Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-02-24 / 8. szám
“As if it • fald elmúlnak, de as in batsidaim tammikipan al nem múlnak" Máté 24:35. REFORMÁTUSOK VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, FEBRUAR 24, 1937 Entered as Second Class Matter at the I Post Office at Akron, Ohio, on 15th | September, 1936. i LAPJA No. 8 SZÁM Olcsó vallás... Valamelyik középnyugati városkának a boltablakaiban élénkszinü plakátok virítanak; hirdetik a Munkanap ünnepélyeit. — Negyedrangu szinésztársaság különböző előadásait jelentik be; és a hosszú plakátnak körülbelül a közepén ezt látom — és kétszer is megnézem, hogy megbizonyosodjam felőle, hogy a szemem nem szenved valami újfajta szembetegségben, ami csalfa játékot üz látásommal: — “Pony-lovak, kígyó mutatványok, táncosnők. A methodista egyház vacsorát ad. Jegyek ára 40 cent.” Nem sokkal azután, hogy ránk köszöntött egy nem valami kellemes estének az alkonyata, félénk kopogtatást hallok ajtómon. Egy rongyos és piszkos kis leányt találok előtte, hét évesnél nem lehet több, úgy vonszolja ipagával parányi és vézna kis öccsét, aki még rongyosabb és még piszkosabb mint ő, és bizonyosan nem több öt évesnél. Rekedt hangon kántálja és újra meg újra elismételi: “Kérem, uram, nem venne sorsjegyet a Szent Szív Egyház sorsjátékára ? “Tisztára a gyermek iránti szánalomból veszek egyet, de több kedvem volna felhívni a gyermekvédő egyesületet. Az amerikai vallásnak, a keresztyén vallásnak a kóstolói ezek? Az események megtörtént esetek; a vallás nevében történtek és történek most is. Nézzünk csak meg még egy pár példát. Postakártyát kapok és a következő áhitatos kérést olvasom: “Szíveskedjék kihirdetni gyülekezetében, hogy Bethlehem egyháznak kedvezményes sátora lesz az állami vásáron, mint az előző években is volt. Pártfogását köszönettel fogadjuk.” Ha ez az egyház nyílt kéréssel fordul! hozzám : készséggel hallgattam volna rá. —1 Mig igy morogva dobom papírkosárba ezt a gyakorló kísérletet arra, hogy a gyomrunkon keresztül akarja népünk pénzét a maga ládikójába átédesgetni. Csöngetnek. Egy kis fiú mormolja, hogy nem akarnék-e sorsjegyet venni egy ágytakaróra vagy egy babára, amit Szent Bridget egyház javára sorsolnak ki? Nem, nem veszek. Már kezdek jóllakni ezzel a dologgal, mert ez a kis gyerek történetesen már a harmadik kísérletező ugyanazon napon, aki a vallás érdekében jön hozzám. — (Érdemes, hogy eszünkbe jusson szegény jó Szent Bridget, aki bezzeg nem tartotta olcsónak a vallását; odaadta érte egész vagyonát és egész életét, a szegények javára). Lehajtok a belvárosba és útközben hatalmas piros fehér hirdetést látok a Szent Pál lutheránus egyház előtt: a szó szoros értelmében csaknem befödi a főbejáratot. A zászlón ez a különös felirat van: “Disznó és savanyukáposzta vacsora itt holnap este, 65 centért. Amennyi csak beléd fér.” Ez a felirat ott a főkapun valahogy eszébe juttatja az embernek Luthernek a tételeit a wittenbergi vártemplom kapuján; vagy nem?! Valahogy az is rémlik előttem, hogy valahol az evangéliumokban arról is van valami ígéret, hogy aki Jézus vallásából merít, nem éhezik meg többé, — de ez ideig még nem gondoltam arra, hogy a disznó meg a savanyú-káposzta evés egyházi ténykedés volna. Egy episzkopális egyház ragadja meg következőnek a szememet,— és ugyan megragadja ám! A templom falától az utca másik oldalán lévő telefon-póznáig rémitő nagy vászon-hirdetés van kifeszitve és rajta két lábnyi betűkkel a felirás: “Birkózás ' ma este”! és »egy kéz mutat a templom irá- ! nyába. Az átlagos ember aligha tudhatja azt, hogy az egyházközségnek a templom mögött egy nagy szórakozási épülete van. Valóban, a birkózás nem a templom épületében lesz. És talán Jákobnak az angyallal való birkózása ihlette meg ezt a “vallásos tevékenységet” ott a gyülekezeti házban; az is meglehet, hogy az öreg pátriárcha a védőszentje ennek a gyülekezetnek. A nyár folyamán a Szent Antal egyház tartotta a maga piknikjét. És micsoda pikniket! Bevételei elegendő pénzügyi alapot szolgáltattak az egyházközségnek a következő tizenkét hónapra, főként bingó, kenő, rulette-kerekek és sorshúzások formájában. Az egyház plébánosa lehámozta magáról papi mellényét és gallérját és mint valami “jó fiú” vegyült az izzadó tömeg közé, hogy buzdítsa a költekezést. A vallásnak ez a formája különösen mulattató volt, ha meggondoljuk, hogy annak a megyének a rendőrfőnöke kevéssel azelőtt indított irtó hadjáratot a billiárd - termeken és korcsmákban működő szerencsejátékos gépek ellen. De az soha még csak eszébe sem jutott volna a törvény karjának, hogy egy egyházi pikniken tartson razziát! Vagy itt van egy másik szpirituális fenntartási módszer a keresztyén világ egy másik sarkában. Olvassuk, hogy a szeplőtlen Fogantatás egyházának derék asszonyai csütörtökön este kártya és bunkó-pártit rendeznek. Aki a szerencsés számot huzza ki: értékes jutalmat nyer. A tiszta jövedelem a Szent Vincze árvaház javára megy. — Ah, de valahogy el ne felejtsük a buzgó híveknek egy másik csoportját. Hosszú cikkben Írnak róluk az újságok; a cikk címei: “A legdrágább Vér Egyházának egyesült egyletei szombaton este 8 órakor jóté- konycélu kenő-partit rendeznek. A jelenlevők között két jutalmat osztanak ki”. Protestáns lelkészek emelik a vallás méltóságát azzal, hogy házasságokat kötnek uszodákban, fürdőruhákba öltözve, vagy valami utcai vásárban, tolongó és gunyo- (Folytatása a 4-ik oldalon) MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ WARRENVILLE, CONN. Ez a kép a connecticuti missziós körzet warrenvillei egyháza uj otthonának: templomnak, Lorántffy Otthonnak és Pe- tőfy Halinak tervezetét ábrázolja. Az épület két-harmadrésze már készen van s csupán befejezésre vár. Warrenville Bridge- porttól északkelet irányban 98 mérföldre esik. A connecticuti missziós körzet területe, körülbelül, 70 négyzetmérföld. A területen élő reformátusság négy egyházhoz : a new haven, sheltoni, torringtoni és warrensvillei egyházakhoz tartozik. Vannak családok, melyek 18, 24, 27 mérföld távolságból látogatják istentiszteleteinket. A négy egyházszervezet 1935 március 10-én egységes szervezetté alakult és azóta egységes egyháztanács vezetése alatt működik. A körzet lelkésze Nt. Keresztesy Imre.
