Reformátusok Lapja, 1948 (48. évfolyam, 24. szám)
1948-12-15 / 24. szám
REFORMÁTUSOK LÁPJA 5 Liaoyangban ... és most karácsony este egyedül rój ja Liaoyang utcáit, hogy felkeressen embereket, testvéreket, — hogy a szeretetről ne csak beszéljen, hanem ki is mutassa azt. Aznap este sokáig nem tudtam elaludni. Yang ur járt az eszemben és az ő sajátos, együgyü ünnepi köszöntése, mely mégis olyan kibeszélhetet- lenül szép volt és nekem olyan jól cogott. S amint igy örvendeztem karácsony estéjén a liaoyángi misszióházban, egyszer csak lent az ablakom alatt felhangzott a drága karácsonyi ének kínaiul: Án gyin jieh, Seng dáng jieh ... A “Csendes éj, szentséges éj.” Diákjaim jöttek el a középiskolából kántálni. Egyszerre úgy megsimogatott minden. A misszióház falai megtágultak és Erdélyt is bezárták magukba a havas falvaival és karácsony estéjén utcáin járó kán- táló gyermekeivel együtt. Soha életemben nem láttam még Erdélyt és benne a karácsonyt olyan szépnek. Karácsony harmadnapján aztán visszaköltöztem a lakásomba, de Mitchell uréknak meg kellett mondanom: hogyha az Isten valaha is indította őket valamire, úgy most igazán Isten indítása volt, hogy a karácsonyi ünnepkre magukhoz hívtak s igy gyógyulásomban nemcsak segítségemre voltak, de a karácsonyt is az Isten hozzám való szeretetének az ünnepévé is tették. BETELJESEDETT ! Irta: Böszörményi M. István bridgeporii lelkész Máskép nem is történhetett, mert amit Isten megigér, azt beteljesíti és megvalósítja. Mekkora különbség van már ebből a szempontból is Isten és az emberek között? Mi is lett volna velünk, ha az Isten csak akkora mértékben tartotta volna be és valósította volna meg ígéreteit, mint az emberek elég nagyrésze szokta tenni? Isten megígérte a bünbeesett embernek, hogy nem engedi meg, hogy örökre elvesszen, hanem küld Szabaditót, Megváltót, aki felemeli a bűn mocsarába zuhant embert és visszarajzolja arcára az Isten képmását. Az Ige megtestesült A nagy ígéret beteljesedett! Isten az idők teljességében elküldte a Szabaditót. “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy senki, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A menny kapui megnyíltak, az ég a földre szállt! Krisztus lett az az Aranyhid, amelyen keresztül a bűnös ember visszamehet az Atyához! Az örömhírt először a bethlehemi mezőkön volt pásztoroknak hirdette az angyal. Ez az örömhír azonban csak a bethlehemi népnek öröme lesz.” Bemard Shaw hires angol iró, már az első világháború után nyíltan megmondta és hangoztatta, hogy a világot a nagy zür-zavarból, senki más nem mentheti ki csak a Krisztus! Mi is lenne a sok millió és millió szerencsétlen, hazátlan, éhes, rongyos és nyomorgó emberrel, ha Isten nem teljesítette volna be az Ígéretét? Ma nincs más ut, mint a Krisztus! Ő az egyetlen Szabaditó, Megváltó! Az embereknek az Isten felé kell fordulniok, de nemcsak a szájukkal, hanem az életükkel is! Ebben a világban már csak az Istenben hivő, igaz keresztyén emberek teremthetnek rendet, akikben megvan a minden önzés nélküli jóakarat, békességre való igyekeket és készség! Azt várjuk ma minden keresztyéntől, hogy ne csak szóval, de életével, munkájával és cselekedeteivel is igazolja, hogy a Krisztusnak követője és jó keresztyén. Amikor megállsz, Testvérem, karácsonykor az Ur asztala mellett és fogadalmat teszel arra, hogy ezután uj, szebb, jobb és igazibb keresztyén életet fogsz élni, tartsd is meg az ígéretedet! Nehogy azt hidd, hogy a te Ígéretednek megtartása, vagy meg nem tartása nem fontos! Ezen dől el minden! Vagy építhetnek ránk és életünkre, vagy nem építhetnek, akkor összedülhet velünk együtt a világ és minden, amit szépnek és jónak tartunk benne! Vajha beteljesednék életedben mindaz, amit a szent karácsonyi ünnepek alatt elhatározol, megfogadsz és megígérsz! A nyomorgó, szenvedő ember-világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését! BOLDOGOK KIK ÉNEKELNEK Boldogok, kik mindhalálig énekelnek, Dallamaik tél szakán is szárnyra kelnek, Csukott házban, visszhang nélkül, napfény nélkül, Lelkűkben a szenvedés is dallá szépül. Köket nem tesz némává az elhagyottság, A részvétnek morzsácskáit felkapdossák, S dalos szívük megrezdűlő hangja, kedve Feloldódik hálaadó halk énekbe. S ha mély hangon késő estét üt az óra, Énekelve készülődnek nyugovóra. Búcsúdaluk imádságos csenddé válik, Áldottak, kik énekelnek mindhalálig. Dömötör Ilona
