Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-04-15 / 8. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA LEVELEK A TENGEREN TÚLRÓL Irta: Dr. DIENES BARNA, az Egyházak Világtanácsában a Menekültügyi Osztálynak latin-amerikai igazgatója 33. NYOLCVAN ÉVIG ISTEN KEZÉBEN Édes leányom! Április 29.-én lesz Nagymamád 80 éves. Méltó ez a születésnap arra, hogy különösképpen megemlékezzünk róla és hálát adjunk Istennek érte, aki a mi életünk napsugara ma is, mint volt egész életén keresztül. S aki napsugár volt nemcsak nekünk, de mindenkinek, aki közelében élt. Ligonieri látogatásodról irt leveled bizonyltja, hogy Te is érzed ezt. Ott találtad virágai között, amelyeket ő ültetett és nevelgetett, gyermekek között, akiket megható lelkesedéssel és tudással tanitgat zongorázni. De nemcsak zongorázni, hanem szeretni a zenét s mindazt, ami szép. Láttad testvérével, akire kiárad gondozó szeretete, láttad csomagok fölé görnyedni, amelyeket segít menekülteknek pakolni, láttad, hogy segit a háztartásban s asztalán ma is nyitva állnak a könyvek és szemüveg nélkül írja hosszú szép leveleit. Láttad a templomban s láttad öreg társai között az örök optimistát, aki mindenben és mindenkiben meglátja a jót, a szépet, a nemest. Április 29.-én lesz Nagymama 80 éves. Vájjon milyenek voltak ezek az évek, hogy ilyenné tudott édesedni? Ne gondold édes lányom, hogy azért ilyen, mert mindig jó dolga volt vagy mindene meg lett volna. Nehéz volt az élete, csapások, megpróbáltatások, anyagi küzdelmek tették azzá, amivé lett. Az élet olyan, hogy csak megpróbáltatásokon át telhet meg a szivünk megmaradó kincsekkel. Élettörténete drága példa nekünk is, neked is, legyen az mindazoknak is, akik e levelet olvassák. 1870. április 29.-én született Nagymamád a nagy magyar alföldön, Turkevén, egy református parókián. Valaha kolostor volt ez a kúria, amely a reformáció idejében a prédikátor otthonává vált. Árnyékos ambitusán tiz gyermek tanulta a latin szót és a katekizmust. Édesapja Harsányi Sándor 60 esztendeig volt lelkész ebben a nagy egyházban. Négy fia követte őt a lelkészi pályán, három leánya lett papné és a negyedik egyházi munkás, ő volt a második gyermek és a második leány. Az első, kimondott szépség volt és kiváló tehetség. S neki a kisebbnek vele kellett versenyt tanulni. Amikor az intézetből hazakerült, ő lett a kis mamája, a körülötte növekvő nyolc gyermeknek. Erre ment rá fiatalsága: gondok, gondoskodások, kis hibák takargatása a szigorú édesapa előtt. Nagy család ült az asztal körül, de szólni csak annak volt szabad, akihez a felnőttek kérdéssel fordultak. Mosolyogni sem volt szabad, pedig a káplánok jaj de sokszor szerettek volna szépeket mondani. A nagy kert orgonabokrai mellett azért bizonyára mondtak is, mert 16 éves korában eljegyezte magának Révész Mihály. De hogy a fiatalember magát tovább képezhesse, elhatározták, hogy várni fognak s várt reá 7 évig, amig a vőlegény Angliában tanult, s végre elhelyezkedett a biharnagybajomi parókián. Itt együtt forditgatták Chenikey müveit. A hét évi mátkaság után, amely a testvérek nevelgetésével telt el, most jött volna a beteljesült boldogság s ahelyett röviddel a te Édesanyád születése után rászakadt a betegség s ami még ennél is nehezebb volt neki: kiváló férjének a betegsége. Fiatalasszonysága nagy parókián nagy felelősségek mellett betegségben és ápolásban telt el. És rövidesen második lányának születése után, 29 éves korában özvegyen maradt. Hét évi mátkaság minden álma és beteljesülése szerte foszlott. Ott maradt fiatalon két kis gyermekkel egyedül. Beköltözött Debrecenbe a régi családi házba, ahol aztán otthont találtak theológus testvérei. Rászakadt az élet minden nehézsége s mégis ő lett testvérei segítője. Férjhez mehetett volna sokszor, mert szép fiatal asszony volt a te Nagymamád, de ő hűséges maradt ahhoz, akire várt annyi éven át s az ő gyermekeihez, akiknek egész szivét adta. Sok nehézség és küzdelem közben teltek az évek s nőttek a gyermekek, jött a háború, nyugdija semmi ve vált, ott állt őrlő gondok között. Elmúlt a háború s remény költözött a szivekbe, amikor rászakadt a legnagyobb aggodalom: halálos betegségbe esett fiatalabb lánya, éppen mielőtt az utolsó egyetemi vizsgáit lete- hette volna. Már úgy látszott, hogy nincs menekvés, amikor Amerikából a testvéri szeretet keze kinyúlt feléjük. Sándor testvére vállalta a gyógyíttatást, amely hosszú évek sok keservén keresztül sikerrel is járt. Közben mi pedig Amerikába jöttünk szintén nagybátyád segítségével s ő ott maradt megint teljesen egyedül. Árván. Debrecenben eladta otthonát, hogy Budán szerezzen villát, ahol a közben férjhez ment kisebbik lánya egészséget talált. A háza- tája tele lett virággal és gyümölcsfákkal, a nyugdíj is értéket jelentett megint, s ő csendes öregségben élt mindaddig, amig te egy nap meg nem érkeztél. Három éves voltál s már petyeg- tetted a zongorát. Kis hegedűt adtak a kezedbe
