Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-06-01 / 11. szám

2 REFORMÁTUSOK lapja AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Az Egyházak Világtanácsának 1953 nyarára tervezett gyűlését, mit Evantson, 111., váosában készülnek megtartani, valószinüleg elhalasztják egy esztendővel. A Világtanács köz­ponti igazgatósága most a nláron, augusztus 4-11. napjain fog gyűlést tartani Svájcban, ahol e halasztás fölött véglegesen dönteni fognak. A halasztásnak az a célja, hogy ez a központi igazgatóság még a Világta­nács nagygyűlése előtt gyűlést tart­hatna Indiában, valószinüleg az 1952. év december havában. Lutheránus-anglikán közeledés? — Március hó folyamán Norvégia fővá­rosában, Oslóban, a norvég, dán és izlandi lutheránus egyházaknak meg az anglikán egyháznak képviselői konferenciát tartottak, aminek kö­vetkeztében most egy speciális bi­zottság dolgozik a nevezett két egy­háztest közelebbi jóviszonyának elő­készítésén. E bizottságnak tagja Dr. Bergrav is, a norvég egyház volt prímása. Ausztria a DP-menekültekért. Dr. Just osztrák belügyminiszter rende­letet intézett az osztrák kormány minden helyi hivatalához, felszólítva e kormányközegeket, hogy amennyi­re ezt a kormány költségvetése meg­engedi, mindent tegyenek meg az Egyházak Világtanácsával és a Lu­theránus Világsegély-bizottsággal kar­öltve a menekülteknek Ausztriában megtelepítése érdekében. Tudvalévő, hogy Ausztria népességének túlnyo­mó része római katholikus; a bel­ügyminiszter rendelete igy általános feltűnést keltett. Japán vágyik az igére. Cryderman methodista lelkész most tért vissza Japánból, hol a lapunk olvasói előtt már ismeretes DeShazer evangélista társaságában körutat tett, megfor­dulva többek között Taira és Hiro­shima városokban is. Határozott meggyőződése, hogy a japán nép szakítani akar eddigi bálványimádá­sával és vágyik a tiszta igére. A keresztyénség terjesztése azonban még mindig sok akadályba ütközik; ezért az ottlévő misszionáriusok mind arra kérik az amerikai ke­resztyéneket, hogy imádkozzanak Ja­pán megtéréséért. A lelkész meglá­togatott egy amerikai tengerészeti kórházat is, ahová a koreai sebesül­teket hozták; mig ott volt, két óra alatt 1700 sebesült érkezett. Olaszországból egyszerre nyugtala­nító és bátorító hir is érkezik. Az olasz kormány bezáratta a nápolyi protestáns kórházat és az ország te­rületén működő pünkösdi egyházak templomait és gyülekező helyeit. A megfellebbezett kormány-intézkedése­ket az olasz legfőbb bíróság is jó­váhagyta; az olaszországi protestán­sok a washingtoni külügyminiszté­riumhoz folyamodtak közbenjárásért. Olasz protestáns ifjak megtartották az első protestáns ifjúsági kongresz­szust Milanóban, melyen több mint száz képviselő jelent meg a baptista, methodista, valdens, lutheránus és pünkösdi felekezetek ifjúságának, va­lamint a YMCA, YWCA és más if­júsági szervezeteknek képviseletében. Elhatározták, hogy állandó ifjúsági tanácsot létesítenek, központi irodá­val, mely az ifjúság szervezkedését irányítsa, ifjúsági lapot adjon ki és előkészítse a következő évben meg­tartandó második ifjúsági kongresz- szust. Táborozásokat és munkamü- helyeket is állítanak fel az ifjúsági vezetők rendszeres kiképzése érde­kében. Holland-Guayana az egyetlen pro­testáns ország az egész Dél-Ameriká- ban, ezen a nagy földrészen, ahol a római egyház roppant eréllyel dol­gozik hatalmának korlátlanná téte­lén, és ez sok helyen sikerül is. Guayana középső részén azonban, a holland területen, már 1735-ben meg­kezdődött a protestáns missziói mun­ka: ez az egyik legrégibb missziói terület e földön. Az első öt évben nagyobb volt az ott meghalt hittérí­tők száma, mint azoké, akiket meg­nyertek az evangéliumnak. E 216 év alatt 260 hittérítőt temettek el e mocsaras vadvidék földjébe. 1927 óta két hollandiai morva-egyházköz­ség tartotta fenn ezt az egész misz- sziói munkát, pedig annak a kettő­nek együttvéve is csak 375 tagja van. Később holland reformátusok, lutheránusok és baptisták is segít­ségükre jöttek. Ma 30,000 keresztyén él Holland-Guayanában, 80 gyüleke- zetbeif, miket tizenöt hittérítő gon­doz. A főváros, Paramaribo, gyüle­kezete a legnagyobb: 2000 tagja van. Iskolái is vannak a missziónak: 29 elemi és 2 közép-iskola és egy ta­nítóképző intézet. Hat évvel ezelőtt még csak 3,000 növendékünk volt ez iskolákban; ma tízezer van. Ezen kí­vül még három árvaházban, a ten­gerparton egy bélpoklos-menhelyen és bent a rengetegben egy kórház­ban folyik a keresztyén munka. A pennsylvaniai Bethlehemben, a mor­va testvérek szemináriumában, most is tanul két diák, a Schalkvijk-test- vérek, akik tanulmányaik befejezése után Guayanába mennek missziói munkára. Egyptomi pártalakulás. — Vezető kopt ügyvédek és polgárok keresz­tyén demokrata pártot alakítottak, melynek egyik kimondott célja, hogy az ország kormányzásában nagyobb szerepet juttassanak a kopt keresz­tyéneknek, kiknek száma egy és két millió között van. Sürgetik, hogy Egyptom külpolitikáját saját orszá­guk érdekeihez alkalmazzák és ne faji vagy vallási alapon döntsék el, úgyszintén hogy csatlakozzanak az emberi jogok egyetemes nyilatkoza­taihoz, amiket az Egyesült Nemzetek elfogadtak. Teljes vallásszabadságot is sürgetnek, beleértve a rádió sza­bad használatát is az Istentiszteletek részére. Állítólag 70 képviselőt küld­hetnek a parlamentbe és remélik, hogy a mohammedánok részéről is megértéssel fognak találkozni. — A kopt egyház, melyhez ■ az abessziniai is tartozik, a legrégibb alakulat a fennálló nem-római keresztyén egy­házak közül; Krisztus után az ötödik században szervezkedett, az alexand­riai pátriárcha vezetése alatt, aki azonban most Kairóban székel. Indiai Egyesült Egyház. A már meglévő észak-indiai Egyesült Egy­házon kívül álló protestáns körökben is sok tárgyalás folyik arról, hogy a különböző felekezetek egyesítenék missziói munkájukat, sőt egész lel­kész! karukat, és végeredményben az egész országra kiterjedő Egyesült Egyházat formálnának, olyasmit, ami­lyen pl. a canadai Egyesült Egyház. Az anglikánok, methodisták és bap­tisták folytatnak ilyen tárgyalásokat Észak-India és Pakistan Egyesült Egyházának vezetőivel. A tárgyalá­sokban nem szerepel a lelkészek ujra-szentelésének kérdése, amihez eddig az anglikán egyház mindig szigorúan ragaszkodott; most már hajlandó volna elismerni a más fe­lekezetek által végzett korábbi szen­teléseket. A délamerikai lutheránusok nagy egyetemes konferenciát készülnek tartani szeptember hó folyamán Bra­zília Curitiba városában. Ez lesz az első nemzetközi konferenciája a lutheránusoknak Dél-Amerikában, a- melyen az észak-amerikai lutheránu­sok is hivatalos vezetőikkel képvi­seltetik magukat. A konferencia cél­ja, hogy azokról a kérdésekről ta­nácskozzanak, amelyek egyformán érdeklik az össze lutheránusokat Dél- Amerika mindegyik államában. Ezek között lesz az uj bevándorlók prob­lémája, a benszülöttek között misz- sziói munka folytatása, spanyol és portugál irodalomról gondoskodás, lelkészek és más egyházi munkások kiképeztetése, és a lutheránus világ- szövetség munkájába való beillesz­kedés. Női lelkészek Svédországban? — Nagy lelkészhiány van a svéd egy­házban, és igy merült fel a kérdés, hogy megengedjék-e a nőknek is, hogy lelkészekké legyenek. Vannak, akik erősen érvelnek emellett; má­sok azonban még erősebben ellene. Rosendal lelkész azt mondja, hogy ez az újítás még nagyobbá tenné a lel­készhiányt, mert tiltakozó lelkészek egész serege mondana le, és hagyná el nemcsak az egyházat, de az or­szágot is. Egyenesen felhívta a lel­készeket, hogy “kivándorlási bizott­ságot” alakítsanak, amely előkészítse Amerikába menetelüket, ahol sok lelkészi állás van üresedésben és ahol jobb körülmények között dol­gozhatnak hitükért.

Next

/
Thumbnails
Contents