Reformátusok Lapja, 1948 (48. évfolyam, 24. szám)
1948-12-15 / 24. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 3 mennyből vett igazságot. Ahoz, hogy az ember boldog lehessen, még égig-növése sem lett volna elég. Ezt nem is tehette volna; annál boldogabbá tette hát az, amikor Isten leereszkedett hozzá a földre. A sátáni ámi- tásért halállal kellett fizetnie. A Gyermek pedig Isten életének tette részesévé. Kegyelem által az ember olyanná válhat, mint az Isten; az eredeti terv szerint az Ő képének viselője. A Gyermek által egy uj élet Ígérete lépett legyőzhetetlen isteni hatalommal a halál birodalmába. Ezt hirdeti a fény, a barlangistállóban sugárzó Gyermek eljövetele. A kevély, hitető sátán azt mondotta az első embernek: “Olyanok lesztek, mint az Isten.” Az ember elhitte és elbukott. A Gyermek, amikor felnőtt, azt mondotta nékünk: “Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Milyen elképesztően hazug Ígéret és kevélység az első; mily fenséges, tiszta, mennybevezérlő alázat a második. Mennyire eltérő és sorsdöntő a két irány. Akármelyiknek a követéséért személyesen vagyunk felelősek. Higyjük, éljük Jézus szavát s felma- gasztaltatunk. A barlangistállóban talált fény és sötétség tanít. Kicsi, szűk, alacsony itt a bejárat, csak hivő és alázatosan meghajtott fővel lehet oda bejutni, csak meghajolva, imádságos alázattal közeledve lehet megérteni, amit ott találunk. Ez a keresztyén karácsony-éjszaka lelke: Isten az Igének gyermeki testet öltő alázatában jön hozzánk és elfogadja Őt az ember hivő alázata. Ez a keresztyén karácsony. Csak ez . . . Agyonhajszolt, agyonkulturált, modern, fáradt embertestvérem—lépj be a barlangistállóba ezzel a lélekkel. Fényszomjas az emberiség—légy követe a világosságnak, vigyél magaddal fényt a jászoltól, hogy világoskodhass ebben a züllött felfogású, Istennel s önmagával meghasonlott, erkölcsileg feslett társadalomban. Amit onnan magaddal vihetsz, az a te fegyvered a sötétség ellen. Élj igazságban, őszintén, képmutatás és nagyképűsködés nélkül, élj mint gyermek és a tiéd a mennyország, Isten Országa, már itt a földön s majdan a mennyben is. Ne játsz szembekötősdit, csak ártatlanul, mint a gyermekek. Tanulj Istentől, aki olyanná lett a Gyermekben, mint az ember, hogy az Ő Lelkének edénye lehess a mai féktelen, elégedetlen, szertelenségekben vergődő világban, amelyet a kapzsiságtól fütött gyűlölet sátáni rabszolgaság bilincseibe vert. Légy te a szerénység és gyermeki, tisztaszivü alázat. Légy szerény és mégis boldog, mint a vesszőparipán lovagló gyermekek. Ebben a tekintélyromboló és tekintélyt ismerni sem akaró, izmusok mételyével halálra mérgezett lelkű társadalomban, amely iszonyodik minden felelősségtől és szemrebbenés nélkül meghazudtolja a legszentebb kötelességeket úgy az Istennel, mint az emberrel szemben, légy te az Isten gyermeke, az Isten képe, légy a kegyelmi élet drága edénye, légy olyan, mint az Isten. Ez az Ő gyermekéhez méltó és általad beteljesítendő feladat. Napjaink gyűlölettől fütött, osztályharcokkal hevített, parázsló, sőt lángoló tömegéletében légy Isten gyermeke, embertársaidnak pedig testvére. Ne tagadjuk: az emberiség nagyon beteg. Életének gyökere, a lélek, veszedelmes méretű, kóros elváltozásokat mutat. Egyetlen orvossága a Gyermektől nyerhető lélek-rádiumos fénybesugárzás. A Gyermek az a kimeríthetetlen fényerőforrása, amelyből töltekeznie kell, ha úgy akar élni, ahogy Isten akarja. Az életet csak ezzel a fénnyel bírjuk ki. Szerinte kell berendeznünk egyéni, családi, társadalmi, egyházi, nemzeti és nemzetközi életünket. Békességünket csak Isten dicsőségének odaadó, önkéntes, lelkesült szolgálatán keresztül találhatjuk meg, amely nélkül a karácsony csak érzelmeskedő, költői hangulat és nem teljesedhető Ígéret, a holnapok pedig jönnek változatlan, érdes, maró zordonsággal. Kerekedjünk fel, sietve siessünk a jámbor pásztorokkal a barlangistállóba, a hivő szív és a lehajtott fő hálás alázatával, hogy talákozhassunk a Gyermekkel, az Ő Leikével. Tegyünk tisztességet, dicsőséget Istennek, hogy a miénk lehessen az a békesség, amelyet nekünk a Gyermekben adott, aki olyanná lett test szerint mint az ember, hogy az ember olyanná válhasson lélek szerint, mint az Isten. . . . '^^VWWWWS/>Ä^^A^WWWS/VWWVWWWVWWWW^WN KARÁCSONYI IMÁDSÁG “A mi Istenünk könyörülő szive által meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy világosságot gyújtson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy igazgassa lábunkat a békesség útjára." Lukács 1:78-79. Irgalomnak Atyja és békesség Istene, köszönetét mondunk Neked azért a világosságért, amely még most is lündöklik a jászolból és a keresztről, úgy hogy a bűnnek és a bánatnak az éjszakáját hátrálásra kényszerűi a Te örökkévaló szerelmed és Jézus Krisztus kinyilatkoztatott kegyelmed. Cselekedd meg, hogy amikor az Ő alacsony sorsban történi születésére emlékezünk, szolgáljon ez számunkra nagy örömnek és mélységes háládatosságnak alkalmául. Az Ő dicsőségének fényességével oszlasd el azt a súlyos sötétséget, amit a mi tévelygésünk árnyékai vetettek földünkre. Teremts bennünk uj vágyakozást a békesség utjai iránt és az emberek közli jóakarat iránt. Hadd vegyüljön össze a mi ehez való hozzájárulásunk hangja reménységünk és örömünk énekeivel. Tégy minket elfogadhatókká a Te Sze- reteíedben, hogy az O teljességéből vehessünk mi is kegyelmet kegyelemre. Ámen. Dr. H. H. Lohans imája, aki Buffaloban volt lelkipásztor és tagja volt Nemzeti • Missziói Tanácsunknak. Dr. Tóth Béla “Prayer Book for Men” cimü imádságos könyvéből; angolból forditva.
