Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-07-01 / 13. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA dinnye!... Az se bolond, hogy az aprajából válogasson ! — Hej! — sóhajtott egy nagyot. — Nehéz is a böcsületös embörnek!... ... A pap is kisétált a dinnyeföldre. A parcellája végében volt egy szép nagy kökénybokor. Körülötte gyep. Ide szokott leheveredni. Most is. Elnyujtózkodott s lélekre nehezedő csendben hallgatta a kis bogarak zümmögését, a tüzes napsugarak alatt perzselődő fűszálak zizegését. . . majd az égboltra felejtkezve elgyönyörködött a gyenge bárányfelhőkben, amint tömörültek, oszladoztak, miközben különböző figurákat öltöttek. Egyszer legelésző juhnyájjá formálódtak, máskor meg mint egy város. Palotasorok, gunyhósorok. Közöttük zeg-zugos utcák. Aztán egybeolvadt az egész. Olyan volt. mint egy őskori állat. Bozontos gyapjú a hátán, oldalán. . . Arra rezzent fel, hogy alig nyolc-tiz lépésnyire valaki köhentett. Oldalt fordította a fejét s a kökénybokor nyílásán átnézett. . . Csak nem tolvaj tán ?.. . Nem, nem! Zsoltáros Tóth András gazda lépkedett a mesgye-szélen nagy-óvatosan. Egyszeregyszer megállt. Körülnézett. Aztán újból nekiindult. A szép nagy magdinnye előtt azonban végérvényesen megállt. . . Már éppen szólítani akarta, amikor András gazda egy kis, önmagával küszködés után azt mondta úgy félhangosan: “Szivem megalázván... Tehozzád mégyek’’, — s átlépett a mesgyén. A magdinnye oldalának nekifeszitette a jobb csizmát s egy alkalmas lökéssel a maga parcellájára lökte e szavak kíséretében: “Elédbe, Uram, háladást viszek.” — De ne az én dinnyémből, András. — kiáltott rá a pap. András megtorpant: — Hát a tiszteletes uram... Majdnem kiszaladt a száján: ...“itt van?” De még idejében lenyelte s fordított egyet a szavai rudján: — Ezt nem hittem volna. Nem! A pap rátromfolt: — Én se! Mire András tiltólag emelte föl a kezét: — Eltérő a dolog!. . . Én ezzel a magdinnyével csak toróbára akartam tönni a tisztelötös urat! .. . Még pedig avégbül, hogy állja-e a prédikációját?!... Azt, amit ma délelőtt hirdetőit a szószékről : “Felebarátaink kisebb tévedése fölött szö- mött köll hunyni!. .. ” így mondta! De most mög- győzödtem. hogy ezt maga csak másoknak kom- mendálja! Azzal zsoltáros uram a magdinnyét visszarugta az indájához s hátat fordítva a tiszteletesnek nagy méltatlankodva ellépkedett a falu felé. . . Útközben András gazda azon járatta az eszét, hogy vájjon erre az ő esetére találna-e megfelelő kádenciát a zsoltárok között? Talált. A XLV-ik zsoltár második versének első két sorában. Mindjárt citálta is: “Rajtam a bűn elhatalmazék. . . Terhelvén engemet...” De utána tette azon nyomban: — Ellenben a papnak csak jól odamondogattam ! Ezzel a kijelentéssel aztán teljesen megnyugtatta az amúgy is gyengén zakatoló lelkiösmeretét. Hazaérve még egyszer átgondolta az esetet. Lehet ebből valami baja ? Kellemetlensége ?... Nem! A pap hallgatni fog. Hallgatni, mert volta- képen ő maradt a pácban! Nem állta ki a próbát! Estefelé András gazda már egészen jókedvre derülten mondta oda az asszonynak: — Hallod-e hét!., . Ez a mi papunk még dinnye-pásztornak is mögjárnál... De hogy miért járná meg, azzal már nem dicsekedett el. VITORLÁS A BALATONON Vitorlás száll a viz fölött. Fehér ruhába öltözött Szűz lány lélekkel talán! Oly könnyű, lenge, mint a hab, mint egy szerelmes gondolat s oly halk, mint a halál. Amerre megy, simul a hab, mint rét a tündér-láb alatt, mint csók alatt a száj ... Kis gyermek szive most a tó, dajkamesékre hallgató: dajkája száz sirály. ... Kis felhő barnul messziről. Pár perc s az ég-föld összedől, vihar zug, forr a mély s összetör bordát és szárnyakat, mint szűzi tiszta vágyakat bősz, bűnös szenvedély. Bódás János Potti Bros. Temetésrendezők Funeral Homes Sth Street FAIRPORT HARBOR, O. AMBULANCE SERVICE Phone 3700 $ ASHTABULA HARBOR, O. ÍJj Lake Ave. at West 7st Phons 5380
