Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-02-24 / 8. szám
2-ik oldaj AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA <$>-------------------------------— --------------:— “DE MÉG MOST IS.. ” Mártha mondotta ezeket a szavakat. Még most is, amikor üzentünk: “Uram, akit szeretsz, beteg!”, és az üzenetre nem jött válasz. Lázár meghalt, el is temettük. Elveszett minden. De én még most is hiszek. A három ifjú a tüzes kemencébe vettetés előtt azt mondta: “a mi istenünk ki tud szabadítani minket... de ha nem tenné, még akkor is hiszünk benne.. Habakuk próféta igy ir: “ha a fügefa nem fog virágozni, a szőlőben nem lesz gyümölcs, a szántóföldek sem teremnek eleséget... én még akkor is örvendezni fogok az Urban ...” De még most is... Tanuljunk meg igy szólni. Tanuljunk meg igy : hinni. Feltétlen bizalommal, teljes odaadással, azzal a bizonyossággal: “tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, mindenek egyformán javukra , munkálnak.” Stanley, a hires utazó, irta önéletrajzában : “árva fiú voltam. Rokonoknál tengődtem, majd árvaházba adtak. Itt tanultam meg Istenben hineí. — Boldogság volt tudni azt, hogy bár nincsenek szüleim, nincsenek barátaim, senkim sincs, akihez bizalommal fordulhatnék, de van mennyei édes - Atyám, aki szeret, törődik velem . ..” Eljutottál-é már erre a hitre? Az élet nyugalmának, békességének fundamentuma ez. “Ne nyugtalankodjék szívetek, higyjetek Istenben!” Dr. U. F. Szüntelen imádkozzatok!- írja Nt, Id. MURÁNYI JÁNOS '' VIII A Jézus által számunkra adott mintaimádság negyedik kérése ez: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”* A mindennapi kenyéren érteni kell mindent, a mi földi életünk fenntartásához szükséges. Ezeket mind Isten kegyelméből nyerjük. Ezeket mind Isten adja. “A napsugarat, az esőt, a harmatot, a föld termő erejét, munka kedvünket, erőnket és időnket”. Ha komolyan meggondoljuk, hogy ezeket Isten adja, akkor ezek előttünk drágák és szentek lesznek, akkor ezeket jobban megbecsüljük, takarékosabban használjuk és velük mértékletesebben élünk Isten dicsőségére. Jobban megbecsüljük, mint Isten adományát és mint a sajátunkat, melyhez jogunk van munkánk és küzdelmünk által __És ha nem tudunk munkálkodni harcolni?!---- Akkor is add meg ezeket jó Atyánk !Azok által, akik tudnak munkálkodni és harcolni---- Add meg igy a sebesülteknek, a szegény betegeknek, az árváknak, az özvegyeknek, az elhagyatottaknak, a nyomorultaknak, a terhek alatt roskadozóknak---- A mindennapi kenyeret, a mire szükségünk van. Nem duskálkodást kérünk, csak annyit, hogy életünket fenntarthassuk, kötelességünket teljesíthessük, hivatásunkat betölthessük, a nemes harcot megharcolhassuk, jó célunkat elérhessük. Amikor ezeket kérjük a mi jó Atyánktól, akkor szoktatjuk, neveljük, erősítjük magunkat a becsületes munkára, a hűséges szolgálatra, a nemes harcra és arra, hogy ételünkben, ruházatunkban, vágyainkban legyünk igénytelenek, (azért csak a mai kenyeret kérjük), szorítkozzunk igazán csak a szükségesekre, hogy ne legyünk pazarlók, tékozlók telhetetlenek és fösvények, mert ez bálványimádás, hogy azoknak is adjunk szeretettel, akiknek nincs, mert csak igy leszünk méltók és alkalmasak Isten újabb adományainak felhasználására. És amint tapasztaljuk, hogy arra méltók vagyunk, úgy. csendül meg szivünkben az intés: “Szüntelen imádkozzatok!” Beszélő jelek A tavalyi Pittsburgh-i Gyűlésen, mely az egyházkerület engedélyezését kivánta és azt egyhangúlag kérelmezte a General Synodtól, sokan nem gondoltak arra a kis újságra, mely néha havonta, máskor negyedévenként jelenik meg, az Executive Committee of the General Synod kiadásában, melynek a cime “The Kingdom’s Support”. Ez az újság a fokmérője az egyes egyházmegyék kötelesség teljesítésének. Ez az újság nem szokott valami sok dicsekedésre valót közölni a magyar egyházmegyékről. Szegények vagyunk s legfeljebb azzal dicsekedhetnénk s igy nem csoda, hogy a kimutatásokban legtöbbször a négy magyar egyházmegyéé szokott a zárszó lenni, ami azt jelenti, hogy közegyházunk missiói munkájára a legkevesebb százalékot mi szoktuk adni.— Aki számról- számra végig olvasta ezt az újságot, bizony sok aggodalommal gondol a jövendőre, a magyar egyházkerületre. A Pittsburghi Gyűlésen olyan nagy volt a lelkesedés, hogy erről senkinek sem kívánkozott szólni. Nem volt szivük hozzá. S mindnyájan a jobb jövendő szebb reménységének szivárványos hangulatában voltunk. Talán arra is gondoltunk, hogy megváltozunk és jövendőben mindnyájan juttatunk valamicskét missziói célokra. — Hiszen kitelne tőlünk. Pár kvódert minden egyháztagunk szívesen adna erre a célra, ha nem hitbeli buzgóságból, hát magyar becsületből. S több, mint egy félév után végre jelét is láthatjuk jóravaló igyekezetünknek. A febr. 2-án megjelent kimutatásban a Tóparti Egyházmegyénk a Belmissió céljaira adakozásban a nyolcadik, a Külmisszió céljaira adakozásban ugyancsak a nyolcadik, és Sión Egyházmegyénk a Belmissió céljaira adakozásban az ötödik helyen áll. Mióta e sorok írója az utóbbi tiz évben olvasgatni szokta ezt a kis újságot, The Kingdom’s Support-ot, ez az újság most hozott először rólunk olyan hirt, amire jóleső megelégedéssel bólinthatunk, amin örvendezhetünk. Ez az első komoly jele annak, hogy mi is tudunk, ha akarunk áldozni! És azoknál a befizetett dollároknál sokszorosan többet ér az a jóleső érzés, hogy ime, már két egyházmegyénk igazi jelét adta a komoly akaratnak! — Reméljük, hogy erre az útra fog lépni a másik kettő is! Ezek a számok valóban beszélő jelek! Trenton, N. J. HUNYADY LÁSZLÓ Lelki táplálék Az én hitvallásom Grace Hill Freeman Az az étel, mit másokkal megosztok: Lesz az étel, ami táplál engem. Az az erő, mit másokra költők el: Lesz az erő, mi megmarad nekem. A szabadság, mit másokért küzdők ki: Tesz engemet örökre szabaddá. A fájdalom, mit másokban enyhitek: Veszi majd el az én fájdalmamat. Az a teher, mit másokért hordozok: Tünteti el az én nagy terhemet. Az a jóság, mit másokban meglátok: Lesz nékem a legnagyobb javamra. — A szeretet, mit másokért érezek: Visszatér, hogy édesitse éltein És az ösvény, min másokkal haladok: Lesz az az ut, min Isten jön velem. Uj éneksorok a közösség dicséretére Horace Träubel Mit tehetek én? Beszélhetek, mikor mások hallgatnak. Embert emlegethetek, mikor mások pénzt emlegetnek. Ébren lehetek, mikor mások alusznak. Folytathatom a munkát, mikor mások abbanhagyták, hogy szórakozzanak. Nagy jelentőséget tulajdoníthatok az életnek, mikor mások alig becsülik meg. Szeretetről beszélhetek, mikor mások gyűlöletről beszélnek. Minden emberről megemlékezhetek, mikor másoknak csak egy ember jut eszükbe. Nehéz próbára tehetem az eseményeket, mikor mások csak könnyű próbára teszik. Mit tehetek? — Átadhatom magam az életnek, mikor mások nem is akarnak törődni vele. Felhívás A LELKÉSZEKHEZ ÉS PRESBITÉRIUMOKHOZ! A Reformátusok Lapja gazdag lelki táplálékot nyújtana minden egyháztagnak, ha a presbitérium megküldetné nekik. Ha kalauzt, évi beszámolót, vagy ünnepi programmot közölnének a lapban tiz dollárért, minden beküldött címre ingyen menne a lapnak az a száma.
