Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-02-01 / 3. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA Mindkét helyen az öregek és árvák számának szaporodása tette szükségessé a helyiségek na- gyobbitását; a régi igazgatói lakás felszabadulásával árvák részére kapunk több helyet. Washingtonban pedig uj székházba költözünk. A főváros egyik legszebb helyén vettünk valóságos palotát, amit átalakitva sokkal jobban megfelelő irodai helyiségek gyanánt használhatunk; sőt bérlakásokat is adhatunk ki haszonbérbe. Kétségtelen, hogy ezzel a vétellel Egyesületünk megint jó vásárt csinált; még sokkal jobbat, mint az elsővel. Le kell vennünk a kalapot az Egyesület bölcs vezértestülete előtt, hogy ilyen helyes irányban vezeti ennek a mi drága intézményünknek a sorsát. Fentebb azonban más alapokra gondolva dicsértük épitkezéseiket. Mert a kövekből rakott fundamentumoknál erősebbnek tartjuk azokat a határozatokat, amiket a vezértestület a könyörülő szeretet irányában hozott. Huszonöt egész árvát hozatnak át a hontalanok táboraiból és magukra vállalják felneveltetésüket. Ezen kivül öt rokkant menekültet is, aki magáról többé nem tudna elég gondot viselni; Egyesületünk magára vállalja holtig tartó gondozásukat, ha úgy szükséges. Az ilyen fundamentum igazi kőszikla, amin Isten épiti a házat. 1919-ben Egyesületünk összes vagyonának hetedrészét adta oda hazai hadiözvegyek és hadi árvák segélyezésére. Semmiféle amerikai magyar testület nem hozott ekkora áldozatot. De páratlan volt az a jutalom is, amit kapott érte Istentől. Bámulatos felemelkedését, gyors megerősödését ennek köszönhette. Most megint odaadja magát Urának alázatos szolgálatára. Pár évvel ezelőtt 300 árvagyermeknek küldött át évi ellátást Magyarországba. Most meg áthozatja ide Jézus kicsinyeit. “Valamit cselekedtetek egy- gyel az én kicsinyeim közül: én velem cseleked- tétek.” Már pedig bőven arat, aki az Urnák vet. AKIK NEM MENNEK TEMPLOMBA A közelmúltban nagy vita folyt az angol parlamentben arról, hogy a közelgő angliai nagy ünnepségek alatt vasárnaponként nyitva lehet- nek-é a mulatóhelyek? A vita eredménye az volt, hogy ezeket vasárnaponként zárva fogják tartani. De a vita folyamán nagyon sok szomorú valóságra mutattak rá a szónokok. Arra is, hogy Anglia népességének csak egy-ötödrésze tartozik egyházhoz, és arra is, hogy a sörházak bezzeg megtartják a vasárnapot — a maguk számára, mert aznap csinálnak legtöbb üzleti hasznot. Az egyik szónok szerint a népesség legnagyobb része nem MEGY templomba, hanem csak viszik: keresztelésére tolókocsiban vagy villamoson, esketésére autóban vagy taxiben, temetésére halottas-kocsiban. Igazi “postakocsis keresztyének”, azt mondta. — Mintha Amerikában is találkoztunk volna már velük... DE LEGALÁBB UTAZTAK... A múlt év a római katholikus egyház “szent éve” volt. Százezrek mentek el Rómába, a világ minden részéből, hogy részt vegyenek az alkalmi Istentiszteleteken. A zarándokok számára a pápa teljes bünbocsánatot Ígért, ami felmenti őket bűneik büntetése alól. Éhez ugyan még néhány imádságot is kellett mondani, de nem túlsókat. Most aztán, hogy a szent évnek vége van, a pápa kijelentette, hogy ugyanazt a bünbocsánatot azok is megkaphatják, akik nem mentek el Rómába, bizonyos feltételek teljesítése árán. Ezek között ott van, hogy el kell menniök bizonyos templomokba, miket a püspökök kijelölnek egyházmegyéikben, és ott gyónniok kell és a szentségben részesülniük és bizonyos imádságokat elmondaniok. Az utasítások megszabják az imádságok számát. Ezek fejében kaphatnak bünbocsánatot: “Öt MiAtyánk, öt Üdvözlégy, öt Glória (Dicsőség az Atyának, stb.), azután egy MiAtyánk, egy Üdvözlégy Mária és egy Glória a pápa külön rendelkezésére, és egy Hiszekegy, azután három Üdvözlégy Mária a fohászkodással (Békesség Királynője, könyörögj érettünk) és egy Üdvözlégy Királynő.” — Ezek után az imádságok után, mondja tovább az utasítás, “ajánlatos, hogy a zarándok mondja el azt a szentévi könyörgést, amit maga a Szent Atya szerzett, de ez utóbbi könyörgés nem kötelező.” — Az utasítás hozzáteszi még ezt a vigasztalást vagy biztatást is: “Mint látható, az imádságok száma nagyobb, mint amennyit Rómában kellett elmondani” az odament zarándokoknak. Mindez igen érdekes olvasmány számunkra, akik mindig úgy tudtuk, hogy az imádságoknak nem a száma fontos, hanem az a lélek, amivel azokat elmondjuk. Azt is nehéz elhinnünk, hogy a Rómában járt zarándokok nem fogják-e megcsalatottaknak érezni magukat, hogy íme most mindenki megkaphatja ugyanazt a bünbocsánatot, amiről ők azt hitték, hogy az csak az ő kiváltságuk lesz. De legalább utaztak. És ez is valami. IDŐ Az idő pénz — nincs jogunk, hogy elvesztegessük. Az idő hatalom — nincs jogunk, hogy visszaéljünk vele. Az idő befolyás — nincs jogunk, hogy eldobjuk. Az idő élet — ehez képest kell értékelnünk. Az idő Istené — célra adta azt minekünk. Az idő szent bizománv — minden percben számolnunk kell róla. Az idő bölcsesség — nincs jogunk, hogy tudatlanok legyünk. Az idő az örökkévalóságra való készület —■ jól ki kell használnunk. (W. E.)
