Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 e földi élet felfelé vezető utján, sőt talán az emberi dicsőség csucsfokán állanak, élvezik a napsütötte hegyoldal minden szépségét, teljesen megelégedettek pillanatnyilag, külsőleg irigylésre méltók, ünnepeltek. Ne felejtsétek Ti: “Szépségedet a király kívánja! hiszen urad ő, hódolj hát néki”. Tudjuk-e mindannyian együtt énekelni ezt a kedves éneket: Szétszórva élő magyar leányok, “Hódolunk Krisztusunk, nagy Királyunk! Mint hajnal az égi sötétből, Mint fény fia mind s a dalé, Az égi ütemre megyünk mi A Krisztus uralma felé. Bár gyenge, de mégis erős had, Az Ur diadalra segél, Mert nagy lesz a gyenge; szerény majd És porba lehull a kevély, Ha a Krisztus a föld Ura lészen! Zengjük meg nem szűnve hát, Félelem s reményen át, Bár letipornak, szóljon a dal, Ő az Urunk, hűk maradunk, Krisztusnak élve s csak Krisztussal!!” P. M., Anglia * AUSZTRÁLIÁBA, New South Walesbe utazott ki az egyik presbiteriánus egyház meghivása alapján Becse Lajos református lelkész. Kivándorlása az IRO utján történt. * SZÍVESEN KÜLDJÜK kivándorolt, vagy még Nyu- gat-Európában levő rokonainak, barátainak, ismerőseinek is az írott Istentiszteleteinket és a Reformátusok Lapját, ha közli Világszolgálatunkkal a címüket. ——— HÚSVÉTI ZSOLTÁR tarnócy árpád Uram, a véred pecsét szivemen s kik nem hisznek, azoknak izenem, hogy én szeretni jöttem. Szeretni jöttem mosolyt, bánatot, tövist és rózsát, embert, állatot, bölcsöt és sirt a rögben. Te tudod, Uram, mivel ébredek, hogy futják be a hideg éjelek holddal bolyongó lelkem és testvér, jóbarát, mennyi hagy el, virág szivemen, jaj, mennyi fagy el egyetlen hűvös esten. Te látod, Uram, merre ballagok, hogy mind siralmak, könnyek, sóhajok, miket eddig értem el, — de hogy is lenne máskép, én Uram, hogy vihetne másfelé utam, szivemen ily pecséttel. GYÜLEKEZETEK BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN VASVÁRY ÖDÖN CIKKÉBŐL Bridgeporton a Laurel streeti református egyház lelkészét, Böszörményi Istvánt hivei és a város magyarsága ünnepelte azon a cimen, hogy mint egyházának lelkésze, huszonöt esztendő óta dolgozik papi és magyar vezető emberi hivatásában. Az ünnep május 7-én volt. Aki volt valaha magyar pap Amerikában, az jól tudja, hogy mit jelent 25 esztendőt egy helyütt szolgálni. Ez a 25 év majdnem a fele a szervezett magyar amerikai életnek, kezdete tehát még abba az időbe nyúlik vissza, amikor a magyar egyházak hivei és papjai álmodni sem mertek volna arról az előretörésről, lelki és anyagi fejlődésről, ami ma már, hála Istennek, majdnem megszokottá kezd válni közöttünk. Böszörményi István néhai Komjáthy Ernő örökét vette át, azét a lelkipásztorét, akit mindenki szeretett s akit azóta sem felejtettek el. Kicsiny, lakóházból átalakított templomot vett át, amely mellé a szebb jövő reményében idejekorán odaépitette a leendő nagy és modern templom alapépítményét, hogy azután sok évig ez a basement templom legyen munkájának központja. A végén aztán kiderült, hogy a talaj erős átnedvesedése révén (Bridgeport közel van az óceánhoz) nem lesz lehetséges az uj templomot a már kész basement fölé emelni. Elindultak uj helyet keresni és a város egyik legszebb helyén meg is találták azt a telket, amelyen ma Magyar-Amerika református templomainak legszebbje áll. Közben arra is volt ideje, hogy hosszú éveken át kitünően szerkesztett ifjúsági lapot adjon ki és mozgató ereje legyen a magyar ifjúsági munkának Amerikaszerte. Talán mi, paptársai tudjuk legjobban, hogy gyönyörű templomát milyen körültekintő gonddal tervezte ki minden részletében. Monumentumot akart emelni, ami teljes mértékben sikerült is. Kutatott, olvasott, tanult, hogy temploma necsak a szemnek legyen tetszetős, hanem minden részletében tanítson és ihlessen is. Ut- törés volt ez a munka, amilyenhez, nagyságához és merész koncepciójához mérten az amerikai magyar egyházi élet a múlt küzködései után még nem szokhatott hozzá. A merész elgondolás költsége (gondolom valami negyed- millió dollár) akkora volt, hogy majdnem mindenkit nemcsak elképpesztett, de meg is ijesztett. Soha Böszörményi István lelkesedése, hite és munkája nélkül ez a templom fel nem épült volna. Ö tartotta a lelket áldozatkész híveiben s ő volt, aki az egyszer felemelt zászlót nem engedte lehanyatlani. Nélküle Bridgeport egész városának sem volna ma az a dicsekedése, amit a gyönyörű templom jelent az amerikaiak számára is. Ahoz, hogy egy magyar pap Amerikában, 25 esztendőt töltvén egy helyen, létre tudja hozni mindazt, mit Böszörményi István felmutathat, az kellett, hogy legyen hite és ebből fakadó meggyőződése, hogy amit csinál, azzal az Isten országát épiti és saját népe ügyét segiti elő. Ez minden igazi magyar pap programja. A bridge- porti egyház, jubiláló lelkészével együtt boldog lehet, hogy elmondhatják, amit Pólya László irt a clevelandi első egyház 25 éves jubileumára 1916-ban: Velünk az Isten! Építettünk az ősi hitben S egy negyedszázad munkás hatalma Jövőt igér a múlt felett!
