Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA lelkek önmaguktól vetik ki a reformált egyházakból az oda betolakodott sátáni szokásokat: ott az Ur felemeli őket és megtartja. Hányszor szőrűi össze a szívem, mikor az egyházak kapuin hatalmas hirdető táblákról olvasom a különféle mulatságokra való felhívásokat! Evangélizáció helyett táncra próbálják építeni Isten Országát. Krisztus arcúi köpdösése. Ugyanaz a gyülekezet délelőtt az Ur poharát isz- sza, délután a Sátánét. Ilyen népnek ha ezer temploma volna is, az sem tartaná meg. Krisztus három nap alatt épít helyettük igazit. Ezért van szükség az ő evangéliumának minden Benne hívő által hirdetésére. Exodus CSEREBOGÁR Irta: Varga László ev. lelkész Boldog gyermekkorom kedves játszótársával találkoztam egyik szórványutamon, mikor a három kilométeres hegyi ut felén kissé megpihentem. Ő jött hozzám, nem én futottam utána, mint gyermekkoromban tettem, mikor tavasz táján az első cserebogarat megláttam. A szokottnál talán kissé korábban érkezett ugyan, a hegyi ut déli lejtőjére, ahol pihenésemet tartani szoktam, valóságos nyári hévvel tűzött a tavaszi nap. A pihenésül választott beton alkotmányról, mely a rohanó hegyipatak vizének átereszéül szolgál, gyönyörű kilátás nyílik a hires milstaedti tó csodás panorámájára, amelynek szépségében pihenésem közepette állandóan gyönyörködni szoktam. Most azonban teljesen elvonta figyelmemet e gyönyörű panorámától a váratlanul elibém került ismerős. Valósággal megörültem neki, ami nem csoda, hiszen hat esztendeje láttam utoljára Tokaj-Hegy alj a áldott vidékén, paró- chiám pompás Kertjében. Szerettem volna azért felkapni és megsimogatni, vagy végigsétáltatni tenyeremen, mint gyermekkoromban tettem és figyelni mikor készül elszállani, hogy megakadályozzam abban. Szerettem volna ezeket végigcsinálni vele, de nagyon különös helyzetben találtam szegényt. A hátán feküdt s otromba végtagjaival a levegőben hadonászott. Kiváncsi voltam tehát, hogyan is fog lábára állani, ami se- hogysem akart sikerülni neki. Hiába kavarta hosszú lábaival a levegőt, hiába forgott maga körül, nem volt képes megfordulni. Engem pedig hivott a kötelesség, indulnom kellett. Indulásom előtt segíteni próbáltam rajta. Mellétettem botomat, amelyhez támaszkodva könnyen lábra állott és boldogan elrepült. Én is elindultam a hegyen épült tábor kicsiny temploma felé, hogy hirdessem a táborban lakó testvéreimnek a húsvéti hit áldásait. A cserebogár képétől azonban nem tudtam szabadulni. Úgy éreztem, hogy a kegyelmes Isten ezen a nehezen járható gyönyörű utón nyitotta meg előttem az élet képeskönyvét, hogy közölje velem e találkozás tanúságát. Én megértettem azt s e néhány sor utján mindjárt tovább szeretném adni. A hátán fekvő és lábaival levegőt kavaró cserebogár tulajdonképen Téged ábrázol kedves Testvérem, aki álmokat sző, terveket kovácsol és jövőt rajzol a maga számára. Mikor ezekkel már készen van, ide-oda fordul, lót-fut, keres-kutat, irkái, kér-könyörög, fenyeget vagy átkozódik — amint mondani szokták — minden lehetőt elkövet célja elérése érdekében. Legtöbbször azonban ennek dacára is kénytelen tapasztalni, hogy saját ereje kevés ahoz, hogy terveiből, álmaiból csak valami is valóra váljon. Nagyobb segítségre van tehát szüksége, arra a jóságos kézre, amely bármikor le tud nyúlni, hogy odatámassza botját a hátán vergődő tehetetlen cserebogár mellé, hogy megszabadítsa lehetetlen helyzetéből. Rajtad is egyedül ez a kéz segíthet, amelynek segítségét annyi ember érezte már ezen a világon. Különösen érezte ezt a zsoltáriró, azért mondja boldogan: “A Te jobbod támogat engem” (63. zsolt. 9) de érezték a próféták és apostolok és a reformátorok is, e hatalmas kéz csodálatos segítségét; az imádkozó és hivő lelkek milliói pedig teljes odaadással bízták magokat Reá, mert tudatában voltak annak, hogy egyedül ez biztosíthatja számukra azt a szilárd lehetőséget, amelyhez támaszkodva biztosan talpra állhatnak. Ha egyszer talpra állanak, akkor már könnyű berepülni a tervezett célok valóságába, vagy az álmok világába. Ez a segítség s ez a jóságos kéz az Isten segítsége és keze, amelyről azt mondja a próféta: Nem oly rövid az Ur keze, hogy meg ne szabadítana és nem oly süket az ő füle, hogy meg ne hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől és bűneitek fedezték be orcáját tielőttetek, hogy meg nem hallgatott”. (Ezsaiás 59.1-2) Aki a próféta tanítását megszívleli, a bűn által közte és Isten között emelt válaszfalat ledönteni igyekszik és gyermeki bizalommal fogadja Isten kezének feléje nyújtott segítségét, ma is biztosan célhoz jut életében. A REFORMÁTUSOK LAPJÁT CSAK ELŐFIZETŐI TARTHATJÁK FENN!
