Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-06-15 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 tudnánk tenni, ha meg lenne bennünk az akarat. Több ezer dolláros pénztári maradványaink könyörtelenül lerántják a leplet az akarás hiányáról az olyan gyülekezetekben, melyek vagy missziói járulékaink vagy világsegélyünk megfizetésében egyetlen egy dollárral sem akartak részt venni. Ez nemcsak Egyházunk iránt jelentene hűtlenséget, hanem az Egyházkerülettel való szolidaritás teljes hiányát is. Ne legyen többször eset erre! Egyetlenegy olyan egyházunk se legyen többé a jövőben, amely semmit se vesz magára e missziói kötelezettségekből. Pénzünk sohasem fog megtartani bennünket, ha megfogyatkozik a hitünk. De az igazi élő hit még a pénz hiányát is pótolni tudja és csodákra képes. Hadd mutassak erre beszédes példát testvéreimnek, mint megcáfolhatatlan bi- zonyitékát annak, hogy csakugyan “minden lehetséges a hivőknek”. VILÁGSZOLGÁLATUNK Örömmel tapasztalhattuk mindnyájan, hogy amerikai magyar életünknek egyik legszebb kezdeményezése kedvességet talált Istennél, mert kegyelmesen segiti előhaladását. Értem ez alatt azoknak a szegény református testvéreknek a lelki gondozását, akiket a világháború szörnyű következményei széjjelszórtak a föld minden részébe. Ezt a lelki-gondozói munkát először a Reformátusok Lapja inditotta el és folytatja tán- torodás nélkül immár harmadfél esztendő óta. Igazán Isten csodája, hogy még mindig folytathatja, — de még ennél is nagyobb kegyelme Istennek az az áldás, ami a lapküldés nyomán világszerte fakadt. Akármilyen hosszú legyen még Isten jóvoltából életünk, soha el nem felejthetjük ezt a nagyszerű történelmi felemelkedést, amikor ezt a mi kis vallásos néplapunkat egyetemes jelentőségre méltóztatta Isten azáltal a kezdeményezés által, mely első külmissziói ténykedése amerikai magyar református egyházi életünknek. Ebből a kezdeményezésből fejlődött ki az a még nagyobb szabású és jelentőségű akció, amit Magyar Evangéliumi Világszolgálat neve alatt inditottunk meg. Múlt évi közgyűlésünk kérte Egyházunkat ennek a Világszolgálatnak a beállítására. Kérelmünket az Egyetemes Tanács véleményezés végett a Nemzeti Missziói Tanácshoz tette le s ennek ajánlatára magáévá tette a gondolatot és nem csak az egyházak Világtanácsához, hanem a Presbiteri Rendszert követő Református Egyházak Világszövetségéhez is továbbitotta azt. Ez utóbbinak gyűlésén maga Egyházunk Elnöke, Dr. Goebel ur, volt ügyünk szószólója, ugyanő mutatta be Szigethy Béla testvérünket is, akit múlt évi közgyűlésünk szemelt ki e nagy vállalkozásunk vezetőjéül, ő az elmúlt év október havában érkezett közénk, megszervezte a Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátainak Társaságát, amelynek Tanácsa igazgatja az általa rögtön megkezdett munkát. Ennek részleteiről ő maga fog jelentést tenni a közgyűlés előtt, ezért én most már csak szeretettel köszöntőm őt körünkben, munkájára Isten áldását kérem, egyházainkat pedig arra sürgetem, hogy álljanak oda e nagy vállalkozásunk mögé és támogassák azt minden erejükkel. Ez a munka még csak most kezdődik. Nagy mértékben alkalmas arra, hogy a missziói lelkü- letet felébressze vagy fokozza gyülekezeteinkben. Református testvéreink szerencsétlen sorsa is megköveteli tőlünk a résztvevő segítés munkáját, amire hitünk érdekei is elköteleznek. Istenben boldogult Dienes Barna testvérünk is teljes lélekkel állott e kezdeményezés mögött. E vállalkozásainkkal kapcsolatban azonban kötelességemnek tartom, hogy néhány komoly figyelmeztető szót mondjak. Lapunk világakciójának folytatására múlt évi közgyűlésünk havi 3 dollár támogatást kért minden egyes gyülekezetünktől. Tiznél is kevesebb egyházunk hallgatta meg e kérő szót, holott ez akció havonként nem 30, hanem 250 dollárba került. Ez összegnek a fele összegéig hajlandó Egyházunk segítséget adni, dolláronként duplázva a mi dollárjainkat. Egész akciónk biztosítása vagy bukása a mi havonkénti három dollárjainkon fordul meg. Amelyik egyházközségünk az azóta megindított világszolgálati munkára adja az e célra kért másik összeget, a havi tiz dollárt, azoktól a lap céljaira nem kérünk külön három dollárt, hanem a lap akciójának támogatását ebből a havi 10 dolláros adományból végezzük. Mindkét adakozási tételt beszámítja Egyházunk a mi World Service kvótánkba. E World Service kvótának a múlt év végéig csak 17 és félszázalékát fizettük be és igy ezen a téren még messzebbre elmaradtunk a többi 33 Egyházkerület mögött, mint az apportionment terén. Sem egyik, sem másik akcióna- kat nem lehet havi 3 vagy 10 dollárból fenntartani, csakis abban az esetben, ha ez összeget valamennyi egyházközségünk pontosan befizeti. Mily nagy munkát tudtak az illetékesek elvégezni e csekély összegből! És mily csekélységeken fog elmúlni, ha minden eddiginél nagyobb és értékesebb vállalkozásainkat abba kell hagynunk havi 3 vagy 10 dollár meg nem fizetése miatt. A szükség igen sürgős! Azonnali segítséget kell sürgetnem minden egyházunktól! Kénytelen vagyok e tekintetben határozottabb lépésre kérni közgyűlésünket. Évek óta kérjük, hogy gyülekezeteink álljanak oda lapunk mellé. Saját egyházközségem állásfoglalásából tudom, hogy nincsen semmi lehetetlenség a gyülekezeti előfizetés bevezetésében és fenntartásában. Még könnvebb a megszavazta- tása ennek az oly sokszor kért havi 3 vagy esetleg 10 dollárnak. Minden attól függ, hogyan terjesztjük elő ezt a kérést. De sem lapunkat, sem a Világszolgálat ügyét nem tarthatjuk fenn tovább azzal az igazán nagy közönnyel szemben, amit ezekkel foglalkozó mun-
