Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)

1941-08-01 / 15. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Michel-Angelo lelkében; a márvány összerepedez­het a századok alatt, a benne rejlő gondolat to­vább élteti. A londoni Szent Pál katedrális nem más, mint egy embernek, Christopher Wrennek kővémeredt gondolata. Hamlet éppen úgy egy gon­dolkozónak agyából lépett elő, mint Az Ember Tragédiája. Mielőtt egyetlen színfolt vászonra ke­rült volna, már az egész kép készen volt a szen­vedő Krisztusról Munkácsi lelkében. És minden, ami rut és rossz, az is gondolat­ból ered. Ezért irányítja a figyelmet Jézus a ben­sőre és ezért helyezi a szörnyű katalógus élére a gondolatot: “Gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamistanu- bizonyságok, káromlások...” Ezért kell őrt állani már a kapunál, ahol a gondolatok beakarnak nyo­mulni. Az emberek általában nem félnek a gondolat következményeitől, mert a római jogi közmondás szerint gondolatért senkit sem büntetnek (Cogita- tionis poenam nemo patitur). De a morális és szpi- rituális sikba emelve minden gondolatnak belátha­tatlan jó vagy rossz következményei lehetnek. Le­gyünk azért a legkényesebb válogatók, mikor jön­nek gondolatok, mint ahogy Salamon hajóján nem csak aranyat és ezüstöt, de majmokat és pávákat is hoztak be idegenből. Ha azt nem is tudom meg­akadályozni, hogy madarak repüljenek fejem felett, arról tehetek, hogy fészket ne rakjanak a fejemen. Merre járnak a te gondolataid? Kezded olyan szívvel, amely befogadja a ma­gasságból hulló magot és esőt. És hamarosan túl­áradó örömmel vallód a Zsoltáriróval: “Milyen kedvesek a Te gondolataid, óh Isten! Mily nagy azoknak summája! Számlálgatom őket, többek a fövénynél...” A természetben, ahol minden kris­tály, minden fűszál és rákapászkodó katicabogár, és minden csillag külön-külön és együtt csodálatos gondolatnak, tervnek bélyegét viseli; és ahol a mikroszkopikus és asztronómikus mérésekben az ember arithmetikája végleg csőlöt mond, — éppen úgy, mint a történelemben és megváltásban Isten csodálatos gondolatai és tervei bontakoznak ki. Kezded olyan szívvel, mely elzárkózik Isten gondolataitól és szándékaitól. Az elhomályosult ér­telem és lelkiismeret, az elidegenedett akarat olyan útra visz, amely semmiképen sem párhuzamosan halad Azzal, aki az ut, az igazság és az élet. Isten gondolatai, szeretet, szánalom, gyöngédség: az em­beré keményszivüség, barbár kegyetlenség. Szent­ségről és bűnről, boldogságról és pokolról, életről és halálról mindjobban eltér a két vélemény. Mig- végre “azt mondja a balgatag az ő szivében: nin­csen Isten.” Ez az ember véleménye Istenről. Az Istené pedig az emberrről ez a félelmetes portrait: “Szive gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.”. Amire egész természetesen követke­zett egykor a viz-, ma a vér-őzön. Vissza Isten gondolataihoz! Előbb-utóbb egy gondolatra kell jönnie Isten­nel az embernek, ha elakarja kerülni a pusztulást. Ésaiás óta talán soha ilyen erősen nem mennydö­rög a földre Isten szava: “Nem az én gondolataim a ti gondolataitok, (ennek logikus következménye- képen) nem a ti utaitok az én utaim. Mert amint magasabbak az egek a földnél: akképpen magasab­bak az én utaim utaitoknál és gondolataim gondo­lataitoknál!” Az ember a maga erején annyira éri el Isten gondolatait, mint a csecsemő kinyújtott keze a csillagokat. De az Ő gondolatai annál köny- nyebben elérnek engem, kivált mióta az Ige testté lett és lakozott miközöttünk. Gondolkozzál hát, amerikai magyar testvér. Angliában évenkint “Thinking Day”-ket szok­tak tartani. Minden országban kellene. Nem is egyet. Ghandi nagy hatásának egyik titka az, hogy minden héten egy napot csendességben tölt, gondolataiba merül és imádkozik. Egy kiváló ame­rikai professzor lakásában soha nem láttak este világosságot. Magyarázatul az ő változatlan rend­jét adta: Délelőtt tanít, délután tanulmányokat folytat, és este gondolkodik, ezt pedig jobban tud­ja végezni sötétben. Korunkban az egész emberiség legnagyobb baja az, hogy nem gondolkozik, a szó igazi, mély értelmében. Csak kevesen gondolkoznak. Ha az az egymást öldöklő 9—10 millió német és orosz ka­tona egyszerre elkezdene gondolkozni-... Jaj volna akkor egy-két vezérnek! És jaj volna az egész rendszernek, amit képviselnek. Ha minden, magát keresztyénnek nevező férfi és nő egyszerre az egész földön komolyan gondolkozni kezdene, milyen más képe lenne egy csapásra ennek az ön­magát marcangoló világnak! Gondolkozzál hát, testvér. Előbb-utóbb ez úgy is elkerülhetetlenné válik mindenkire. “Én Nabu- kodonozor, békében valék az én házamban, és vi­rágzó az én palotámban... és megrettentek a gon­dolatok az én ágyamban...” A lakmározó Belsa- zárról országának bukása előtt ugyan ezt olvas­suk: “Az ő gondolatai megháboriták őt.” Szegény királyok! Nem ti vagytok az elsők, sem az utol­sók ebben a tekintetben e föld gyermekei között. Előbb-utóbb mindnyájunkat elővesz a legnagyobb probléma. Nem az aratás, nem az üzlet-menet, ha­nem saját magunk. Életünk. Mi az értelme? Mi a célja? Mi jön utánna?... Jézus a legnagyobb gondolatzavaró. Mert ő a békesség fejedelme. Dr. Takaró Géza.

Next

/
Thumbnails
Contents