Reformátusok Lapja, 1948 (48. évfolyam, 24. szám)
1948-12-15 / 24. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA MANCHURIAI KARÁCSONY Irta: BABOS SÁNDOR 1935-ben volt. Már túl voltam a rablótámadás izgalmain és már nem is igen jutott eszembe az egész eset. Mukdenből és más gyülekezetekből külömböző rémhirek jöttek a keresztyének letartóztatásáról. Nagy szürkeség borult egész Liao- yangra, ahol akkor misz- szionáriuskodtam és meg is fullasztotta volna az embert az a szürkeség, ha a hó nem fehérítette volna be a földeket, a kertet, a misszióházat és a város falát ott hátul a missziói ház mögött. Karácsony felé közeledtünk. Nem tudom, de igen komoran néztem eléje. Ez lett volna az első karácsonyom Man- churiában, melyet, mint önálló misszionárius, egyedül kellett volna eltöltenem. Valahogy úgy irtóztam tőle. Igaz, beteg is voltam. Influenzával feküdtem az ágyban. Gvan Yin, a szolgám, bol- dogtalankodott körülöttem sok jó akarattal és megriadt szelidséggel, ahogy csak egy kinai pogány embertől kitelik, de szibériai telünkben még ő sem tudta a szobát úgy befűteni, hogy egy beteg ember számára alkalmas legyen. Betegségem hire hamar eljutott misszionárius társaimhoz. Nemsokára jött a skót orvos, aki ágyban maradást és orvosságot rendelt. Majd misszionárius társam Mitchell ur is eljött meglátogatni. — Szandi, most pakolj össze és gyere át hozzánk a vendégszobába, addig amig meggyógyulsz — szólt Mitchell ur. Gyámoltalankodtam, szerénykedtem, meg aztán úgy gondoltam, hogy olyan mindegy, hogy itt a lakásomban, vagy innen negyven méternyire egy másik házban vagyok beteg. — Hagyd el Bobbi, — szóltam Mitchell úrhoz, — minek felforditani a házatokat és félős, hogy ti is elkapjátok tőlem az influenzát. Bobbi erre felemelte a hangját és kiadta a rendeletet: — Egy-kettő, végy valami kabátot magadra és átjössz hozzánk most és ott maradsz a karácsonyi ünnepek végéig. Engedelmeskedtem. Téli kabátot vettem magamra és Bobbi átsegitett hozzájuk, ahol már várt az ágy és a meleg szoba. Ő nős ember volt, én meg csak olyan agglegény. Gvan Yin hozott azután egyet-mást utánam és volt segitségemre a betegség alatt. Nagyhétre már jobban lettem, úgy, hogy félnapra fel is kelhettem az ágyból, bár nagyon gyenge voltam még. Az ünnepekre úgy megerősödtem, hogy a vasárnapi iskolások ünnepélyét és kis csomagjait megbeszélhettem és elő is készithettem a diákjaimmal. Karácsony szombatja volt. Az angyalfiákat misszionárius társaim, a nyelvtanitóm és Gvan Yin számára már el is készitettem s ki is adtam Gvan Yin-nak a parancsot, hogy mikor és kihez vigye azokat az ünnep reggelén. Most sok örömmel gondolok arra, hogy a karácsonyt nem egyedül, hanem Mitchellékkel töltöttem. Már este felé közeledett, még csak egy kis fényesség látszott az ég alján nyugat felől, amikor Gvan Yin, a szolgám jött és jelentette, hogy Yang ur, az evangélista kéret, hogy menjek haza, a lakásomba. Felöltözködtem és visszamentem a lakásomra. — Tiszteletes ur — szólalt meg Yang ur — eljöttem, hogy felköszöntsem a szent ünnepek alkalmából, mert tudom, hogy messze van a hazájától, rokonaitól és barátaitól és én úgy sajnálom, hogy ilyenkor egyedül van ...” Ránéztem mandulaszemü arcára és éjfekete szemébe . . . Mintha Krisztus szeretete jött volna el benne megsimogatni. — Köszönöm Yang ur. — Többet nem tudtam mondani neki. Leültünk. Ő elővette rongyba gondosan becsavart kíhai kézi orgonáját, amelyet szájjal kell fújni; hasonlított a görögök Pán orgonájához. Miután mindent megnyálazott, amit meg kellett nyálazni, régi kinai dalokat fuj dogált nekem rajta. Egyszerű volt és naiv. Némelyik fülsiketítő, némelyik meleg és keleties. Különös ünnepi köszöntés volt. Yang ur felkelt, gondosan becsavarta zeneszerszámját a rongyba, elrejtette a keblében meleg helyre, majd mégegyszer boldog karácsonyi ünnepeket kívánt és kilépett a negyven fokos, ködös, fojtós estébe. Szemmel kisértem, mig magas alakját elnyelte a köd. Valami úgy megszorította a szivemet. Hiszen ő is olyan egyedül van i I I ——— REFORMÁTUSOK LAPJA___ Semi-monthly. — Subscription rates: $2.50 per year. Published by the Board of National Missions of the Evangelical and Reformed Church Editor: Alexander Tóth, D. D. Hungarian Secretary 55 N. West End Avenue, Lancaster, Pa. All correspondence, articles or subscriptions are to be sent to the above address of the editor and publisher. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office at Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office at Pittsburgh, Pa. Acceptance of mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Cikket, levelet vagy pénzt e cimre tessék küldeni: REFORMÁTUSOK LAPJA 55 N. West End Avenue Lancaster, Pa.
