Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official organ of the Evangelical and Reformed Church Member of the Associated Church Press Published semimonthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman, Carl J. Bender, Edward Dirks, Jay L. Goodin, Robert C. Kienle and Henry I. Stahr, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave., Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere — Single copies 15 cents — Remittance should be by check, draft or money order, payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944 at the Post Office in Lancaster, Pa. under the act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK “SZEMETJE A VILÁGNAK” “Mindennek söpredéke”, vagy ahogy Moffat fordítja: “tajtékja a földnek”. Pál ugyancsak nem kíméli a szavakat, hogy pontosan leírja, milyen a sorsa Krisztus követőjének. “Látványossága a világnak, — utolsók és halálra szántak, bolondok, gyengék, megvetettek.” Ez az ő sorsa. — így nevez-é minket a világ? Bizony nem, mert mi fegyverszünetet kötöttünk a világgal, sőt szövetségre léptünk vele. A mi divatos, népszerű, sőt előkelő és mindenekfelett kényelmes keresztyénségünkről újra elmondhatná az apostol ugyanazt, amit a korinthusiaknak mond: “már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, uralomra jutottatok; ti vagytok az okosok, az erősek, a tisztességben állók.” Avagy nem azzal dicsekszünk-é mi is, amink van? Elfelejtve a Pál intését: “Mid van, amit ne kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem úgy kaptad volna?!” Bizony most a számonkérések időszakában jutott-é eszünkbe elégszer a legfőbb kivánalom: “A sáfárokban az kívántatik meg, hogy kiki hűnek bizonyuljon.” Olvassuk el mennél többször a korinthusiakhoz írt első levél első négy fejezetét, de különösen a harmadikat és a negyediket; a fenti szavakat ez utóbbiból idéztük. És lelkünk mélyéből vágyódunk arra, hogy a majd beérkező évi jelentések közül csak legalább egyet találnánk, amelyik nem “dicsekszik”, hanem “inkább bolonddá lesz, hogy bölcs lehessen.” Mert bizony igaz, hogy “kinek-kinek Istentől lesz dicsérete.” TÖRŐDÜNK-E CSAKUGYAN GYERMEKEINKKEL? A világ legnagyobb háborúja ma a gyermekek szivéért és elméjéért folyik. A vasfüggönyön túl az oroszok mindent elkövetnek, hogy németekből, magyarokból és más nemzetiségű rabjaikból kommunistákat neveljenek. A felnőttek és ifjak között ez nem megy nagyon könnyen, ezért minden erejükkel a gyermekek után vetik magukat. Ahol csak lehetett, megtiltották vallásos nevelésüket és erősen remélik, hogy tiz év múlva az ISTEN szó már ismeretlen lesz előttük. Tudják, hogy csak igy állandósíthatnák meg a kommunizmust. A khinai kommunista vezérek kijelentették, hogy a közép- és felsőbb-iskolákban az ő nevelési programmjuk nem vallásellenes, hanem csak nem vallásos. Ellenben a kisebb gyermekek között könyörtelen támadást indítottak a vallás ellen. Nevetségessé teszik, megfélemlítéssel és üldözéssel, valamint a rábeszélésnek minden eszközével dolgoznak. Ezenközben Amerikában az Egyház összetett kezekkel és tétlenül hallgatta, mikor 1917-ben arról tettek jelentést, hogy 17 millió gyermek és ifjú még sohasem volt templomban vagy vasárnapi iskolában. Azóta ez a 17 millió felnőtt, és pogány maradt, hiszen 1917 és 1947 között a vasárnapi iskolák népessége állandóan hanyatlott. Az FBI igazgatója, J. Edgar Hoover azt állítja, hogy 1947-ben ez a szám 25 millióra emelkedett. Az egyházi statisztika 27 milliót említ. Amerika jövőjét ez a 27 millió pogány roppant mértékben fogja befolyásolni. Az oroszok tudják ezt. A khinaiak is tudják. Az amerikai egyházak azonban még mindig nem törődnek velük eleget. REFORMÁTUS EGYESÜLETÜNK SZÉP HALADÁSA Egyesületünkről csupa jó hírünk van. Esz- tendőről-esztendőre kedvezőek a pénzügyi erősödéséről, tagjai számának emelkedéséről szóló hírek. Mostanában azonban még a rendesnél is nagyobb örömmel halljuk haladásának híreit. Építkeznek, és pedig ugyancsak jó alapokra építenek. Mondani sem kell, hogy nemcsak külső építkezéseikre gondolunk, bár ezek is nagy dicséretre méltók. Két helyen, sőt három helyen építenek egyszerre. Ligonieri Bethlen Otthonunkban egyszerre kettős építkezés folyik. Fent a dombon az öregek házát nagyobbitják; lent a városban az árvák házához toldanak igazgatói lakást, amire már régen szükség lett volna.
