Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-03-31 / 13. szám
2-ik oldaj AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA “MEG NE LANKADJATOK, EL NE CSÜGGEDJETEK!” A husvét kitartást nyújtó, bizalmat, erőt adó örömüzenete ez: “Meg ne lankadjatok, el ne csüggedjetek, hanem nézzetek Jézusra!” Nézzünk rá, szenvedésére, kereszthordozására, halálára. De ne álljunk meg itt. Nem a kereszthordozás, nem a bűn és gonoszság hatalma az utolsó szó. Még csak nem is a halál, hanem a győzelem, a feltámadás! Ne csak azt lassúk, a mi most van, a mi körülvesz. Ne csak az emberek gonoszságát, keresztjeinket, ne csak a sötét felhőt és könnyeket. Hanem érezzük és lássuk meg ezekben és ezeken felül Istent, vele a jövőt, a győzelmet. Ezt tette Jézus: “az előtte levő örömért semmibe sem vette a gyalázatot!” Kitartással fussuk meg azért az előttünk levő küzdőteret! Dr. Újlaki F. ,________ ——------------------------------------------Gárdonyi Géza- GONDOLATAI Gyűlölet Törüljétek ki a szótáratokból ezt a szót: gyűlölet. Minden rosszat e cim alá foglaljatok: tökéletlenség. A gyűlölet állati érzés bennünk. A tökéletes ember a tökéletlenséggel szembe állhat szemhunyással, mosolygással, utálattal, megvetéssel, javító szándékkal stb., — de sohse gyűlölettel. A gyűlölet fegyvert és mérget hord magával, s ördögi pofát. Ne találjon szállást soha tinálatok. * Minden, amit szépnek látok, növeli lelkem világosságát. Erősebb, jobb, istenibb vagyok tőle. Minden, amit gyűlölök, és mégis foglalkozom vele, csökkenti lelkem erejét es világosságát. A gyűlölet felhőként vonul át az emberi leiken, s nagysága és vastagsága arányában fedi el a napot. * Csak egyet akarok gyűlölni: magát a' gyűlöletet. * A szeretet mindig lelki. A gyűlölet mindig testi. A szeretet fénynek és melegnek a forrása. A gyűlölet sötétségé és hidegségé. A szeretethen istenek vagyunk. A gyűlöletben állatok. i Az antikrisztus egy modern uri-ember lesz, aki felfogja találni a füstetlen néma puskát. Az a találmány először a királyokat semmisiti meg. Aztán a milliomosokat. Aztán a társadalmi rendet. Végül, ahogy a vizözön elpusztította egykor az emberiséget, a néma puska vérözönnel fogja az emberiséget elveszteni. És ismét egy család marad fenn. És abból a családból egy újfajta emberiség származik, amely nem fogja ismerni a gyűlöletet. Az áhitat hiánya Egy könyvet olvastam a napokban. Szerzője egy jónevü amerikai baptista lelkész. Az amerikai protestánsok istentiszteletével foglalkozva megállapítja, hogy jelenleg az okoz legtöbb aggodalmat a lelkészeknek, hogy nagyon kevés azoknak a száma, akik Isten imádása végett mennek a templomba. Vagyis nyilvános istentiszteleteink áhitati jellege hiányos. Ezt a hibát magyar gyülekezeteinkben is észlelhetjük. Annyira hangoztattuk, hogy istentiszteletünk keretében az Ige foglalja el a központi részt, hogy a többi alkatrészek háttérbe szorultak. Vegyük például az éneklést. Magyar református népünk szeret énekelni. Még pedig szívvel és szájjal olyan méltóságteljesen, ami az amerikaik körében dicséretet vált ki. A baj ott van, hogy sok helyen még most is divatos a diktálás. Azok, akik ennek a szokásnak hívei, nem gondolnak arra, hogy a sok embernél lerontja az éneklés áhitati jellegét. Ifjaink előtt, akik az iskolában sok zenei és énektudásra tesznek szert, egyenesen visszatetsző és épen- séggel nem vonza őket a templomba. Azzal szoktunk érvelni, hogy a diktálás azért van, mert a gyülekezetben pár olyan egyén, aki nem tud olvasni és ennek az ósdi szokásnak fenntartásával elzavarjuk a templomból sokkal nagyobb számú sereget és sok esetben megzavarjuk azoknak áhítatát is, akik eljárnak ugyan az istentiszteletekre, de a dirigálás megöli bennök az áhítatot. Vagy gondoljunk az imádságra. — Hányszor lehet szomorúan megfigyelni, hogy sokan csak gépiesen állnak fel és teszik össze kezeiket, de szivük távol van Istentől az imádkozás alatt. Büszkén szoktunk hivatkozni arra, hogy mi eltöröltük a ceremóniákat és Istent lélekben es imádságban imádjuk; a szomorú helyzet pedig az, hogy az imádkozást sokan üres cere- I móniának tekintik, amelyben lélekkel és igazság szerint nem is vesznek részt. Engedik, hogy a pap imádkozzék a gyülekezet helyett. Pedig a lelkész nyilvános isten- tisztelet keretében, mint a gyülekezet megbízottja nemcsak annak nevében, hanem azzal együtt tartozik imádkozni. Vannak gyülekezetek, ahol még most is irtóznak az úri imádság és apostoli hitvallás hangos elmondásától, noha ezeket könyv nélkül tudják. Lelkészválasztás alkalmával híveink nagy része csak arra fekteti a súlyt, hogy a megválasztandó lelkész szépen tudjon prédikálni. Mikor gondolnak árrá, hogy a jelöltnél azt is megfigyeljék, hogy szépen tudjon imádkozni? Az istentisztelet alkalmával Isten szól hozzánk az Ő igéjében és mi szólunk hozzád az imádságban. Istentiszteletünk egyoldalúvá, hiányossá és hátrányossá lesz, ha csak Istentől várunk áldásokat és mi önző módon nem adunk neki semmit, vagy csak keveset, mert imádkozásunk gépiessé vált és abban szívvel nem vesz részt az egész gyülekezet. Kérdésbe lehet tenni, hogy vájjon buzgó, komoly imádkozás nélkül istentiszteletünk igehirdetése eléri-e kívánt célját? Mikor híveink a templomból kijönnek:, megjegyzést tesznek a prédikációra, gyakran ki is fejezik tetszésüket a lelkész előtt: “Reverend, I enjoyed your sermon”, de beszélnek-e arról, ami az istentiszteletnek igazi célja, hogy az közelebb vitte őket Istenhez és érezték az Ő jelenlétét? , Több áhítatot kell bevinnünk isten• • Önmagával meghasonlott ház: Labor Movements A munkásság jogainak elismerése rég óta vajúdik. Az ipari fellendülés, a gyáriparban bekövetkezett tömegtermelés a speeding up jelszó meghozta a maga gyümölcsét: kényelmesebben élhetne az emberiség, anyagiakban boldogabb lehetne, ha ebben a modern időben igazi keresztyén lélek kormányozná a gépek kerekeit. A nyugati műveltség és civilizáció azonban megfeledkezett keresztyéni mivoltáról a legtöbb országban. A testvéri szeretet, az uj parancsolat: szeressétek egymást! — ma már csak a templomokban hangzik és a mindennapi életben vajmi kevés jelentősége maradt. A keresztyén egyház már a második században hitviták porondja lett a krisztusi lélek helyett sokszor a paragrafusok kormányozták. A keresztyén- ség terjedése sokszor a lélek rovására történt. A hatalmasok és gazdagok külön választották a hitet az élettől. És sokszor úgy vélik az emberek ma is, hogy más a hit és más az élet. Ez az emberi okoskodás szülte a munkás kérdést. Amerikában most forrong és most lett égetővé a hit és az élet együvétarto- zandóságának a kérdése. Az elnyomott munkásság jogait kéri. “A szervezkedés és a sztrájkok próbakövei annak a gondolatnak, hogy testvérek vagyunk-e? Ha igen, akkor méltó fizetés jár a jól elvégzett munkáért; akkor el kell tűnni a városokból a nyomortanyáknak; a mindennapi kenyér és vaj nem hiányozhat senkinek sem. — Ha nem vagyunk testvérek, akkor nem kell ámítani egymást tovább, hanem valljon szint a magát keresztyénnek nevezett társadalom, hogy a Krisztus tanításai valóban nem e világba valók.” Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok fűtik a munkásságot. Nagy problémák ezek és nem lehet kitérni ezek elől. Égetően szükséges ezeknek a megoldása, mert ma két iszonyú malomkő közt áll e kiélezett helyzet miatt az egyház: anarchia legyen, vagy kommunizmus? A munkásság a kommunizmus felé, a nagy tőke az anarchizmus felé hajlik. Megoszlott a ház. Hiányzik belőle a krisztusi lélek! A történelmi vallások és maga az egész történelem tanúskodik a mellett a nagy igazság mellett, hogy egy-egy társadalmi megmozdulás, legyen az vallási vagy hatalmi, vagy gazdasági, csak addig létjogosult és csak addig állhat fent, mig magához az igazi alapelvhez, a mozgalom követői hiiek maradnak. Ez a kritériuma magának a sikernek. A görög gondolkodás legnagyobb fokán azt tanította: légy mértékletes mindenben: ismerd meg önmagadat; a római: légy erős: parancsolj önmatiszteletünkbe. A nyilvános imádkozást bensőségesebbé, őszintébbé és komolyabbá kell tennünk. Ezen a téren nagy munka vár a lelkészre és gyülekezetre egyaránt. Az imádkozásnak valóban azt a szolgálatot kell teljesíteni, amit egyik dicséretünk kifejez: a buzgóság szárnyain Istenhez emelkedni, Őt megtalálni, jelenlétét érezni. Elmúlt már a nagy hét. Kibeszélhetet- len áldásokért kell hálát adni Istennek és kérni Szendéikének támogatását, hogy életünk az önfeláldozó Krisztus életének mása lehessen. Tanuljunk meg buzgón imádkozni, hogy Istent valóban lélekben és igazságban imádhassuk! NÁNÁSSY LAJOS
