Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-02-01 / 3. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA Mindkét helyen az öregek és árvák számának szaporodása tette szükségessé a helyiségek na- gyobbitását; a régi igazgatói lakás felszabadulá­sával árvák részére kapunk több helyet. Wash­ingtonban pedig uj székházba költözünk. A fő­város egyik legszebb helyén vettünk valóságos palotát, amit átalakitva sokkal jobban megfelelő irodai helyiségek gyanánt használhatunk; sőt bérlakásokat is adhatunk ki haszonbérbe. Két­ségtelen, hogy ezzel a vétellel Egyesületünk me­gint jó vásárt csinált; még sokkal jobbat, mint az elsővel. Le kell vennünk a kalapot az Egye­sület bölcs vezértestülete előtt, hogy ilyen he­lyes irányban vezeti ennek a mi drága intézmé­nyünknek a sorsát. Fentebb azonban más alapokra gondolva di­csértük épitkezéseiket. Mert a kövekből rakott fundamentumoknál erősebbnek tartjuk azokat a határozatokat, amiket a vezértestület a könyö­rülő szeretet irányában hozott. Huszonöt egész árvát hozatnak át a hontalanok táboraiból és magukra vállalják felneveltetésüket. Ezen kivül öt rokkant menekültet is, aki magáról többé nem tudna elég gondot viselni; Egyesületünk magára vállalja holtig tartó gondozásukat, ha úgy szükséges. Az ilyen fundamentum igazi kő­szikla, amin Isten épiti a házat. 1919-ben Egyesületünk összes vagyonának hetedrészét adta oda hazai hadiözvegyek és hadi árvák segélyezésére. Semmiféle amerikai ma­gyar testület nem hozott ekkora áldozatot. De páratlan volt az a jutalom is, amit kapott érte Istentől. Bámulatos felemelkedését, gyors meg­erősödését ennek köszönhette. Most megint oda­adja magát Urának alázatos szolgálatára. Pár évvel ezelőtt 300 árvagyermeknek küldött át évi ellátást Magyarországba. Most meg áthozatja ide Jézus kicsinyeit. “Valamit cselekedtetek egy- gyel az én kicsinyeim közül: én velem cseleked- tétek.” Már pedig bőven arat, aki az Urnák vet. AKIK NEM MENNEK TEMPLOMBA A közelmúltban nagy vita folyt az angol parlamentben arról, hogy a közelgő angliai nagy ünnepségek alatt vasárnaponként nyitva lehet- nek-é a mulatóhelyek? A vita eredménye az volt, hogy ezeket vasárnaponként zárva fogják tartani. De a vita folyamán nagyon sok szomorú valóságra mutattak rá a szónokok. Arra is, hogy Anglia népességének csak egy-ötödrésze tartozik egyházhoz, és arra is, hogy a sörházak bezzeg megtartják a vasárnapot — a maguk szá­mára, mert aznap csinálnak legtöbb üzleti hasz­not. Az egyik szónok szerint a népesség legna­gyobb része nem MEGY templomba, hanem csak viszik: keresztelésére tolókocsiban vagy villamoson, esketésére autóban vagy taxiben, te­metésére halottas-kocsiban. Igazi “postakocsis keresztyének”, azt mondta. — Mintha Ameriká­ban is találkoztunk volna már velük... DE LEGALÁBB UTAZTAK... A múlt év a római katholikus egyház “szent éve” volt. Százezrek mentek el Rómába, a világ minden részéből, hogy részt vegyenek az alkalmi Istentiszteleteken. A zarándokok számára a pápa teljes bünbocsánatot Ígért, ami felmenti őket bűneik büntetése alól. Éhez ugyan még néhány imádságot is kellett mondani, de nem túlsókat. Most aztán, hogy a szent évnek vége van, a pápa kijelentette, hogy ugyanazt a bünbocsána­tot azok is megkaphatják, akik nem mentek el Rómába, bizonyos feltételek teljesítése árán. Ezek között ott van, hogy el kell menniök bizo­nyos templomokba, miket a püspökök kijelölnek egyházmegyéikben, és ott gyónniok kell és a szentségben részesülniük és bizonyos imádságo­kat elmondaniok. Az utasítások megszabják az imádságok számát. Ezek fejében kaphatnak bün­bocsánatot: “Öt MiAtyánk, öt Üdvözlégy, öt Glória (Di­csőség az Atyának, stb.), azután egy MiAtyánk, egy Üdvözlégy Mária és egy Glória a pápa kü­lön rendelkezésére, és egy Hiszekegy, azután há­rom Üdvözlégy Mária a fohászkodással (Békes­ség Királynője, könyörögj érettünk) és egy Üd­vözlégy Királynő.” — Ezek után az imádságok után, mondja tovább az utasítás, “ajánlatos, hogy a zarándok mondja el azt a szentévi kö­nyörgést, amit maga a Szent Atya szerzett, de ez utóbbi könyörgés nem kötelező.” — Az uta­sítás hozzáteszi még ezt a vigasztalást vagy biz­tatást is: “Mint látható, az imádságok száma na­gyobb, mint amennyit Rómában kellett elmon­dani” az odament zarándokoknak. Mindez igen érdekes olvasmány számunkra, akik mindig úgy tudtuk, hogy az imádságoknak nem a száma fontos, hanem az a lélek, amivel azokat elmondjuk. Azt is nehéz elhinnünk, hogy a Rómában járt zarándokok nem fogják-e megcsalatottak­nak érezni magukat, hogy íme most mindenki megkaphatja ugyanazt a bünbocsánatot, amiről ők azt hitték, hogy az csak az ő kiváltságuk lesz. De legalább utaztak. És ez is valami. IDŐ Az idő pénz — nincs jogunk, hogy elveszte­gessük. Az idő hatalom — nincs jogunk, hogy vissza­éljünk vele. Az idő befolyás — nincs jogunk, hogy el­dobjuk. Az idő élet — ehez képest kell értékelnünk. Az idő Istené — célra adta azt minekünk. Az idő szent bizománv — minden percben számolnunk kell róla. Az idő bölcsesség — nincs jogunk, hogy tu­datlanok legyünk. Az idő az örökkévalóságra való készület —■ jól ki kell használnunk. (W. E.)

Next

/
Thumbnails
Contents