Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official organ of the Evangelical and Reformed Church Member of the Associated Church Press

Published semimonthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Wil55 N. West End Ave.,

Subscription rates: $2.50 per year everywhere .— Single copies 15 cents — Remittance should be by check, draft or money order, payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

liam C. Mingle, Chairman, Carl J. Bender, Edward Dirks, Jay L. Goodin, Robert C. Kienle and Henry I. Stahr, President of the Board, ex officio.

Alexander Tóth, Editor and Manager

Lancaster, Pa.

Entered as second class mail matter January 11, 1944 at the Post Office in Lancaster, Pa. under the act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

HOL VAGYUNK HÁT CSAKUGYAN?

Lapunknak akármelyik olvasója méltán tehetné fel ezt a kérdést. Legutóbbi számunkban a mi fiatal és bátor evangélistánk azt jelentette ki, hogy testileg az Édenben, lelkileg pedig a bűn bozótjában vagyunk. Bizonyosra vehetjük, hogy minden hivő lélek igazat adott neki. Pedig azt is bizonyosra vesszük, hogy amikor Magyar Egyházkerületünk egyetlen élő volt elnöke azt megelőző számunkban arról irt, hogy az amerikai magyar reformátusság aranykort kezdett: annak is tapsoltak olvasóink. Ez a két megálla- pitás nehezen egyeztethető össze. Legutóbbi számunkból azt is megállapíthatták olvasóink, hogy volt elnökünk gondolkozása is helyes utón jár, mert a tiszta szívből való adakozást hangoztatja és odaáll azok táborába, akik az egyházi pénzügyek megtisztítását sürgetik. Csakugyan ezen a téren kell elindulnunk, ha szabadulni akarunk az őskigyó igézetének bizonytalan fövényéről. Elvilágiasodásunknak nincsen biztosabb fokmérője, mint kiadásaink. Tizenkét évvel ezelőtt e rovatban emlitést tettem olyan egyházközségünkről, melynek több mint hatezer dollárnyi bevételéből egész éven át összesen három azaz HÁROM dollár ment az egyház főhivatásának teljesítésére: misszióra. Azóta lassan javul a heiyzet, de még mindig hátul kullogunk: csúszik alattunk az őskigyó igézetének bizonytalan fövénye. Pár nap múlva elkezdenek jönni évi jelentéseink. Mindegyikből ki fogjuk emelni a költségvetéseket. Azok majd megmondják, hogy hol vagyunk hát csakugyan?

ÁLMÉLKODÁSSAL CSODÁLJUK

Itt Amerikában életünk sok kiváltsága között egyik nagyon becses az az alkalmunk, hogy a világ minden részéből jött egyénekkel találkozhatunk. Sokszor gyönyörködtünk már olyan embertársaink nagyszerű szellemi színvonalában, akiknek a bőre más szinü mint a miénk, de észjárása nem egyszer messze fölibe vág itteni átlagunknak, sőt gyakran még kiváltságosainknak

is. Különös álmélkodással csodáljuk Indiából jött hindu testvéreink magas szellemi fölényét. Egész életében bámultuk Gandhi tiszta látását és páratlan akaraterejét, hogy nemcsak megértette, de ténylegesen követte is Urunkat, teljesebben, mint bárki más a mi nemzedékünkben. A hindu fajnak két előkelő képviselőjében gyönyörködtünk nemrégiben. India nagykövete nem csak a nőnek, hanem a kivételesen brilliáns szellemi képességeknek kijáró tiszteletet aratja minden fellépésével; nem régiben egy tucat újságírót győzött le fölényesen a televíziós interjúban, amikor tartózkodás nélkül megmondotta, hogy India népe Amerikának az anyagias gondolkozásától akarja magát távol tartani. A clevelandi nagygyűlésen pedig már másodízben hallottuk az indiai Thoburn College fényes elméjű elnökét, aki a nyáron Egyházunk egyetemes zsinata előtt is beszédet tartott. Miss Sarah Chakko felől helyesen irta egyik országos lapunk, hogy szebben beszélt a maga egyszerű “sári”-jában, mint akármelyik főpapunk a maga püspöki talárjában. Bizonyítékul csak a következő néhány sort idézzük előadásából:

“A fődolog nem az, hogy egy civilizáció megmeneküljön, hanem az, hogy Isten vált- ságterve munkálkodjék — általunk, ha meg tudunk felelni kötelezettségünknek, de ellenünkre is, ha ez úgy szükséges. Bármelyik esetben azonban a keresztyén ember reménysége mindig megmarad. Mert nem saját bőrének megmentésére irányul, hanem Isten végső céljaira. Ezért nem esik soha kétségbe. Azt az ösvényt járja, mit Ura tört előtte.”

Mivel Miss Chakko a nemzetek egyesítésének eszménye felől is beszélt, előadása után e sorok írója közölte vele a világállam és a haza-fogalom felőli nézeteit. Nagy örömmel hallotta tőle komoly kijelentéseit arról, hogy neki is ugyanazok a meggyőződései: Isten szuverénitása minden más felség-fogalmat kizár. Országának uralma fel nem állhat addig, mig részei egymással szemben állanak, a Tőle elbitorolt felségjogok képzelt és hazudott kihasználásával.