Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)

1941-10-01 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 UTAZÁS SZÉKELYORSZÁGBA Ki ne szeretne utazni? Ki ne vágynék háta megett hagyni a mindennapi élet robotos egyhan­gúságát, hogy a világ szebbnél-szebb tájait beka­landozza? Legjobb otthon, nagyon igaz, de az em­beri léleknek életszükséglete az, hogy olykor-olykor kitörjön korlátozottságának bilincseiből s mint szabad madár bekeringőzzék messze vidékeket és megérezze azt, hogy mily csudálatos otthont te­remtett számára az Isten. De közülünk hányán tehetjük meg, hogy va­lóban utazgassunk? Legtöbben csak annyit tehe­tünk, hogy lélekben utazgatunk: mohón faljuk az útleírásokat s képzeletben bejárjuk azokat a földe­ket, melyeket tehetségünk hiányában személyesen nem látogathatunk meg. Ez kétszeresen értékesebb a valóságos utazásnál, mert kevesebbe kerül s ké­nyelmes divány-paripán az utazás ezeregy kelle­metlensége nélkül lehet végigélvezni a túrát és mert a lélek nem csak a saját képzeletének tárházá­ból merit, hanem bőven meggazdagodhat az utazó fantáziájának, meglátásainak sokaságából is. Ezért is nagyon értékes az a csinos kiállítású könyv, mellyel Péter Antal fairfieldi református lelkész lepte meg az amerikai magyarságot a na­pokban. A cime: UTAZÁS SZÉKELYORSZÁG­BA s a tartalma szinte meghatározhatatlan: úti karcolatok arról a nevezetes csoportos hazautazás­ról, melyet Református Egyesületünk rendezett Magyarországra 1938 nyarán, — de ennél mégis több e könyv. Jól látja ezt meg Egyházkerületünk ügyésze, Fodor József, aki előszót ir a könyvhöz: “A leírásokban iró, bölcsész és ihletett költő szól hozzánk olyan hűen, hogy azok, akiknek nem ada­tott meg a hazalátogatás lehetősége, szinte látják a mozgó szereplőket s úgy érzik, hogy otthon van­nak vele a régóta sóvárgott ősi földön.” Ez a könyv egy mélyen érző magyar szív bizonyság- tétele, testamentuma. Elmondja a jeles iró, hogy micsoda fogadta­tást kaptak Hegyeshalomnál s micsoda érzések töl­tötték keblüket a magyar földre visszatért ameri­kai magyaroknak. Leírja, hogy Budapest, a világ legszebb városa, milyen magyar díszben várta őket. “Mintha a csillagok gyűlésre gyűltek volna össze a Duna vizére és kápráztató fényességüket szét­szórták volna a bámulóknak,” írja egy helyen. Elvisz bennünket aztán a hires Debrecenbe s a még szebb és kedvesebb Hortobágyra, ahol magyar pásztoremberek, pulikutyák és csikósok között hall­gatják a meséket a múltról, Rózsa Sándorról s a többiről és a múlt belevegyül a jelenbe. Az olvasó is elszállt már egészen s ott él velük, ősei hazájá­ban s megittasodva ábrándozik, hogy — mi lenne, ha most valóban ott lennénk ?! De megyünk tovább Sárospatakra, Miskolcra, Lillafüredre és még to­vább : szép Erdélyországba. Ez az iró igazi hazája, amint mondja. Itt ott­hon érzi magát. Egyedül itt. Ide jár vissza sóvárgó lelke, itt megpihen és felfrissül. És amint gyö­nyörködik a régi tájakban, sir a szemei elé táruló tragédiák egész sorozata felett, ölelkezik az atya- fisággal, eszi a régi székely ételeket, büszkélkedik országa kincseivel, csudálja lelkét és imádkozik jövőjéért, mi, akik csak a történelemből és az er­délyiek regéléséből ismerjük Erdélyországot, elha­tározzuk, hogy Isten segítségével ide valamikor el kell mennünk. Nekünk is közünk van e földhöz és ehez a néphez: atyafiak vagyunk. Édes nosztalgia támad szivünkben: járni azon az ősuton, melynek taposása nyomán kialakult lelkünk egy titokzatos múltban s ujra-ujra szivni a levegőt, mely évszá­zadokon táplálta és formálta szivünket. Az iró lel­kében is megelevenedik a múlt — nem csupán a történelemé, az ő múltja is: boldog gyermekkora, könnyed, tréfákkal telitett diákkora és az a sötét trianoni kor, amikor ádáz kezek szaggatták szét a rokonság aranyszálait és megnyitották a magyar szivek vérző csapjait. Elmondja honnan jött az iró, miért vett vándortáskát kezébe, hova ment és merre járt, mi történt Mexikóban a bus vándor­magyarok seregében s hogy mi mindent bir el a székely lélek. Mi pedig le nem tesszük Péter tisz- teletes könyvét, nem tudjuk letenni, mert félünk megszakad az érdekfeszitő utazás s amikor végre az utolsó laphoz s annak utolsó betűjéhez érkezünk, felsóhajtva mondjuk: áldott az a szív, amelyik diktálta e lebilincselő leirást, áldott a kéz, amelyik irta. Vérszegény amerikai-magyar irodalmunknak valóban nyeresége e könyv. Minden magyarnak el kell olvasnia. Meg is lehet rendelni a szerzőnél. (Rev. Anthony Péter, 901 Kings Highway, Bridgeport, Conn.) Ára csupán egy dollár, mely­nek fele a költségek fedezésére, a másik fele pedig a fairfieldi református egyház uj templomalapjára megy. Dr. Tóth Béla. GYÁSZÁBAN FORDULJON BIZALOMMAL BODNÁR A. LAJOS MAGYAR TEMETKEZÉSI RENDEZŐ ÉS BALZSAMOZÓHOZ, 3929 LORAIN AVENUE CLEVELAND, OHIO M Eirote 3075

Next

/
Thumbnails
Contents