Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-02-24 / 8. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian Reformed and Presbyterian people. Established in 1899. Rates: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rer. Alexander Toth, D. D., President Editor and Publisher: Rer. ARPAD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság if pénz e cimre küldendő 1 Gárdonyi Géza- GONDOLATAI LÉLEK “A lélek nem egyéb, csak az agy működése.” — mondja a hitetlen. — Tehát a harsogás nem egyéb, csak a trombita működése, — trombitás nélkül. 4= 4= Ha a házunk meggyullad, kiragadjuk belőle gyöngyünket, aranyunkat. A többi holmi úgyis csak lim-lom. Ha testünk meghal, a lélek magával viszi a legértékesebb szerzeményeit az uj testbe. * * A ragályos beteg érezheti, hogy bármennyire átjárta is a betegség a testét, a lelke érintetlen maradt. Viszont a lelki ragályos beteg egészséges lehet testileg, mindhalálig. \ * 4= A jólét a Földhöz foglalja a lelkünket. A szenvedés old a foglalaton. A szenvedő ember érzi, hogy nem ez a földi világ az igazi hazája. A lélek megmozdul, — a vackában nyugtalanított állat, — s külön-érez. *■ * Mikor ébred meg az Én? Mikor érzi meg az ember, hogy lélek? Csak érett korban- Csak egy belső világrendülésben. A rendülés hol lassan jön, mint a viharfelhő, hol hirtelen, mint a villámcsapás. Megráz. Aztán az egünk világosodik. A viharok, villámcsapások többnyire testi szerencsétlenségek: halálosnak érzett sebesülés, csonkulás, ragály, — testünknek mindazon veszedelmei, amelyek a meggondolásban fontra vetik a húst és kiáltják : — Hát ez vagy? Hu9 és csont vagy? És akkor a lélek megmozdul a belsőnkben : és szeme nyílik. — Nem. * 4: A test 25 évnél nem fejlődik tovább. A lélek még 60—70 évben is. A lélek vénsége akkor kezd mutatkozni, mikor már a test annyira elvénült, hogy az agy fonnyadt, s a vérkeringés ellassult. Dehát azért, hogy a fotografus-gép üvege meghomályosult, a fotográfus nem homályosult meg. Majd szerez ttj géjjet s uj üveget* * Ha a földi élet volna minden életünk, akkor érthetetlen volna hogy miért kell AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA életünk egy harmadát vagy negyedét növéssel töltenünk? De ha nem a földi élet az élet, akkor érthető, hogy 70—80 esztendő nem elég egy léleknek iskolázására. Folytatnunk kell a tanulást más osztályban. A végzett osztályban szerzett erőket átvisszük uj osztályba. A továbbfejlődésre való gyökereknek egyre szélesebb elhelyezkedést keresünk, uj föld, uj miliő, uj felszívódások szükségesek, hogy lelkileg tovább izmosodjunk, világosodjunk, tökéletesedjünk s a földi életünk gyümölcseit egy megint más életbe átvihessük. A Teremtő elvégre megmutatta más testeknél, hogyha akarja rövid időben képesek kifejlődni: A ló két év után eléri a fejlettséget. Az ebnek elég rá egy év. A tyúknak elég rá félév. A strucc mihelyt kibúvik a tojásból oly gyorsan fut, hogy ember el nem foghatja. Hát tökéletlensége volna a természetnek, hogy az embernek 20 évig kelljen növekednie? Nem a testnek van szüksége ily hosz- szu zsengekorra, hanem a léleknek. 4= 4= Egyenlő rang a természetben nincs. Egyik lélek fölötte van a másiknak. Két idegen ember találkozik: mihelyt szót váltottak, érzik, hogy melyik van fölül. Veszedelem idején a gyengébb követni fogja a másikat, engedelmeskedik. Ez a titka a nevelésnek is. A világtörvény egyik paragrafusa: a tökéletesebb lélek uralma a kevésbé tökéletesen, hogy az is tökéletes útra terelődjön. MIÉRT TÉRNEK KI? Lelkipásztorkodásunk egyik legfájdalmasabb munkája a kitérőkkel való foglalkozás, mert rendszerint akkor jönnek, amikor már visszatartani nem lehet őket. Egy 40—50 év közötti férfi kitérése okául azt mondja, hogy “zenei hajlamának kielégülését nem találta meg a református egyházban.” — Igaz, hogy ez a férfi nem játszik hangszeren sem, de szeret énekelni és ezt szerinte jobban teheti a katholikus egyházban. Ki a felelős azért, hogy ez a férfi nem érezte meg az ős-zsoltárok csodálatos erejét és szépségét, hogy nem fogta el lelkét az evangélium sphérán-tuli zenéje? — Régi erdélyi református család sarja jön két tanúval, az ősei hitvallók voltak a mártirságig, szinte megdöbbentő, hogy egy ilyen család tagja is kitér. Miért? Mert “megfogadta, ha valami sikerül neki, akkor, katholikus lesz.” Kinek a mulasztása, hogy ebben a lélekben a vallás csak fogadás tárgya lett, lutri a hite, szerencsetárgya Istennel való közössége? Ki a felelős ezért? — És végül 30—35 év közötti férfi jelentkezik. Azért lesz katholikussá, mert állást, elhelyezkedést, munkát Ígértek érte. A lelki- pásztor igyelmezteti, mit csinál akkor, ha az ígéretből nem lesz valóság. Ez a válasz: “Nyugodt a lelkismeretem, mert nagyobb gazemberségeket is tapasztaltam már az életben, mint az, hogy állásért elhagyom a vallásomat.” Mennyi vereség ér esztendőről-eszten- dőre, mert nincs igazi személyes lelkipásztori érintkezés a lelkipásztor és gyülekezet minden egyes tagja között, mert nagyon sokan csak a szószék távolságában látják a lelkészt, vagy még úgy sem és a szószék hányszor igen gyenge megtartó erő. OLCSÓ VALLÁS (Folytatás az l-aő oldalról.) lódó sokaság előtt, valami otromba állványon, vagy a főutca valamelyik bolti kirakatában. A múltkor olvastam a legújabb klérusi trükkről: esketés a sörgyárban, a sör ott folyt a szereplők lábai alatt, és a söröshordó volt az “oltár”. Talán ti is olvastatok arról a losangelesi egyházról, amelyek az öt éves jubileumáról olyan nagy élvezettel emlékeztek meg az újságok. A reggeli Istentiszteletien egy nagy születésnapi torta lesz a középső utón. Az Istentisztelet megfelelő időpontjában több urhölgy darabokra fogja vágni az óriás tortát és a darabokat ügyesen papírba csomagolva, szétosztják a gyülekezet tagjai között. Jertek, jertek mindnyájan! egyétek meg a tésztát! Ez vallás? Vájjon? Némelyek talán annak nevezik; de bármi is: olcsó. Az egyházakban rendezett ócskaság-ki- árusitások még nem követték az őslények példáját. Az egyházi pénzszerzés e módjának pontos körülírásai így hangzanak: “Oly elhasznált ruháknak és háztartási cikkeknek, miknek az adakozó számára többé semmi értéke sincsen, az eladása olyan szegényeknek, akik nem vásárolhatnak tisztes árucikkeket”. — “Aki egy ital hideg vizet ad az én nevemben.... ha ezek közül a legkisebbel cselekedtétek: én velem cseleked- tétek azt.” Próbáljátok meg összeegyeztetni ezeket a szavakat az ócskaságok kiárusításával. Nem megy; nem vegyíthető elemek azok. Bizony távol van az a keresztyén adakozástól, hogy értéktelen árucikkeket adjunk el szegény embernek. Nekem mindig az volt a benyomásom, hogy az egyháznak van valami tényleges célja ebben a világban; olyan célja, amit semmi más intézmény nem tud betölteni. Ez a cél pedig az, úgy gondoltam, hogy hirdesse a Krisztus evangéliumát, annak minden mély személyes és társadalmi következményeivel együtt. Ezt természetesen különböző módokon teheti: prédikálással, áhítatokkal, Istentiszteletekkel, a könyörület munkáival, keresztyén életmóddal. De semmiképpen sem tudom elfogadni azt, hogy tanult embereknek lehetne ajánlani Krisztusnak az evangéliumát bingó pártik, torta-kisorsolások és kalmárkodó savanyú- káposztás vacsorák szószában. (Ahol nem is látnak szívesen, ha nincs költenivaló pénzed). Gondolkozzatok csak a dolog felett józanul és próbáljátok meg belehelyezni a Ná- záréti Jézus Krisztus alakját az amerikai vallásnak ebbe a kotyvalékába. Mily magasztosan emeli is az áhítatot az, amikor megérkeztünk az Isten imádását zengő éneknek a végére és rögtön utána az Ur asztalától (ahol az Ur szent vacsoráját szokták kiosztani) hirdetik meg hétfő estére a rántott halat, szerda estére a kártyapártit és a szokásos évi pikniket a következő hétre— “jöjjön el mindenki, hozza el barátait is és támogassuk az egyházat!” És még akad olyan “okos” ember is, ki majd megjegyzi rá: “Ejnye, ez már csakugyan tevékeny egy egyház!” Visszafojtott lélekzettel várom, hogy mikor teszi közé valamelyik vállalkozó szellemű egyház a hirdetést, hogy értékes jutalmat fognak kiosztani a délelőtti Istentiszteleten résztvevők közt, — vagy mikor rendeznek “bank-estét” a hónap első vasárnapján az esti Istentisztelet résztvevőinek... HOWARD R. KUNKLE.
