Reformátusok Lapja, 1948 (48. évfolyam, 24. szám)
1948-12-15 / 24. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL..." Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc ÉNEK ÉS ÖRÖM AZ ÉJSZAKÁBAN Olvasandó Lukács 2:8—14. Éjszaka jött el az első karácsony. Sötétségben ragyogott fel a karácsonyi fény. “Nagyon megijedt” embereknek szólt az angyal: “Ne féljetek, mert ime nagy örömöt hirdetek néktek ... megszületett néktek ma a Megtartó...!” Éjszaka csendült fel az angyali kar éneke: “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat!” A karácsony: ének és örömüzenet az éjszakában! Miben áll ez az örömüzenet? mi az ami még az éjszakában is éneket fakaszt a szivből és az ajakról? mi űzi el a “nagyon megijedt” emberek félelmét? A karácsony lelke, titka: Immanuel! Velünk az Isten! “Bus szív, ne sirj, szeret az Ur, a régi hir örökre uj!” A karácsony az emberi szív legbensőbb, legégetőbb vágyát elégíti ki. Nem az a nagy kérdés, hogy van-é Isten?! Valamilyen formában mindenkinek van Istene. “Csak a bolond szól igy szivében: nincs Isten!” Az a nagyobb kérdés, hogy az ég és föld, a világmindenség Ura, törődik-e velem? ismer-é engem, gondol-é reám? Az a nagyobb kérdés: szeret-é engem az Isten? segítségemre jön-é? A kérdésre feleletet sóvárgó emberi lélekből felsikoltott a nagy kiáltás: “Oh vajha megsza- kasztanád egeidet és alászállanál!” A nagy kérdésre karácsony adta meg a feleletet: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta!” “Szeretett engem és önmagát adta érettem!” “Annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: VELÜNK AZ ISTEN!” Karácsony adta meg a feleletet, hogy az Ige testté lett, Isten megjelent testben, lakozott közöttünk és bizonyságot tett arról, hogy gondol reánk, szeret minket, mert édes Atyánk, mi pedig gyermekei vagyunk. Aki megérzi karácsony lelkét, aki szivébe zárja karácsony üzenetét és megbizonyosodik arról, hogy szereti az Ur, vele van az Isten, az csodálatos békességre jut, a fájdalom, gyász sötétségében is tud énekelni, könnyein át is tud mosolyogni, annak szivében még az éjszakában is ének fakad. Pált és Silást börtönbe zárták. Megbotozták. Hátukon kihasadt a bőr, szivárgott a vér. Lábukat kalodába tették. Leszállt az éjszaka. Összetört testük fájdalomban égett. És ők az éjszakában imádkoztak, énekkel dicsérték Istent. Az éjszakában felcsendült az Istent dicsőítő ének, mert bizonyosak voltak felőle, hogy tud róluk, szereti őket, az Ur. Életük Isten kezében van és szaba- ditásukra jön. 1912-ben jéghegybe ütközik az úszó tündérpalota, a Titanic hajó. Sülyedni kezd. Az utasok megijedve menekülnek. A jeges hullámok közé ugrálnak. A fuldoklók halálhörgése, a halálraré- mültek zokogása között, egyszer csak a zenekar az “Istenem Te hozzád mind közelebb” éneket játssza. Mindenki Istenre döbben. A szivekbe halálfélelmet legyőző békességet hoz a tudat: “Istenem! Te hozzád mind közelebb!” A rettenetes éjszakán megcsendül az ének. 1948 októberében, az abauji Miglésnémeti községből, öt magyar családot telepítenek ki a csehek. A vagonok nyílásaiból könnyező asszonyok, gyermekek, gondterhes arcú és őszülő férfiak tekintenek vissza az elhagyott vidékre . . . Elindulnak az ismeretlen jövő felé. A vonat rohan velük. A kerekek csattogásának zajából kihallat- szik a csengő gyermek és mély férfihang, amint éneklik: “EGYEDÜLI REMÉNYEM, ÓH ISTEN, CSAK TE VAGY!” . . . Órákon keresztül cseng az ének egészen hajnaüg. Csak részleteket hallani egy-egy vagonból: “Erős várunk nékünk az Isten!” . . . “Gondviselő jó Atyám vagy óh én édes Istenem. Látom én hogy minden elhagy e világon, csak Te nem. . .!” Ének az éjszakában! Mindent elhagytak, mindent elveszítettek, csak egy maradt meg: Isten és a reménység! Egy karácsonykor sem volt oly nagy szükség arra, hogy megtanuljuk a karácsony üzenetét, mint 1948 karácsonyán. Sötétség borul a világra, a szivekre. “A mélyben a félelem hangja dübörög mindenütt: Embermilliók éheznek, hajléktalanok, hazátlanok, reménytelenek, és az egész emberiség feje fölött ott függ a totális háború fenyegetése...” mondja az amsterdami kiáltvány. “Ámde az élő Isten, aki hatalmasokat dönt le tónjáról, és alázatosokat magasztal fel: az élő Isten nem hallgat!”—folytatja az üzenet. 1948 karácsonyán át is szól: “Ne féljetek, született néktek Megtartó, ki az Ur Jézus! ... A világosság eljött a sötétségbe és a sötétség többet ki nem olthatja azt!” Tanuljunk meg a sötétben énekelni, Istenben bízni! Tanuljunk meg hinni benne és dolgozni érte, hogy a földön békesség, az emberek között jóakarat és Istennek dicsőség lészen, mert Immanuel, velünk az Isten! 1948 karácsonyán, bárhol, bármilyen körülmények között vagyunk is, csendüljön fel az ének: “Bus szív, ne sirj, szeret az Ur!” “A világ országai a mi Urunké és Krisztusáé lesznek!’ Dr- Újlaki Ferenc A Világnak szüksége van az Egyházra, Az Egyháznak szüksége van Reád, Testvér, Neked pedig szükséged van a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA!
