Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-06-15 / 12. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Rovatvezető: Szigethy Béla A Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai Társaságának tagjai: Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerülete és magyar gyülekezetei Az Amerikai Egyesült Államok Presbiteriánus Egyházának magyar gyülekezetei Az Amerikai Független Magyar Református Egyház Az Amerikai Magyar Református Egyesület Közremunkáló, imádkozó és adakozó egyének HENGERELT ACÉL Aki valaha is látta, soha sem felejti el, miképpen gyártják azokat az acéltartókat, amelyek nélkül a modern építészeti alkotások el sem képzelhetők. Bent vannak az emeleteket elválasztó födémekben; áthidalják a széles, tágas, üvegezett felnyilásokat, amelyeken zavartalanabbá "áradhat be a fény; láthatatlanul is hordozzák a legmagasabb felhőkarcolókat, amelyeken a márvány, az üveg csak ruha. Ezek a szürke, nélkülözhetetlen acéltartók hengerek közül sajtolódnak kitervelt alakjukra és méretükre. A rózsaszínben izzó anyaggal azonban nem tudnak csak úgy egyszerre megbirkózni még az acélművek gigászi hengerei sem: előbb csak lapitanak valamit rajta, aztán még egyszer s ismételten újra meg újra szorítva, képesek csak a sajtolás munkáját elvégezni. Az acél közben szinte nyög, a belsejében végbemenő feszültségnek egyre tömörebb méretek közé szorulnak, az anyag lassan kihűl s készen állnak a hengerelt acéltartók. Mintha hengerek közt saj tolódnánk magunk is. Egy menet felülről, egy menet oldalunkra fektetve; érezzük, hogy formálódunk, idomulunk — és keményedünk. Sokszor hittük: ki sem bírjuk! Kibirtuk. Sokszor felnyögtünk: ezt már mégse! Aztán egy tapasztalattal acélosabban újra nekikezdtünk. Bombatámadás, mélyrepülők, éhség, bizonytalanság, az emberi gonoszságoknak orosz, német, vagy latin változatai, a honfitársainkat sem feledve — mind keményitettek rajtunk. S még a jó oldalai is a mi keserves sorsunknak mint megannyi formáló erők működnek. Elnézem gyermekeinket: mi szülők, az édes otthoni szavakat csengetjük füleikbe szüntelen; de ők megtanulták a legrettenetesebb bajor nyelvjárásokat is, elsajátították a Saar vidék lapos francia nyelvét s megtanulták a “wild west” slang-jét is. Táncoltak cammogva német jótékonysági estéken, megtanulták a táborokban az ukrán szomszédok lépegetését is* kasztanyettez- nek a spanyolokkal s úgy steppelnek, amint az amerikaiak szeretik. Nagy skálán játszik velünk az élet. De csak játsszék! Amelyikünk végig bírja a játékot, az embe- rebb ember lesz a végén. S mi néha szinte látjuk, szinte halljuk, milyen erővel fog egyszer kitörni ebből a sokszor próbált nemzedékből az ő elnyomva is őrzött, mélyen rejtőző sajátos énje, ha egyszer felhangzik az áldott jeladás, hogy most pedig nem csak lehet, de kell is rendeltetésszerű módra élnie! Micsoda indulás lesz az! Szóban, szinben, hangban és ütemben, minden képességünkkel állunk be rendelt helyeinkre, .mint hétpróbás hengerelt acéltartói az eljövendő életünk épületének. Láthatatlanul is hordozni fogjuk a legmerészebb megterheléseket, tartani fogjuk a széles áthidalásokat, hogy mindenki megcsodálja uj korszerű otthonunkat, mely Isten tervei szerint épül. S mindenki, aki benne lakozik: megelégedett és boldog legyen. Padányi-Gulyás Jenő KONFERENCIA HATÁROZATAIBÓL “Azok a jelenlegi intézkedések, melyek kimondják, hogy az ausztriai hontalanok egyik megszállási zónából a másikba nem utazhatnak engedély nélkül, sőt helyenként a zónán belül 10 kilométeres körzeten túl sem, az emberi SZABADSÁGOK semmibevevését jelentik”, — kénytelen megállapítani a menekült-sors hatodik évében az Ausztriai Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat március hónapban Bregenz^ ben tartott menekültügyi konferenciája és kéri a menekültek részére olyan okmány kiállítását, mely “szabad mozgásukat egy szabad világban lehetővé tegye”. Azt is “a legnagyobb aggodalommal állapítja meg a konferencia, hogy a hontalanoknak az IRO programmja szerinti VÉGLEGES elhelyezése oly lassú ütemü, hogy a hontalanok nagyrésze önhibáján kívül súlyos helyzetbe kényszerül” és kéri olyan szerv működtetését, mely “a feladatokat maradéktalanul képes lebonyolítani”. Mivel a kivándorlás lezárása után is sok hontalan marad az európai országokban, igy Ausztriában is, “a konferencia kéri, tegyék lehetővé, hogy az Ausztriában maradni szándékozó magyar hontalanok legalább 3000-et kitevő csoportját, lehetőleg egyházi ajánlás figyelembe vételével, gyorsított eljárással honosítsák”. A pozitív keresztyéni szeretetre hivatkozva kéri a konferencia azt, hogy a hontalanokat juttassák hozzá a gazdasági életben való részvételre, valamint mivel “minden embernek elidege-
