Reformátusok Lapja, 1949 (49. évfolyam, 1-8. szám)

1949-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

9

AZ ÁNGLIUS ASSZONY

Irta: Kovách Dezső, aurorai lelkész

Tanyán jártam a napokban Gubás Nagy Já- noséknál. Özvegy Gubásné fiával és menyével nyolcvanholdas birtokon gazdálkodnak. Igaz, hogy Gubásnénak csak a teste van Amerikában, mert a lelke éjjel-nappal az óhazában, a vadvirágos réten andalog. Pedig már 25 éves amerikás. Idősebbik fia, Olaszországban, a második világháborúban esett el. Férjét pár évvel ezelőtt temettük el. így ketten maradtak Janival fiatalabbik fiával. Mig ketten voltak, szépen, nyugodtan éltek és gazdálkodtak. Mióta Jani megnősült, nincs békesség a családban.

Gubásné nagyon örült, hogy fölkerestem. Ritkán megyek ki hozzájuk, mert messze laknak a várostól. Igen beszédes asszony. Elmondta, hogy milyen boldogtalan, amióta férjét elvesztette és uj asszony került a házhoz. Megkérdeztem, hogy és mint van a fiatal pár. Összecsapta két kezét, kötényével letörülte arcáról a csillogó könnyeket és megint nekibuzgólkodott.

— Teccik tudni mi csak meg volnánk a Janival, mert ő jó és engedelmes fiú, de a felesége, az az ánglius asszony mindennap veszekszik hol a férjével, hol én velem.

— Az már baj! — feleltem röviden.

— A biz’ a! — mondja nagyot sóhajtva. Felé se jár egy magyar asszonynak. Nem tud az kérem se sütni, se főzni, se varrni, se taka- ritani. Mióta hozzánk került, én mosok, vasalok, takaritok rá.

— Meg kell tanitani!

Sajnálkozva végignéz rajtam.

— Nem kell annak kérem semmi csak a mozi, szép ruha, automobil és tánc. Mindig megy, mint az ördög lelke. Most is a moziban van. S ha a fiam nem megy vele, csak duzzog és veszekedik.

Gyümölcsöt tett az asztalra és megkinált.

— Saját termésünk, — mondotta kissé büszkélkedve.

Megkóstoltam a jó érett szőlőt, ő meg újra nekilendült.

— Úgy bánik a fiammal, mint egy rossz kutyával. Hogy engem lenéz, megvet és kigunyol, s csak Mrs. Gubásnak hiv, azt föl se veszem, de hogy a fiamat folyton szekirozza, azt nem bi- rom elviselni, mert Jani jó és engedelmes fiú.

— Ha majd gyermek lesz a háznál, minden meg fog változni, — biztatom az öreg nénit.

Gubásné megütközve néz reám.

— Gyerek! Nem kell annak kérem még kutya se. Nem olyan teremtés az. Mindig azt mondja, hogy ő bizony nem lesz olyan bolond, mint az édesanyja volt, aki hét gyermeket nevelt föl. Hát ez bántja a fiamat is.

— Járnak-e templomba? Látom szép kis

templom van az utszélén.

— A fiam elmegy néha, mert ő mindent megért, de a felesége még azt sem tudja mire való a templom. Uram bocsáss, talán még meg se volt keresztelve.

— Hát a bibliát olvassák-e?

— Én olvasom az enyémet, Jani olvassa az övét. De a felesége, az csak a képeslapokat és vicclapokat olvassa.

Egy vadonatúj autó robogott be az udvarra.

— Na, itt van már! Teccik látni? E’ kell ennek! Addig sirt, könyörgött a fiamnak, amig uj gépet nem vett neki. A másikra azt mondja, hogy régi, kiment a divatból. Ha bejön, hát csak tessék neki odamondogatni.

— Halló! — köszön ránk, ahogy benyitja az ajtót.

— Halló! — felelem én is, meg az öreg asz- szony is.

— Anything to eat? I am hungry.

— Ott a milk meg a kekszi, egyél! — mondja az öreg asszony és a konyhába mutat.

A menyecske asszony osan csipőre vágja két kezét és durcásan rámordul az anyósára:

— I wish you would learn English.

— Mi mond? — kérdi tőlem Gubásné.

— Azt mondja, hogy miért nem tanul meg angolul beszélni.

— Tessék neki mondani, hogy tanuljon meg ő magyarul.

Megmagyarázom a menyecskének.

— Hümm! She thinks I am crazy? — azzal lecsapta magát a diványra és egy képeslapot kezdett forgatni.

— Mari! — kérdem tőle angolul, — jártok ti templomba?

Úgy néz rám, mintha fel akarna falni.

— Miért kérdi?

— Azért, mert látom, hogy olyan szép, csinos kis templom van itt az utszélén.

— En sohse megyek, de a férjem igen.

— Hát a bibliát olvasod-e?

— A bibliát? Én csak a képes és vicclapokat szeretem olvasni.

— Az már baj, — mondom neki lehangoltan. A bibliából sok mindent meg lehet tanulni, a többek közt még azt is, hogy hogyan kell szeretni és becsülni egy anyóst.

Gúnyosan rám mosolyog.

— Add csak' ide azt a bibliát, mindjárt megmutatom.

Lustán felkecmereg és kezembe adja a szent- irást. Ruth könyve első részéhez forditok és kezdem neki olvasni, magyarázni, hogy mennyire szerette ez a bibliai nő az anyósát.

Nyilik az ajtó és belép rajta a férje.

— Halló everybody! — köszön reánk illedelmesen.

Férfiasán lekezelünk. Jani a felesége mellé telepszik. Szépen megsimogatja a nő üde arcát, de az durván ellöki a kezét.