Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-03-03 / 9. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA X AMERIKAI X X X MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA X A church weekly for the American Hungarian X X Reformed and Presbyterian people. X j Established in 1899. ft jl Rates: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 ■J per year. jj Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President Editor and Publisher: Rev. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság éjs pénz e címre küldendő! 1 :5 I X X X I g X Gárdonyi Géza- GONDOLATAI ­Halál öltene, azt mondanád: — Élek. Van mit ennem. Szeretek. Vannak gyermekeim. A tenger az igazi nekem való hely. Áldott a Teremtő. Hát ha igy e földre bilincselt helyen is ennyiféle alakban látjuk az élet lehető­ségét, mi szükségünk van arra, hogy a másvilágba fel akarjuk vinni ezt a nehéz, kényes és oda nem való testünket? * * Az élet útja látható renddel készített ut. Nap, hold, csillag világit rá. A mellé­kén virág terem és kenyér. Öntözik égi felhők, s mártíroknak vére. Az ilyen ut nem lehet azért készített, hogy a végén egy gödörbe jussunk. * * Azt szokták mondani: — Adjon meg az Isten mindent, amit magadnak kivánsz! Ez jókívánságnak látszik. Valójában pedig átok. * * 0 Micsoda ócska szó ez: halandó? Az ember nem halandó. Csak a teste halandó. * * ház. Ha elszünik a két fújtató, megfagy­nak a folyók, patakok, csermelyek az em­beri testben. Akkor a lélek kiköltözik be­lőle és más házat keres. * * Némelyik emberben medveként al­szik a lélek. Sőt még mélyebben, mert mindig alszik. Nem is ébreszti föl más, csak a halálnak egy-egy menykőcsapása. Akkor zavarodottan és borzadó hajjal bá­mul körül. És ... csakhamar megint elal­szik. * * A legtöbb gyászjelentésben az ennye- dikén vagy annyadikán meghalt, helyett igazában ezt kellene írni: — ... ennyedikén vagy annyadikán megérte élete legboldogabb napját. * * Kétezer év pislog ki a szemedből. Lelked mélyében azonban maga az örök­kévalóság csillaga szunnyadoz. Mindaddig állat vagy, mig rá nem ébredsz, hogy istenfi vagy, az Atyával egy, s vissza kell térned, tékozló fiú! * * Temetnek. Sírva megy a nép a kopor­só után. Sírva néz a gödörbe. Ne oda nézzetek, hanem az égre. Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, ameddig a fajfentartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincsen rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadult tőle és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen. Milyen az ember, mikor már nincsen teste? Elménk gyengesége nem bírja más­képp elképzelni, mint megintcsak olyan­formának amilyen volt. Dehát mi szükségünk van nekünk a másvilágon lábra? A láb nem egyéb, mint testet hordó szer. Kemény csont a köze­pe, hogy össze ne essen; szijjak és fona­lak vannak a csonton, hogy hajolni és fe­szíteni tudjon. Mi szükségünk van erre az aetherben, ahol nincs por és ahol nem cepelünk terhet. És mi szükségünk volna a kézre, erre a fogószerszámra? Mi szükségünk volna a gyomorra, erre a husfejlesztő készülék­re, mikor ott húsúnk nincsen. Mi szüksé­günk volna arra a két fényképező lencsére, amely a koponyánkba van illesztve, mikor szerek nélkül is láthatunk. Nincs szükségünk a test semmi ré­szére. Formák nélkül nem tudjuk elképzelni magunkat. As Istent is anyagi testbe szakállasán festjük. Az angyalokat toll­szárnyakat adunk, amelyek hosszából az ornithologus ki tudja számítani: melyik hány kiló. Dehát a formák bizonyára má­sok az aetherben. A test a földi életnek megfelelő for­ma. Ha vízben kellene élnünk, másalaku- ak volnánk. Az állatok milliárd változata mutatja, hogy minden talaj és minden életmód más formát kíván. Emeld fel a fejedet kicsinyes üzleteid­től, és nézd meg: milyen csodamunka minden test a földön! A szúnyog teste nagyon különbözik az emberi testtől, de azért a szúnyog is tud járni, emészt és lélegzik. Nézd a rotifert. Csak egy lába van. Ha több lába volna, nem tudna vele mit csinálni. És a rotifer él, dolgozik, jár, emészt, lélekzik, lát, szaporít. Nézd a medúzát. Annak meg egy lá­ba sincsen. S ha a lelked ma meduzatestet Csak holt test van. Holt lélek nincsen. * * . A hős érzi, hogy élete örökkévaló. * * Mi az örökkévalóság? A parasztnak a kőház. Az egyiptomi királynak a piramis. A latin költőnek a vers. A magyar földesurnak a hitbizomány. Semmisem örökkévaló pedig ezen a föld tekén, csak az egy múlandóság. * * A mulandónak csak múlandóságokra van szüksége. A természet nem pazarló. Minden állat csak annyit tud, amennyi a teste fentartására és szaporítására kell. Mi mindent tud az ember, aminek a testre semmi vonatkozása nincsen! A lélek is gyűjt. Hiszen az egész élet nem egyéb: a lélek gyűjtögetése. Értel­met és tapasztalatokat, érzéseket és er­kölcsöket gyűjtünk. A sírnak gyüjtenénk? Arra volna teremtve az ember, hogy egy gödörnek gyűjtsön? * * — Tudom, hogy ha meghalok meg­szűnők lenni! — Próbáltad? — Nincs Isten az égben! — Jártál a csillagok fölött? * * Mi a halál? Az angyal fölébred abból az álomból, hogy állat volt. * * A halált a legtöbb ember azért véli megsemmisülésnek, mert azt látja, hogy a természetben minden ami él, meghal: a fü, a fa, a bogár, az állat. — De csak a testet látod meghalni, ember! * * A természet fő törvényei között van a folytonos átalakulás törvénye. Az élő világban szembetűnő ez. A pete, amelyből hernyó lesz, a hernyó, amely négyszer is vedlik, s egyre tökéletesebb az alak. Nem vedlik-e az emberi lélek is? Nagy szenvedések után érezzük, hogy egy kéreggel kevesebb van a lelkűnkön. S az utolsó vedlés? Az a szárnyat öltő halál. * * Az emberi test két fujtatóval maga­magát folyton élesztő sárszobor. Lehetet­len meg nem ismerni, hogy lakás: lélek­Ha bizonyosak lehetnénk január 1-én arról, hogy december 31-ikén meghalunk. Milyen más lenne a gondolkodásunk, munkánk, magunk viselete. Mennyi sok izgalmat ismernénk ha­szontalannak ! Mennyi sok emberre néznénk több szeretettel! Milyen hálásak lennénk csak egy szép napos időért! Egy jó vacokért! Egy tányér ételért! Milyen érdeklődés nélkül néznénk sok nyargalást, tülekedést, kiskalapácsot és nagykalapácsot, irigy nyálat és dühtaj- tékot, furkosbotot, rendjelet, rózsaszín le­velet és selyemnyakkendőket. Pénzolva­sást és telekkönyvi táblázatokat. S tovább is igy. Dehát terminus ismerete kell erre. * * Egy buborék, mely száz évig élhet, —­Ez volna az emberi élet? KIADÓ KÖZLÉSEI ELŐFIZETÉSE LEJÁRT? — Le­gyen szives a kedves olvasó megnézni a cimszalagot! — Ha 1935 vagy 1936-os év­szám van rajta, akkor bizony lejárt az elő­fizetés. Ha pedig nincs is rajta évszám, ak­kor pedig már réges-régen lejárt. Két dol­lár beküldése által mindenki megszerez­heti cimszalagjára az 1937-es évszámot. Szeretettel kérek erre mindenkit, akit il­let. NYUGTÁZÁS. — Lorainból Koszt- rub István $2, Molnár Sándor $2, Tyuko- dy Lehel $1, Molnár Mihály $1, Oláh Ist­ván $1, Koleszár Márton $2, Csik István $2, Torma János $2, Juhász András $2, Oláh Imre $2, Bütty Mihály $1, Terhes István $2, Németh János $2, Csutorás Margit $2, Csonka István $2, Binder Ar­thur $1, Matisz Julia $2. — Homesteadről, Rigó János $2. — Niagara Fallsról Szabad József $2. — Coatsvilleből özv. Vatai Ist­vánná $2. — Bloomingdaleről Sáhó Sán­dor $2. — Martinsvileből Kvasznai János- né $1. — Belmontból Hegedűs _Józsefné $2. — St Clairsvilleből Nagy Pálné $2. — Tiltonvüleből Varga József $2. — Indiana Harborból Hunyadi Mihály $2. — Akron- ból Green Agnes $1. Kovács Géza $1. — Köszönet.

Next

/
Thumbnails
Contents