Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-07-01 / 13. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ ÉLET: Rovatvezető: Varga Lajos, pittsburghi lelkész FELHÍVÁS Többféléi nyilatkoztak, hogy igen szívesen olvassák az Élet cimü rovatot. Serkentettek is, hogy ne hagyjam abba. Én a kezdetén megírtam, hogy csak úgy tarthatom fenn állandóan ezt a rovatot, ha mások is átadják nekem azokat a történeteket, amelyeket itt meg lehet Írni. ígéretet is tettek többen, hogy segítségemre lesznek, de még eddig senkitől egyetlen-egy betilt sem kaptam. Most utolsó Ízben felkérem a lelkésztársaimat, presbitereket és egyháztagokat, hogy Írják meg az ilyen történeteket, mert különben kénytelen leszek beszüntetnin ezt a rovatot. Elveimhez híven semmiféle kitalált vagy kigondolt történetet nem akarok odaállítani. Ebben a rovatban csak a valóban megtörtént és másokra nézve is tanításul és például szolgáló történeteket kívántam megírni és összegyűjteni. Egyedül magamnak nincsen annyi, hogy ezt a rovatot mindig kitöltsem. Ha mások is Írnak, akkor Írok, ha nem imák: akkor én sem irhatok. MINDIG EGYÜTT Néhány hónapja esküdött a templomunkban egy fiatal pár. Valahányszor látom őket, mindig nagy az örömöm. A földi életben nem tudok ennél szebbet elképzelni. Még emlékszem reájuk, amikor ketten együtt jártak vasárnapi iskolába, ifjúsági körbe és most is együtt látom őket mint szép házaspárt. Még a nevüket is megírhatom. A férfi neve Tóth Károly, a felesége Szabó Etel. Mind a kettőnek az arcán meg is látszik az öröm és megelégedés. Azért is állítom őket oda például az amerikai magyar reformátusság elé, mert Szabó Etelnék még öt idősebb nővére van férjnél s mind az ötnek magyar és református a férje. Valami okának 'kell lennie, hogy ez igy történt. Azt mondják ma a szülők, hogy “nem tudunk parancsolni a gyermekeinknek. Ezért házasodnak össze-vissza mindenféle idegen nemzetséggel.” Ugylátszik, hogy nem parancsolni, hanem nevelni és tanítani kell a gyermekeket. Én nem hiszem, hogy a véletlen különös játéka lenne, hogy hat leány testvér csak úgy magától találta volna meg az élete társát. Bizonyára nagy szerepe volt ebben a jó édesanyának, aki nem érhette meg a legkisebbiknek az esküvőjét, de még látta őket egymás karjában az ő beteg-ágya mellett. Az ő anyai szeretete, imádsága és irányítása látszik meg gyermekeinek életén. Az ilyen édesanya nyugodtan hajthatja le fejét az örök párnára, akik eddig olyan szépen együtt jártak, ezután is boldogan fognak élni együtt. AZ ISTENI GONDVISELÉS Gyermekkorom óta mindmostanáig nagyon sokszor éreztem Isten különös megtartó kegyelmét. Mindegyik eset egy-egy különös története életemnek. Ezek közül egyet-egyet néha ebben a rovatban is megírok. 1913 karácsonyán Csernátfaluban voltam az eklézsia légátusa. Szilveszter estéjén is nekem kellett prédikálni. Szinültig telve volt a hatalmas templom. Ahogy visszaemlékszem, körülbelül ezren is lehettek. Öröm volt ilyen gyülekezetben prédikálni. Fiatalos hévvel, bátran hirdettem az igét, amikor a szószékkel szemben levő papi székben ijedt és megrémült arcokat vettem észre. Az ö'reg nagytiszteletü Kiss Árpád leányainak az arcán fehérséget és rémületet láttam. Nem igen zavart meg ez a prédikációban, de mégis alig vártam, hogy vége legyen és megtudjam az ijedtségük okát. Istentisztelet után a parókián tudtam meg, hogy miközben én nagyban gesztikuláltam, szőke fejem hosszú hajjal csak egy ujjnyira volt a hátam mögött levő falon függő két hatalmas gyertyától. Ennek a lángjai okozták a félelmet, minden pillanatban azt hitték, hogy elkerülhetetlen a veszedelem. Én nem láttam a gyertyákat, de Isten tudta, hogy ott vannak és azt a kis távolságot mindig megőrizte, amely elválasztott a lángoktól.. AZ OROSZ MEZŐKÖN Most hogy olvasom, milyen kemény ütközetek folynak Baranovicinál az oroszok és németek között, eszembe jut, hogy 1916 júliusában mi is szörnyű napokat éltünk át azon a helyen. Rettentő erővel támadott az orosz. Amikor nagyon megritkultunk és kifáradtunk az ütközetben, zászlóaljunkat egy kis erdőbe vezényelték tartalékba. Az orosz tüzérség felfedezte a helyünket és szüntelen ágyuzta az erdőt. Könyörögtünk a zászlóalj parancsnoknak, hogy engedjen ki a nyílt mezőre minket, hogy ott áshassuk be magunkat. A parancsnok nem engedett. Három teljes napig ritkította sorainkat az ágyutüz, amikor egy délután gáz-gránátokkal kezdett lövöldözni az ellenség. Tőlem jobbra embereket hallottam köhögni s felkeltem arról a helyről, ahol három napig feküdtem, hogy megmagyarázzam az embereknek, hogyan kell a gázmaszkot használni. Húsz lépésre se mentem és pont arra a helyre csapott be a gránát, ahonnan három napig el se mozdultam. Ketten meghaltak, többen megsebesültek. Engem valaki elvezényelt onnan és megtartott. Akkor is tudtam és ma is tudom, hogy ki volt az, aki gondot viselt rám. I J. G.BLOWER 1 A MAGYARSÁG KÖZKEDVELT | TEMETÉSI RENDEZŐJE | Phone: Corning 2341 Corning, Ohio j+j
