Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-01 / 9. szám
8 REFORMÁTUSOK LÁPJA EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Rovatvezető: Szigethy Béta A Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai Társaságának tagjai: Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerülete és magyar gyülekezetei Az Amerikai Egyesült Államok Presbiteriánus Egyházának magyar gyülekezetei Az Amerikai Független Magyar Református Egyház Az Amerikai Magyar Református Egyesület Közremunkáló, imádkozó és adakozó egyének SÍRÓ emberek a folyóparton Az egyik délamerikai államban különösen keserves az oda kivándorolt testvéreink sorsa. (Az államot az ő érdekükben nem nevezzük meg, mert megtorlásoktól kellene tartaniok.) A lelkileg és műveltségben alacsony lakosság, a primitiv gonoszság fondorlatos módjaival, ezerféle formában szivja ki testvéreink munkaerejét, meg nem fizetve érte. A bigottság legfelső foka hihetetlenül nyomasztó, fullasztó erővel nehezedik atyánkfiaira. Mivel nincs egy hajlék, hol összegyűlhetnének, olykor kimennek a trópusi folyó partjára, együtt imádkozni, közösen zsoltárt énekelni. Odavetődő szines gyermekek megbámulják az áhitatos kis csoportot és viszik a hirt, hogy ezeknek az idegeneknek az asszonyai ott sirnak a folyó partján, mert halottat dobtak a folyóba és azt siratják. Nagy próbáknak kitett árva testvéreink visz- szatérnek aztán az útépítésekhez, erdőirtáshoz, hol körülveszi őket a trópusi éghajlat és állat- és rovarvilág mincL-n veszedelme. Orvosságot ki küldene nekik, mikor még nem volt olyan testvérünk, aki meghallgatta volna — a folyóparti zokogás hangját, vagy ha volt: nincs miből se- gitnie. Eszünkbe jut Jézus felkiáltása: “Irgalmasságot akarok!” Csak irgalmasság kellene a nagyvilágon most már mindenütt levő testvérek szivébe, egymás iránt. A trópusi folyó partján siró emberek köny- nye terem-e irgalom-virágot nehány szivben? Adományok nyugtázása. A Magyar Evangéliumi Világszolgálat céljára adományt adtak: Novák Lajos egyháza, Canada 10, Perth Amboyi független egyház 30.10, Vajda István 5, Dr. Vásárhelyi Dezső 7.50, Eelekes Miklós 5, Négyen McKeesportról 4, Dr. Csutoros Elek 5, Nagy Kálmánné 5, O. S. 5, Gálócsi Árpád 1, Amerikai Független Magyar Református Egyház 100, Dr. Bartha Gyula 1, Amerikai Magyar Ref. Egyház Youngstown 20, H. J. 2.50, Ref. Egyház New Brunswick 10, Ref. egyház Woodbridge, N. J. 10 dollár. Nyugtázás zárta március 16.-ika. Melegszívű gyülekezetek. Március hónapban végiglátogattuk a Világszolgálat ügyében a Chicago-i és környékbeli református gyülekezeteinket. Jó volt tapasztalni, hogy a gyülekezetekben sokan megértették azt a testvéri felelősséget, melyet mi északamerikaiak vagyunk kötelesek viselni a nagyvilágba szétszórt és ezernyi nehézségek között élő magyar protestáns testvéreinkért. A meglátogatott gyülekezetek nem csak meghallgatták a szót, hanem már cselekedtek és még cselekedni fognak a szétszórt testvérek lelki megsegítése érdekében. A CSALÁD SZÉTSZAKADASA Az Ausztráliából jövő beszámolók nagyobb része általában elégedett hangú. “Amikor a bevándorló megérkezik Ausztráliába, gyűjtő-elosztó táborba kerül. Itt a munkára kötelezetteket beosztják munkára (rendszerint 10—30 nap alatt), a munkára nem kötelezett idősebbeket és a feleséget a 16 éven aluli-gyermekekkel elviszik úgynevezett családi táborba. A családi tábor költségeit, — feleség után heti 1.10, gyermekek után 0.10 fontot —, az apa munkábaállásától kezdve kell fizetni. Kis szobákba helyezik el a családot, bőséges étkezést kapnak, — de nagyon hamar megunják a tábori kosztot az egyhangúság miatt. Nagy a panasz amiatt, hogy ezek a táborok igen messze, sokszor 5—600 kilométerre vannak a férj, az apa munkahelyétől és igy még látogatásra is ritkán kerülhet sor. Véleményem szerint olyan, aki együtt lakik családjával a bevándorlóitjaink közül, aki naponkénti munkája után hazamegy családjához, legfeljebb 15%. Olyan, aki családját közelebb helyezte el, de maga a nagy távolság miatt csak a hétvégen mehet haza családjához, 10—15%. Olyan, akinek családja mind dolgozó személyekből áll, tehát úgy nevezett dolgozó táborokban együtt lakik, 10%. A fennmaradó 60—65%-nál a férj-apa dolgozik és lakik valamelyik városban vagy munkatelepen és a család a családi táborban lakik. Sajnos, ez a legtöbb és ezek helyzete a legnehezebb és egyelőre nem sok kilátás van arra, hogy a kérdésük megoldható legyen. Segitni tehát ezeken kellene — ha lehetne. Tekintve, hogy eddig mintegy 5 ezer magyar érkezett ki Ausztráliába, — kikből 35—45% lehet protestáns —, igen nagy azoknak a száma, kik nincsenek megfelelően elhelyezve. Ezek az emberek azok, akik érthetően nyugtalankodnak és nincsenek megelégedve. Igen sokan, köztük magam is úgy gondoltuk, hogy mivel részletfizetésre is lehet telket kapni, vettünk telket és most gyűjtjük a garasokat, hogy minél hamarabb épitsünk rajta legalább 1 szoba-konyhás házikót és igy lassan a lakáskérdést megoldjuk.... Meg kell jegyeznem, hogy mindezek ellenére nem nyugtalankodunk, azt mondhatnám, hogy meg vagyunk elégedve, — mert azt látjuk, hogy
