Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-07-01 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 NEMZETISÉGI KÉRDÉS A MAGYAR ISKOLÁBAN Az elmúlt időben többször olvastam amerikai és európai közleményekben, hogy Magyarországon, a múltban, a “nemzetiségek” nem nyerhettek iskolai nevelést és nem juthattak vezető állásokba. Természetesen ezeket a vádakat meg lehetne cáfolni hivatalos adatokkal. De ma már kevesen vagyunk, akik ilyen adatokban megbízunk. Én a cáfolásnak egy más módját választom : leirom a saját iskolai tapasztalataimat. Magyar- ország egyik legjobb iskolájába jártam. Befejezvén a nyolc osztályt, huszonkilencünket bocsáj- tottak érettségi vizsgára. Ez harmincegy évvel ezelőtt történt. Nem emlékszem minden osztálytársam nevére. De megemlítem azokat, akikre emlékszem: Ullrich, Schneider, Schuller, Frid- rich, Karpfner, Albrecht, Luger, Daubner. Ezek a magasrendü germán fajból fakadó csemeték voltak. De volt közöttünk szláv ivadék is: Ja- nász, Pandurovics, Pavisitz, Prohászka, Raics. Elhomályosodó emlékezetem ellenére is állítom, hogy érettségiző osztályunk fele “nemzetiségek” fiaiból állott. így volt korlátozva Magyarországon, a legjobb iskolák egyikében, a “nemzetiségek” tanulási lehetősége. Osztálytársaim közül tótul, csehül, horvátul senki egy szót sem tudott. A német nyelvvel mindannyian küzködtek. Én, a magyar voltam az egyetlen, aki folyékonyan tudott beszélni ezen az idegen nyelven. Német, szláv és magyar származású fiuk voltunk. Jó barátságban éltünk egymással és azért sokat verekedtünk és dulakodtunk. De sohasem merült fel közöttünk a nemzetiség, a faj kérdése. Mikor az anyagilag agyonsujtott barátunk Dauber, érettségi után meghalt, mi, volt osztálytársai temettük el. A zseniális fizikus Schuller és az örökké vidám, kövérkés Pandusovics és még mások is életüket áldozták a világháborúban. Hát bizony a mi iskolánkból nem volt kizárva semmiféle “nemzetiségnek” a származottja. Mind magyarok voltunk, pedig a “nemzetiségek” többségben voltak. A Biró, Czakó, Horváth, Sárffy, Vida nevek alig akadtak közöttünk. De a tanáraimra is gondolnom kell, mert úgy szólnak a hirek, hogy a “nemzetiségek” nem kaptak állást Magyarországon. Megemlítem neveiket : Gruber, Polczer, Koréin, Krausz, Fertig, Friedriech, Kaiblinger, Feszi, Offenbeck (Ozsrai), Knoblach (Kados), Wolff. Ezenkivül volt egy tanárunk, akit Szmodics Hildegardnak hivtak. Még ma is álmodom vele, de azt nem tudom milyen faj magzatja volt. De ez csak egy töredéke a nem magyar nevű és eredetű tanáraimnak. Harminc esztendő folyamán sokról elfelejtkeztem. Azt azonban tudom, hogy magyar nevű tanárom alig akadt. A tankerületi főfelügyelőnek a neve Erődi-Hanach volt, az érettségi biztos pedig egy Lermer Emil nevű ur volt. Tanuló korom folyamán az iskola igazgatói állása háromszor cserélt gazdát. Az első, egy öreg, magyar ur volt: Báthory. A második We- szely. A jó csuda tudja, micsoda “nemzetiség” csemetéje. Ez az ur közben egyetemi tanárrá lett. A harmadik pedig, egy drága, jó úriember, Kopp névre hallgatott. Ez se volt túlságosan magyar. De mi rettenetesen szerettük öt. Igaz ember volt. Öten voltunk, akik jelesen éretségiztiink. Ezek között volt: Fridrich, Karpfner és Schuller. Megérdemelték, derék, jó tanulók voltak. Képességeiket, igyekezetüket nem nyomta el a magyar iskola. “Nemzetiségük” miatt senki sem rakott rájuk terhet. Idegen nevű tanárok a magyar, szláv és német származású tanulókat igazi magyar, testvéri szellemben nevelték. Nem volt nemzetiségi elnyomás és kiváltságosak sem voltak. Idegen, vagy magyar nevű tanáraink egyformán és szigorúan táplálták bennünk a tudás palántáit. Mi pedig magyar, szláv és germán leszármazottak egyforma komolysággal készültünk arra, hogy a “magyar” kultúrának méltó képviselőivé váljunk. Isten áldja meg tanáraimat. Akárhol fakadtak, akármi volt a nevük, igazságos, pártatlan, becsületes munkások voltak. Jó magyarok voltak. Őket nem nyomta el senki “nemzetiségi” mivoltuk miatt és ők se vittek az iskolai életbe nemzetiségi gondolatokat. Ebből a beszámolásból kizártam a zsidó származású osztálytársaimat és tanáraimat. Csupán a “nemzetiségeket” osztottam be. A zsidó akkor még nem számított nemzetiségnek vagy idegen fajnak. Ilyen volt az egyik, vezető, magyar középiskola képe a világháború előtt. így zárták ki a “nemzetiségeket” a tanulás lehetőségeiből, igy mellőzték őket a tanári és egyéb közoktatási állásokból. Dr. Rényi György. A REFORMÁTUS SAJTÓT CSAK ELŐFIZETŐI TARTHATJÁK FENN!
