent elveszített. Egyedül ő maradt meg, az egyetlen gyermek, kit az anya nagyon szeretett. Gyakran olvasták leveleit. Kíváncsian várták: mit szól Bili? Meg se nézte a magazint, csak elgondolkozva, könnyben úszó szemekkel, szólt: “Szeretném, ha édesanyámnak jó fia volna....” Mindenki elcsendesedett.... Ez a vágy él a mi szivünk mélyén is. Szeretnék jó lenni. “Szeretnék lenni, mint Ő: alázatos, szelíd, követni híven, mint Ő, Atyám parancsait....” Szeretném, ha otthonom, családi életem, egyházam olyan volna, hogy azt látva Istenem, igy szólhatna:, “....ebben gyönyörködöm....” Szép ház.... autó.... vagyon.... egyházi birtok.... gyönyörű templom.... építkezés.... mind jó, kívánatos. De ez csak a keret. Az életet, a boldogságot, az igaz örömöt a lélek adja. Még pedig Istennek Lelke, a SzentLélek. Mert nem az teszi a különbséget, hogy mim van, hanem hogy milyen lélekkel használom. Nem az, hogy mi ér, hanem milyen lélekkel fogadom. Nem az, hogy milyen házam, templomom van, hanem milyen lélek lakozik bemje! Az efézusiak hívőkké lettek. Igyekeztek keresztyén életet élni. De mikor Pál ellátogatott hozzájuk, közelebbről megismerte őket, úgy érezte, hogy hiányzik valami belőlük, életükből. Ezért kérdezte: “Vettetek-é Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek....?” Összeköttetésbe kerültetek-é, megnyertétek-é Istennek Lelkét, Aki rajtatok, életeteken keresztül érezteti meg jelenlétét, áldását? Miben nyilvánul meg a SzentLélek vétele? 1) Erőben A Cselekedetek Könyve az erőnek könyve. A SzentLélek vétele után sokszor gyáva Péter bátran áll a sokaság elé és félelem nélkül mondja szemükbe: “Az Élet Fejedelmét megöltétek.... Térjetek meg!” A sánta meggyógyitása után mikor törvény elé állítják őket, olyan nyugodtan, bátran viselkedtek, hogy “mikor látták Péter és János bátorságát és emellett észrevették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, elcsudálkoztak....” Bátran mondják: “Helyes-é inkább rátok hallgatni, mint Istenre? — Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek!” Viharba kerülnek. Sötét az éj, dühöng a tenger. A hajó recseg, ropog, szétomlóban van. Mindenki fél, reszket, a kapitány is. Egy bátor, nyugodt ember van a sülyedő hajón: Pál apostol. Feláll közöttük és szól: “Emberek! legyetek jó reménységgel.... legyetek nyugodtak emberek.... mert hiszek Istenben!” A SzentLelket megnyert tanítványok erővel teljesednek meg. Nem ők az erő, hanem életüket eszköznek adták a Szent Léleknek, hogy rajtuk át mutassa meg az erőt. 2) Örömben Életük kicsorduló örömmel volt tele. Pün- köst napján úgy megteljesedtek örömmel, hogy akik látták, igy szóltak: “Édes bortól ittasok ezek....” Nem szomorú, hideg, komor, ünnepélyes arccal, hanem ragyogó, ki-kibuggyanó örömtől sugárzó arccal jártak.. A szomorú keresztyén életéből hiányzik valami. Elfogták, megbotozták őket úgy, hogy hátukon kihasadt a bőr. Börtönbe zárták, kezüket, lábukat kalodába tették. És mit tettek ők?.... Örömmel énekeltek. A római cirkusz porondján énekelve mennek az őket széttépő vadállatok elé. Miért énekelnek? Hát miért ne énekelnének?! Szivük örömmel, SzentLélekkel van tele. “Arra méltattuk, hogy Ö érette szenvedjünk....” Nem az teszi ember és ember közötti különbséget, hogy mi éri őket, hanem az, hogy milyen lélekkel fogadjuk, hordozzuk azt, ami ér, akár öröm, akár megpróbáltatás. 3) Közösségben Az Isten — szeretete, Jézus — kegyelme, a SzentLélek — közössége! Nem argumentáltak, nem dogmatizáltak, hanem élték a Krisztust. Életükkel tettek bizonyságot. Szivük-lelkük, vagyonuk köz vala. Együtt imádkoztak, együtt örültek, együtt szenvedtek, együtt segítettek. A SzentLélek közösségében éltek. Erő — öröm — közösség. Isten Lelkének gyümölcse. Megvan-é az életünkben? Szeretnénk lenni, mint Ő, alázatos, szelíd? követni híven, mint Ő, Atyánk parancsait? Hogy nyerhetjük meg? Nincs bonyolult formula, hanem egyszerüút: “Ha ti tudtok jó ajándékot adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad Isten SzentLelket azoknak, akik kérik.” Egyszerű az út: “kérjetek — és kaptok! Keressetek és találtok! Zörgessetek és megnyittatik néktek!” Vettél-é SzentLelket, minekutána hívővé lettél?
