Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-02-01 / 3. szám

2 REFORMÁTUSOK lapja AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A hit a gyöngét is erőssé teszi. — A norvég egyházak, országos Világ­segély Szervezetük vezetése alatt, mozgalmat indítottak, hogy minden gyülekezetükbe és minden községbe elhelyeznek legalább egy hontalan menekült DP-családot. Mintegy öt­ven vak menekült vándorolt már oda Norvégiába, akik számára megvettek egy szálloda-épületet, abban helyez­ték el őket és most tanítják őket különböző hasznos mesterségekre, más csonka vagy béna menekülttel egyetemben. Egy újabb hiteles tanú. — Dr. Deyneka Péter, a szláv evangéliumi szövetség igazgatója, most tért visz- sza három hónapos prédikáló és missziói körútjáról, mit Európában végzett. Járt és prédikált Angolor­szágban, Belgiumban és Németor­szágban. Nagyon sok DP-tábort be­járt és azzal a meggyőződéssel tért vissza, hogy legalább tiz uj misszio­náriusra volna azonnali szükség ezek­ben a táborokban. “Akkora a szük­ség, — mondotta, — hogy nekünk itt Amerikában arról egyáltalán még csak fogalmunk sem lehet. Élet és halál kérdése, hogy a keresztyének minden rendelkezésükre álló eszköz­zel vigyék az evangéliumot mind­azokon az ajtókon keresztül, amik még nyitva állanak. Kiéhezett arcok­ról a léleknek még nagyobb éhsége tátongott elém.” Ott is hagyta Ruth leányát, aki a szláv népek közötti missziói munkára szentelte életét. Az evangélium Koreában. — Meg­int újabb hiteles statisztikai adatok érkeztek Seoulból. Ezek szerint a ko­reai protestánsok száma, a kommu­nista üldözések dacára is, az utolsó három esztendő alatt állandóan sza­porodott. Korea 30 milliót kitevő né­pességéből mintegy 600,000 volt ke­resztyén és pedig e számnak két­harmada protestáns és egy-harmada római katholikus. A protestánsoknak több mint fele a nagyobb keresztyén felekezetekhez tartozik, mig kisebb részük különböző szektákhoz. Zsidóországban fogy a katoliku­sok száma. — Az uj Izraeli államban a római katholikusok száma negyven­ezerről nyolcezerre csökkent a hiva­talos vatikáni kimutatás szerint. A megmaradt katholikusok nagyobb ré­sze arab nemzetiségű. A vatikáni je­lentés azt is mondja, hogy e csök­kenés következtében ötven katholi­kus iskolát be kellett zárni. Az uj Jeruzsálemben a római katholikusok száma mindössze ötszáz. Indiában szabad az evangélium útja. — Az indiai és pakistáni ke­resztyén egyházak országos tanácsa tudakozódására a kormány kijelen­tette, hogy semmi korlátozás nem lesz újabb misszionáriusok útjában; ellenben amikor újabb mezőket kí­vánnak munkába fogni, az egyházak­nak bizonyitaniok kell az uj munka­tér felvételének szükségességét. "A háló elszakadt s mi szabadok vagyunk!" — Florida állam harma­dik legnagyobb városában, Tampá- ban, az utolsó 15 év alatt 450 egyén jött át a római katholikus egyház­ból a presbiteriánus egyházba. Ezek közül tiz ifjú már odaadta életét Is­ten Országának szolgálatába és ki­mentek a missziói munkába. Az an­gol fővárosban a lengyel presbiteriá­nus egyház lelkésze, Rev. R. K. Ma- ziersky, azelőtt lengyel tábori pap volt. Amikor egy halálosan megse­besült katonát akart részesíteni az utolsó szentségben, meglepetve látta, hogy az, semmit sem tudva a katho­likus pap jelenlétéről, önmagától is­mételte Urunknak a keresztfán mon­dott haldoklói imádságát. A katholi­kus papot nagyon meglepte az a tény, hogy ennek a haldoklónak semmi szüksége nem volt az ő köz­benjárására ahoz, hogy Jézusához mehessen és idvességet nyerhessen. Gondolkozni kezdett és kutatni a Bib­liában. így jött rá az igazságra és szakított Rómával. Canada presbite­riánus lelkészei között sok olyan van, aki előbb a római egyház papja volt, köztük Wood püspök, Vinet evangé­lista, Harold Fry, az egyik katholi­kus lap volt szerkesztője és mások. Egy perzsiai árvaházról. — Hu­szonhét évvel ezelőtt Rev. F. M. Stead, aki akkor már éveken át ott szolgált Iránban (akkor még Perzsiá­nak nevezték), árvaházat alapított, amiben a gyermekeket különböző iparágakra képezték ki. A maga pén­zén vásárolta a földet ez intézet szá­mára és építette fel az árvaház cél­jaira szükséges épületeket. A követ­kező évek alatt sohasem utasítottak el egyetlenegy árvát sem amiatt, mert nem volt számára elég hely; Isten mindig gondoskodott minden szükségletükről. Az egész vállalkozás kizárólagosan a hitre alapult és kez­dettől fogva tisztán evangéliumi jel­legű volt, minden felekezeti korláto­zás nélkül. Ez idő szerint ötven ár­vát gondoznak ott, néhány hónapos­tól 19 éves korukig. Három évvel ezelőtt meghalt az alapitó. Azóta öz­vegye vezeti az intézetet, aki mielőtt férjhez ment volna, orvosi misszio­nárius volt Indiában. A munkát nem szorítják többé az árvák gondozására, hanem még több misszionárius alkal­mazásával kiterjesztették a vidéki la­kosság közé, ami az ország népessé­gének 80 százalékát teszi ki. A 23.-ik zsoltárról. — Egy spanyol származású nevadai pásztor éveken át nyájat legeltetett Palesztinában. A gyapjutermelők országos szövetsé­ge nemrégen közzétette magyaráza­tait, amikkel némi uj világot vet a 23. zsoltár teljesebb megértésére. — “Asztalt terítesz nekem ellenségeim láttára”: azt jelenti ez, szerinte, hogy a pásztor kitisztítja a legelőt azoktól a mérges gyomoktól, növényektől, amik veszélyeztetnék a juhok életét. Ezeket hegyes bottal kitúrja a föld­ből és kősziklára teszi száradni, az­után pedig megégeti. Csak akkor ve­zeti nyáját a megtisztított területre. A “csendes vizek” nagyon is fonto­sak: csobogó vagy tulgyorsan futó vízből nem innának a juhok. “Meg­kened fejemet olajjal, csordultig van a poharam”: minden karámban van olajfa-olaj egy nagy faedényben és viz a kőkorsóban. Amikor a juhok este bejönnek, megvizsgálják a fü­leiket, esetleges karmolásokat vagy a szemük könnyezését; ezek ellen használják az olajat. A vizet hidegen tartó kőkorsóból egy merőedénnyel hoznak ki; ha lázas a juh, orrát egé­szen szemeiig belementi és úgy issza ki a vizet, hogy hűsítse forróságát. — Zsidóországban megint legeltetik nyájukat a pásztorok a mezőkön. Magyarország nem régen küldött 30 ezer dolláros rendelést kötéshez való pamutra. Evangéliumi keresztyének Zsidó­országban. — A Nemzetközi Zsidó- Keresztyén Szövetség (minek cime 4919 N. Albany Ave., Chicago 25, ül.) közel félmillió dollárt költött már el arra, hogy úgy Európában, mint különösen Zsidóországban élő evangéliumi keresztyéneknek segítsé­get vigyen. Az igy megmentett zsidó­keresztyének közül sokan mentek már missziói munkába, lelkészeknek, evangélistáknak, tanítóknak és ápo­lónőknek, a föld minden részében. A Szövetség főtitkára, Peltz Jakab lelkész, beszélte el Bulgária főrabbi­jának, Zion rabbinak a történetét, akit a zsidók kiközösítettek maguk közül, amiért elfogadta az evangé­liumot. Körlevelet irt a Knesset, a zsidó parlament, valamennyi tagjá­hoz és sürgette őket, hogy ismerjék el Jézust messiásuknak. Azt is ta­nítja ez a tudós rabbi, hogy Jézus visszatérése a földre küszöbön van. A viharfelhők az egész világ fölött sötéten gyülekeznek. A zsidók havon­ként ezrével térnek vissza szent föld­jükre és közülök sokan várják a Messiás gyors eljövetelét. Ez a hires rabbi most már koldusszegénnyé lett hite miatt. A Szövetség igazgatója hívta, hogy jöjjön át Amerikába, megélhetést biztosítanak neki. Vissza­utasított minden fizetést. Nem akar­ja, hogy a zsidók azzal vádolhassák meg, hogy megfizették, azért prédi­kálja az evangéliumot. Mégis elfoga­dott egy felsókabátot és néminemű segítséget. De inkább akarja Istenre bízni magát. Nem ö az egyetlen ke­resztyén, aki most Izraeliben szük­ségben él.

Next

/
Thumbnails
Contents