Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1941 (41. évfolyam, 13-19. szám)
1941-08-01 / 15. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 KULMISSZIO: A MISSZIONÁRIUSNŐ, AKI IAPÁNBAN AKART MEGHALNI 1887 decemberében veszélyes és viharos utazás után egy fiatal amerikai házaspár érkezett Japánba. A két fiatal lélek égett a vágytól, hogy apostoli munkát végezzenek a japánok között. A jövőbe nem láthattak bele, nem tudták mi sors vár reájuk a számukra idegen és ismeretlen országban. Csak azt tudták, hogy a Krisztus követségében jöttek, a Krisztus evangéliumának világosságát próbálják felragyogtatni minél több japáni lélekben. Isten csodálatoson megáldotta életüket .és munkálkodásukat. Félszázadon keresztül együtt munkálkodhattak Sendai városában. Kicsiny kezdetből fejlesztették naggyá azt a keresztyén iskolát, mely a jelenben “North Japan College” néven ismeretes. Ezrek és ezrek graduáltak ebben az iskolában, kiknek igen nagy része hivő keresztyén lett s ma sok felé vezető állásokat töltenek be, nem egy esetben kormány hivatalokban. Az idegen és számukra ismeretlen népet az évtizedek alatt úgy megszerették, hogy eredményekben gazdag és áldott életük alkonyán, amikor nyugalomba vonulva visszatérhettek volna szülőföldükre, az Egyesült Államokba, csupán látogatóba jöttek haza s aztán visszamentek ismét Japánba, hogy ott hangozzék fel felettük a haza hivó szó. Pár évvel ezelőtt Dr. Schneder hivatott haza az atyai hajlékba. Ez év junius 24- én pedig a következő kábel érkezett Philadelphiába: “Mrs. D. B. Schneder passed away peacefully today.” Anna Shoenberger Schneder 1868 január 12- én született Marietta nevű városkában, Pennsylvania államban. Férje halála óta ő volt a legidősebb misszionáriusunk Japánban. Isten kegyelméből összesen ötvenhárom évig végezhetett külmissziói munkát. Legutóbbi együttes itt- honlétük idején, 1937-ben, Dr. Schneder saját munkájával igy ir arról a munkáról, amit felesége végzett: “Ugyanakkor feleségem a maga külön munkáját végezte. Kezdettől fogva vezetője lett annak a csupán feleségekből és anyákból álló női szervezetnek, melybe Sendai város számos vezető asszonya beleiratkozott. Ma már ez a szervezet a legnagyobb és legbefolyásosabb keresztyén női egyesület az egész Japánban. Legidősebb leányunk, Mária, idővel zenetanár lett a Miyagi College-ban (keresztyén leányiskolánk Japánban); második leányunk, Margit, pedig Akeney misszionárius felesége lett... Sokan azt kérdik tőlünk: számitunk-e visszamenni Japánba? A nyugdíj kort elértük és nem lenne muszáj viszszamennünk. De mi vissza akarunk menni. Hisszük, hogy tudunk még hasznos munkát végezni istenünk ügyében... És azt akarjuk, hogy sírjaink is ott legyenek és Isten mellett tanúbizonyságot tegyenek sok ideig azután is, amikor már elmentünk.” Nagyszerű bepillantást engednek ezek a sorok ennek a misszionárius házaspárnak az életébe s annak a missziói lelkületű édesanyának a lelki világába, akinek két leánya Japánban szintén a missziói munkakörbe óhajtott beleilleszkedni. Amikor Mrs. Schneder elveszhette férjét, nem adta fel missziói tevékenységét, hanem mind végig nagy hűséggel buzgólkodott. Utolsó előtti levelében ezt írja Dr. Casselman-nek Philadelphiába : “Mr. Schneder munkájában tovább él és befolyása még mindig nagy. Én is megteszem mind azt, amit csak képes vagyok, annak a munkának az érdekében, melyet ő oly nagyon szeretett, egészen addig, amig az Ur Jézus engem is találkozásra nem hiv vele és Mária leányommal az atyai hajlékba. A munka valóban csodálatos és az otthoni egyháznak többet kellene tennie, hogy a dicső üzenet eljusson e drága néphez, akik éheznék az Élet kenyere után. Összejöveteleink látogatottak. Akármi következzék is, ki fogunk tartani itteni nő és fi testvéreink mellett, hogy bátorítsuk és segítsük őket. Ha mégis Japán elhagyására kényszerítenének engem, azt kívánnám, hogy holt testemet hozzák vissza e földre és az én drága férjem mellé temessenek. A mi népünk sem akarja, hogy itt hagyjuk őket. Sokan mondják, hogy velünk együtt meghalnak, ha a mi életünk veszélybe kerülne. Igen, nekünk velük együtt kell szenvednünk, ha arra kerül sor. Az Isten óvja meg hazánkat attól, hogy háborúba keveredjen. A szeretet útja az egyedüli, melyen minden kérdést meg lehet oldani.” A jövő titka, hogy a jelen veszedelmes időkben Japán és Amerika között nem kerül-é összetűzésre a sor. Ebben az esetben ottani misszionáriusainkra, akik pedig a szeretet követségében járnak ott, előreláthatatlan szenvedések várnak. Mrs. D. B. Schneder-t azonban többé nem üldözhetik, nem kényszeríthetik Japán elhagyására. Japánban akart meghalni, férje mellett kívánt nyugodni. Hü szolgálóleányának megadta az Isten, hogy kívánsága teljesülhetett. Szabó Antal.
