Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK lapja 5 AZ EVANGELIZÁCIÓ SZÜKSÉGESSÉGE És szükséges abban az igazán hívő tagok cselekvő részvétele A magyarországi egyházak életében történt nagy változás uj állomáshoz ért. Az egyházaknak az államtól függetlenítése nemcsak a hivatalos jellegét forgatta fel az egyházaknak, de megszüntette a némelyikben olyan megszokottá vált kényelmes életet is. A régi időkben ez egyházak pénztári problémáit nem a hívek önkéntes adományaiból oldották meg, hanem az állam segélyeiből. Ezeket a segélyeket az állam most megszünteti. Az egyházaknak önfenntartókká kell átalakúlniok, ami azt jelenti, hogy kizárólag híveik önkéntes adakozására kell ala- pitaniok az egyház életét. Ez a nagy változás nem rázkódtatja meg azokat a kisebb felekezeteket, amelyek eddig is ezen az alapon éltek, mint pl. a baptisták. Az állam sem segélyezésben nem részesítette őket, sem az egyházi “adók” behajtását nem biztosította. De ők maguk sem szabtak meg havonként vagy évenként meghatározott összegeket “tagsági dijakban”. Hanem a hívek serege elismerte, hogy a mindenséget, és így benne az ő fennmaradásukat is, egyedül csak a megtartó Isten biztosíthatja. Adtak hát, az evangélium alapján, kényszer nélkül annyit, amennyit hitük diktált nekik. És ez az Isten szeretetére, félelmére és az Ő áldását várásra alapított adakozás sokkal nagyobb eredményeket jelentett, mint az “egyházi adók” vagy “tagsági dijak” a nagyobb egyházaknál. Ezt az eredményt az evangélium ismertetése, állandó átadása nélkül sohasem érhették volna el. AZÉRT kell az evangelizálás, mert az isteni kijelentéseket a maguk valójában és azon az alapon kell hirdetni, amire azt maga az Ur Jézus Krisztus helyezte. Ma sincs más alap keresztyének számára. Ez az egyetlen alap a HIT. Hit és szeretet nélküli adakozáson áldás nincsen. És sem a nagy vagyon, sem a nagy hatalom meg nem tartja az egyházat, hanem csak híveinek a hite. Mélyebb és erősebb hitü hívekre van hát szüksége az egyháznak, hogy megállhasson, ha jönnek a szelek és viharok. A hit fejlesztésének a legjobb eszköze az evangélizáció. Még ma is élénk emlékezetemben van, hogy milyen hatalmas tömegeket mozgatott meg az odajött skót evangélista; a hívatásos ígehirdetők nem tudtak hova lenni az álmélkodástól. Az írás azt mondja, hogy némelyeket apostolokúi, másokat tanítványokúi, tanítókúl és doktorokúi rendel az Ur a gyülekezetekben.. Az evangélizálás az ilyen egyéneknek a hivatása. Az Isten Országának egyetemes papságra van szüksége. Odahaza már lévitákat nevelnek, hogy hirdessék és tanítsák az igét. Azt is hazai lapokból olvassuk, hogy ahol theológiai tanárok nem végezhetik ezt, ott a helyi hívatásos ígehirdetők, vagyis a lelkészek tanítsák az e feladatra alkalmas egyéneket. Miért? Mert kell, hogy az igét necsak fizetéses egyének szájából hallják, hanem a saját soraikból valókéból is. A megtért, újjászületett egyénnek a bizonyságtétele sokkal “átütőbb”. Mert felőle tudták, hogy amíg Krisztus döntő módon bele nem avatkozott az életébe, addig részeges ember volt, káromkodott, Istent becsmérelte, durva és goromba ember volt. Beszéde ocsmány szavakból állott. Otthona átkos volt családjára nézve. Feleségét ütötte-verte; gyermekei annak örültek, ha nem volt otthonn. De egy nap találkozott szomorú szívű Megváltójával. Megtörtént az, amit csodának mondanak. Megváltozott. Újjászületett. Röviddel utána meg is szólalt és íme pontosan az ellenkezőjét hirdeti annak, amit addig cselekedett. A gyülekezetben a legalázatosabb egyén lett. Amikor egy ilyen egyén feláll és bizonyságot tesz bűnéről, megszabadúlásáról és nyert boldogságáról, akkor a gondolkozóknak el kell ismerniök, hogy mélyreható változás történt. És ennél nincs jobb példaadás: reménységet ad másoknak is. Ilyen változást csak az evangéliummal lehet elérni. Azt a tudományt, mit az írás a mennyek kulcsának nevez, mindig több és több kézbe kell adni, hogy nyissák meg vele a bűnös életből a tiszta életbe vezető ajtó zárát. Az evangélizáláshoz azért kell, hogy minél többen részt vegyenek benne, mert a gyülekezetnek sok tagja van és nem mindegyikre jó az egyszabású vagy egyméretű ruha. Egyik lélekre nem az hat, ami a másikra. Egy-egy heti evangélizálás alatt sokan elmondják tapasztalataikat, meggyőződésüket, és azokból mások megtalálják a nekik legjobban megfelelő választ. Ilyenkor Isten Lelke biztos talajba veti el a magot. Sok ilyen alkalmat kell adni. Mert ahol ketten vagy hárman Isten nevében jönnek össze, ott Isten jelen van és ennek nem maradhat el a hatása. Ahol gyufa nincs, ott nem lesz tűz. Ha nincsenek ilyen összejövetelek, nem működhetik a SzentLélek. Térre, alkalmakra, szívekre és lel- kekre van szüksége, hogy dolgozhasson. Mert ahol a Lélek nincs jelen a bűnös lelkekben, ott Isten sincs jelen, — legyen bár az szabadegyház vagy államsegélyes. Ott sem lehet komoly lelki élet, ahol annyi erő sincsen a hívekben, hogy az egyházat önkéntes adakozásukból tartanák fenn, hitük alapján. Üzleti fogásuk vagy szórakozások pótanyaga nem Istentől van; aki italt, táncot, sorsolást vet: aratni is ezekből fog. De ahol evangelizálás folyik és megtért
