Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-01-15 / 2. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA MIRE VÁRUNK MÉG? Hogy a lelkiekre nagy szüksége van ma a világnak, ez mindenki előtt világos és tudott dolog. Mégis úgy látszik, mintha hiányoznék belőlünk a meggyőződés kényszerítő ereje, hogy vegyük a kezünkbe Jézus Krisztus evangéliumának megváltó hatalmát és vigyük azt a világ minden zugába, legelőször is a magunk városának minden részébe, minden bűnös embernek a szive közelébe. Itt van a kezünkben az Evangélium izenete. Ismerjük a Szent írásokat. Minden itt van a kezünk ügyében, amit csak reánk bízott az Isten, hogy azokkal legyünk munkatársai a világ megmentésében. De mi nem akarjuk azokat alkalmazásba venni. Mire várunk még? A világ rohan veszte felé, mig mi remegő szivünkbe és ingadozó elménkbe próbálunk rejtőzködni Isten elől és az ő megváltói izenete elől. Jézus Krisztus evangéliuma életnek izenete. Az ég alatt az emberek között nem adatott más név, amely által megtartathatnánk. Valaki csak megpróbálta, mind arról tesz bizonyságot, hogy ez bizony átalakító erő. A szükség oly kétségbeejtően nagy, — az orvosság olyan csodálatos, — az alkalmazásához a hit és erő itt van a kezünk ügyében. Az egész világ vesztébe és pusztulásába rohan. Az orvosság itt a kezünkben. Mire várunk még? Bónis D. Béla (Natalia, Texas) "KI A HÜ ÉS OKOS SÁFÁR? Egyházunk 29.-ik évi versenye a SÁFÁRSÁG gondolatkörének terjesztésére Február hónapját a mi Egyházunk a sáfár- ság eszméjének szokta szentelni. Aligha van ennél a tárgykörnél fontosabb célja a keresztyén nevelésnek. Egyházunk életcéljait olyan mértékben tudjuk megvalósítani, amilyen mértékben átadják tagjaink egész életüket Urunknak, Jézus Krisztusnak, a szolgálatára. Egész életüket — tehát minden képességüket, minden idejüket, minden vagyonukat. Mert mindezt Istentől kapták és arra a célra, hogy ezekkel Isten dicsőségét szolgálják. Képességeink a talentumok, időnk az örökkévalóságunk része, vagyonunk Isten tulajdona, mit bizományba tett le a mi kezünkbe, hogy azzal az Ő céljait hajtsuk végre, az Ő Lelkének utasítása szerint. Már 29 év óta minden évben versenyt nyit Egyházunk ez eszme terjesztése érdekében. Dolgozatokat, kis értekezéseket kér gyermekektől és if jaktól és felnőttektől egyaránt, valamint ügyes rajzokat (posters), amik ezt a gondolatkört kiábrázolják. A múlt évi versenyben több mint 17,000 pályázó vett részt, ami azt jelenti, hogy legalább 30,000 egyén foglalkozott e gondolatokkal. A cél az, hogy vasárnapi iskolai és ifjúsági csoportok, bibliaosztályok és hasonló alakulatok rendszeresen tanulmányozzák a sáfárság kérdését. Az idei alapgondolat: “Keresztyén sáfárság a világ követeléseivel szemben.” Ahol a sáfárságot elfogadják, ott nemcsak az egyházközség élete lendül fel addig soha nem tapasztalt mértékben, hanem megváltozik az egyének élete is. A verseny tételei a gyermekek és ifjak számára, írásban és rajzban együtt vagy külön: 9-11 éveseknek: “Mit adjak Istennek minden jótéteményéért?” (írásban 200-300 szó.) 12-14 éveseknek: “Mit kíván tőled az Ur?” (írásban 600-800 szó.) 15-17 éveseknek: “Mit tesztek ti többet mint mások?” (írásban 800-1000 szó.) 18-24 éveseknek: “Mi a te életed?” (írásban 900-1200 szó.) Felnőtteknek, 25 éven felül, csak írásbeli dolgozatra: “Megrabolja az ember Istent?” (900- 1200 szó.) A pályadijak 25 dollárig mennek föl; minden csoportban 10 pályadijat adnak ki a dolgozatok és ötöt a rajzok készítői között. Segédeszközökkel szívesen szolgál, ingyenesen, a Commission on Stewardship, Evangelical and Reformed Church, 1505 Race Street, Philadelphia 2, Pa. Négy segédkönyvet is lehet használni, miket ugyanazon címről 75 cent beküldése mellett kell megrendelni. Legfőbb segédkönyv természetesen ebben is a Biblia. Ne maradjunk ki e versenyből! Magyar lelkészeink biztassák ifjúságunkat ebben a versenyben való részvételre. Oly sok szép tehetség van a mi fiaink és leányaink között; ne hagyjuk azokat parlagon heverni, hanem tegyük a gyertyát a gyertyatartóba, hogy világítson másoknak is, akik ebben a házban vannak! KI HOZTA EL HOZZÁNK AZ EVANGÉLIUMOT? Zsidó vitte a rómaiakhoz; római vitte a franciákhoz; francia vitte a skandinávokhoz; skandináv vitte a skótokhoz, skót vitte az írekhez; olasz vitte a németekhez, német meg görög meg olasz hozta a magyarokhoz. Akárhol éltek is az ősök: az evangéliumot minden népfajhoz más nénfajból való hittérítők vitték. — És mégis akadnak magyarok, akik azt mondják, hogy nem hisznek a misz- sziói munkában! — Jobb volna, ha arra a kérdésre adnának feleletet, hogy kikhez vittük el Krisztust mi magyarok?!
