Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-02-10 / 6. szám
8-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA KRISZTUS BALASSA IMRE regénye PILÁTUS ESKÜVŐJE Aurelianus és Valerianus szinte egyszerre keltek fel heverőjükről és támolyogva mentek a Vomitorium felé. Ott vártak már rájuk a rabszolgák és ügyesen bedugták a torkukba a pávatollat. Öklendezni, majd hányni kezdtek, mialatt külön erre a célra tartogatott rabszolga keze fogta a homlokukat, egy másik pedig térdelve tartotta elébük az ezüst edényt. Mikor vége volt ennek az aktusnak, illatos vizet hoztak, amivel kiöblítették a szájukat, majd ezüst tálcán gyömbért tartottak eléjük, amit a szájukba vettek. És megkönnyebbülve tértek vissza a tric- liniumba, hogy folytassák az ivást és az evést. Mialatt az átriumon áthaladtak, Aurelianus szeme megakadt egy asztalon. — Nézd csak, Valerianus, micsoda remekmű! Az öreg Valerianus, aki maga is nagy müértő volt, elővette aranyba foglalt ametisztjét és hunyorgó, rövidlátó szeme elé tartva, vizsgálgatta a fölséges márvány- asztalt, amelynek közepén százféle szinti mozaikból kirakva egy kép volt. A kép Meleagrost ábrázolta Atalantával. Atalan- ta Meleagros lába előtt pihent. Az öreg Valerianus hamiskávan nevetett. — Valóban gyönyörül Kinek a münyilt. Hunyorgó, rövidlátó, zöld szeméből alattomos láng lobbant ki. — Pontius, — szólt még egyszer, mialatt bíbor- tógája alól összehajtogatott pergamentet húzott elő. — Pontius, olvasd! Az én szemem kissé káprázik a napban. Pontius Pilatus elvette alázatos főhajtással a pergamenttekercset és azt gondolta, hogy bizonyára valami szép nagy birtokot ajándékozott neki a császár nászajándékul. Arcán végtelen boldogság és büszke önbizalom ömlött széjjel. Mialatt a császár kezéből átvett pergament lapját sustorogva engedte lefutni a kezében, végignézett a büszke urakon, a nemes patríciusokon, a gőgös szenátorokon és hadverőkön, akik ott álltak tisztes távolságban és a szeme megvetést, gőgöt, ki- elégültséget villámlott feléjük. Mintha ez a perc megfizetné helyette nekik, ezeknek itt, az egész gőgös római főnemességnek mindazt a megaláztatást, amit tűrnie kellett. Mindazt a megvetést, amit az ő őseinek kellett tűrnie. Olvasni kezdett. Amint olvasta, pilla- natról-pillanatra aludt ki a gőg tüze a sze- ! méből, ajkát elhagyta a szín, fakó lett az. Gőgösen kiegyenesedett alakja görnyedt, egyre görnyedt, foga vacogni kezdett. Tiberius mosolyogva, kaján örömmel nézte az arcát. A pergamentről azt olvasta Pontuis Pilatus, hogy a császár legkegyelmesebben kinevezte őt Judea procuratorává, amely távoli tartományba Róma legszentebb érdekének parancsára még a mai napon haladéktalanul tartozik utbaindulni. Az urak távolabb álltak és azt látták csak, hogy Pontius Pilatus átvett valami pergamenttekercset a császártól és nagyon elhalványodott, mikor olvasta. A császár odalépett Pontiushoz, hízelkedve, mosolyogva hajolt hozzá, közel, egészen közel az arcához, úgy, hogy Pilatus érezte a bór gőzét, amely szájából feléje csapott, mint valami mérges láng. — Pontius, nézd odalenn a Tiberisen azt a karcsú gályát! Látod, hogy ring, lágyan, mint az asszony teste ... Összeszoritott szájjal, durva, kéjes, undorító röhögéssel nevetett a Pilatus fülébe, miközben rekedt hangon folytatta: — Nézd, Pilatus, hogy csillognak az aranyozott nyelű evezőlapátok a lenyugvó napfényben. Mint az asszony kitárt karja. Nézd, Pilatus, téged vár ez a nászi gálya! menj, menj Júdeába! Pilátus szótalanul, mellére csuklóit fejjel állt a császár előtt; kezében még egyre szorongatta a császári parancsot. Alig hallotta már Tiberius utolsó szavait. — Menj nyugodtan, kedvelt procura- torunk! Nődért ne aggódj, ő nem lesz utadban nehéz küldetésed alatt! ő itt marad. Majd köszöntöm őt nevedben! Menj, Pilatus! (Folytatása következik) ve ? — Hallottam már róla, — felelt Aure-j lianus — a hagyomány szerint a nagy Parrhasios készítette. Kétszázezer szesz- tercius volt az ára. — Kétszázezer szesztercius ? — kiált föl Valerianus. — Dii immortales! Aurelianus újra vizsgálni kezdte a rajzot. Megfogta az öreg Valerianus karját. — Nézd csak, uram, ezt a két arcot! Az öreg Valerianus újra szeme elé emelte az ametisztet. • — Nézd csak uram, — folytatta Aurelianus — Meleagros arca mintha egészen a Tiberiusé, Antalantáé pedig Cludiáé volna! Nézd csak ez a toka... ezek a ráncok .. . egészen ő ! Az öreg Valerianus gúnyosan súgta Aurelianus fülébe: — Vájjon ezt a drága asztalt nászajándékba adja a császár uj vejének? Mind a ketten nevettek, miközben visszatértek a tricliniumba, hol akkor már mindenki részeg volt. A császár föltápászkodott fekvő helyzetéből, mialatt négy gyönyörű gyermek támogatta lomha testét. Kifelé haladt, végig a tricliniumon, végig az átriumon, a széles erkélyre, ahonnan látszott a napnyugtában a Tiberis. Nyomában haladt bi- borszegélyes fehér tógájában, fején a nászkoszoruval, Pontius Pilátug. A császár mámoros volt és az volt majdnem mindenki körülötte. Csak Pilatus volt nyugodt, hideg és józan. Ez a nap a nagy beteljesülés napja volt számára. Büszke volt, elégedett és nyugodt. Szilárdnak érezte magát. Az erkélyen álltak. Tiberius megszólalt: — Pontius. És intett, hogy jöjjön közelebb. Az szolgálatkészen lépett elébe, mélyen meghajtva fejét. Tiberius vastag hangja vigyorgásra! AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET A legnagyobb és legrégibb magyar református intézmény. Az Egyesült Államok Congresszusa által hozott külön törvény alapján kiadott Charterje feljogosítja az Egyesült Államok — gondolj;. I minden államában való működésre. Ma tiz állam felügyelete alatt működő, biztos alapokra épitett intézmény. Tagjairól minden körülmények között gondosMEG kodik, sőt tagjai árváinak is gondos nevelést ad Ligonier, Pa.- ban levő árvaházában, ami az egyedüli szeretet intézménye Amerika magyarságának. A DOLGOT Életbiztosító okmányainak KILÉPÉSI KEDVEZMÉ• NYEI vannak. Ha a tag nem akarja tovább fizetni illetékeit, tartalékát két évi tagság után kiveheti akár készpénzben, akár ESNE életbiztosításban. Önmagával és szeretteivel tesz jót, ha ezen, minden körülmények között biztos és mindenkor magyar intézménynek a VÁRJON, I tagjává lesz. További felvilágosítást szívesen ad: amíg I ■ MOLNÁR ISTVÁN, TITKÁR 900 Chandler Bldg. 1327 “I” St., N. W. Washington, D. C. ELKÉSIK vagy lakóhelyén működő osztályunk titkára, vagy egyháza lelkésze 81
