Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-02-10 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3-ik oldal mával felvétetni az Anyaszentegyházba és Isten szövetségébe. Nem okoskodnék úgy, hogy a gyermek keresztség nélkül is idve- zülhet, hanem eleget tennék nála a Krisztus parancsolatjának és igy nemcsak szülei szivemet nyugtatnám meg, hanem tudnám azt, hogy a gyermek tényleg felvétetett a Krisztus Anyaszentegyházába, amelynek földön levő részében csak pár percet vagy órát töltött gyermekem, de a Krisztus Anyaszentegyháza a siron túlra is kiterjed és eljegyeztetett a mennyei, dicsőséges Egyház részére is, amint hogy mindnyájunknál az a főcél, hogy ennek a sirontuli diadalmas Egyháznak is tagjai legyünk. Régi magyar református ágendáink ilyen értelemben nyújtanak oktatást a lelkipásztoroknak és szülőknek egyaránt. — Nem jönnek ki azzal a kissé merész megállapítással, hogy a beteg gyermek keresztség nélkül is üdvözülhet (mert Isten so- verén jogaiba illetlenül nem mertek beavatkozni és nem merték lekicsinyelni a keresztség sakramentumát), hanem minden emberi (theologiai vagy dogmatikai) okoskodás elkerülésével a keresztelési beszédet mellőzve azonnal a sakramentum kiszolgáltatását írták elő rövid imával kapcsolatban és a magyarázatban kifejtették, hogy milyen megnyugtató tudat az, amikor a beteg gyermek is felvétetik a Krisztus Anyaszentegyházába. Ne mondjuk hát, hogy amikor a szülők beteg gyermekeik kereszteléséhez hívják ki a lelkipásztort, akkor pápistáskod- nak. Örüljünk inkább azon, hogy Krisztusnak a keresztségre vonatkozó parancsát komolyan veszik és annak engedelmeskednek. Mert ha egyes lelkészek nagyon hangoztatják azt, amit nem a Krisztustól, hanem földi emberektől tanultak, hogy tudniillik keresztség nélkül sem kárhozik el a gyermek, könnyen megtörténhetik, hogy ezt a veszedelmes tanítást sokan elhiszik, gyermekeik megkeresztelését elhanyagolják és még ijjesztőbb számban fog növekedni a Krisztus Egyházába fel nem vett gyermekek száma. (Vége következik.) MUNKÁRA FEL! Munkára fel! Munkára fel! Ki nézné tétlenül az aratást, Mig mind körülte leng a dús kalász? És sorba szól az Ur munkásihoz; “Menj és dolgozz! Menj és dolgozz!” Munkára fel! Munkára fel! Ily megbízást még angyal sem kapott! Megmentni hát siess kicsinyt nagyot! Használd időd! A percek szállnak el... .... Az éj közel! Az éj közel! Munkára fel! Munkára fel! El gyáva kétség s hitlen félelem! ... Szolgálhat itt bármily erőtlen ... ... A legkisebb is legnagyobb lehet.... Az Ur veled! Az Ur veled! Munkára fel! Munkára fel! Nyugtot ne várj, a mig nem alkonyul, Utadra esti árny mig nem borul, S tűnő fénnyel ez nem hangzik feléd: “Szolgám elég! Szolgám elég!” Munkára fel! Munkára fel! Munkád gyönyör s dicső a jutalmad, Boldog, ki mint halálig hü marad ... — Mily mély öröm s békesség várja őt Az Ur előtt! Ki Ur előtt! MAGYARORSZÁGI HÍREK Küldi: TÖMÖRY MÁRTA, ovonő DERŰS ÉS BORÚS FOLTOK ERDÉLY ÉLETÉBŐL Várjuk a csatlakozás Vonatát. Népes az állomás előtti tér, holott itt is csak külön jegygyei lehet kimenni a “peronra”. Kicsit csodálkozom is, hogy mennyi ember fizeti itt meg a jegy árát, mert a várakozóknak alig egyharmada utazik csupán. így tűnődöm magamban, mikor a portás előtt lépek el. Ebben a percben jön egy jól öltözött ur. A portás megállítja és kéri a jegyet. Az ur buzgón kezdi keresni a jegyet. Végre meg van. Kopott, töredezett jegy, én egy szemvillanás alatt látom, hogy legalább egy féléves lehet. A portás elveszi a jegyet, megnézi, csóválja a fejét és azt mondja: — Ez már nagyon régi, “domnule!__” — Ugyan mit beszél itt, éppen ma egy hete váltottam, — kapja el a jegyet az ur és gondosan elrakja a mellénye felső zsebébe : ___ — Csak baj lesz, ha a főnök ur — int mosolyogva a portás a forgalmi iroda felé. — Bízza rám, mosolyog vissza a “domnule” és kicsit félre csapja a kalapját, aztán tovább áll. Én mosolygok és már menni szeretnék, mikor az ajtóban talpig, még pedig bocskor talpig fehér halina ruhában egy hegyi ember áll meg. Ma is úgy néz ki, mint mikor húsz esztendővel ezelőtt elindulhatott a havasokból, julius elején aratni az Alföldre. Olyan negyven, ötven közötti szál román. Kucsmája alól erős fürtökben kunkorodik a haj a vállára. Megáll az ajtóban és bizonytalanul lépni akar. Szakasztott úgy, ahogy húsz év előtt tehette. A portás mérgesen rászól: —Hová mennél? — A gőzöshöz! — mosolyog kényszeredetten a hegyi ember. — Nem lehet! — De én utazni akarok! — Még nincs itt a vonat! — Kint akarom megvárni!__ — Válts jegyet!..... — Itt van, — mutatja a vasúti jegyét — Ez csak a vonatra szól, arra külön kell váltani, hogy a peronra is kimehess, — néz széjjel a portás. Bennem megbízhat, mert mindjárt előszed a zsebéből egy csomó peronjegyet és egyet átnyújt a hegyi embernek: — Öt lei! — Nem kell, — tiltakozik a hegyi ember. — Akkor nem szabad kimenni! — Adja ide kettőért, aztán engedjen, —- nyúl a tüszőhöz a hegyi ember mire a portás, — ellenkezőleg a régi, húsz évvel ezelőtti portással — egy szokott mozdulattal elveszi a két leiest és azt mondja: — No, most az egyszer mehetsz, csak ne furakodj előre...... — Áldja meg az Isten, — billenti meg a sikmáját a hegyi ember és boldog, hogy keresett három leit___ Éppen beérkezik a vonat, mire a móc szalad az első kocsinak, hogy le ne késsen. Meglátja a kalauz, amint éppen egy másodig osztályú kocsiba akar felmászni a szu- mános. Megkapja a vállát, rámordul: — Hátra, hé, hátra---- — és kikanyarintja kegyetlenül cifrán a mondókáját, hogy milyen hátra menjen szegény móc, aki fut, rohan a vonat vége felé, ahogy csak gumitalpú bocskora viheti. Mert ez, ez a gumitalpú bocskor már újítás. Valami élelmes bukaresti atyafi kitalálta, hogy elkopott autókerékből nagyszerű gumibocs- kort lehet készíteni __ Csattog a gumibocskor, ijedten, libegve kapaszkodik fel a móp, nehogy lemaradjon. Még kerek tiz percet áll a vonat..... * * * Moziban ülünk. Nem valami élvezetes az itteni mozikat végignézni, mert vagy folyton olvasni kell s akkor képet nem látunk, vagy nézzük a megnyirbált képet s akkor semmit se értünk. Kinos, de mégis tele van a mozi. Egyik olyan kép fut, amelyiket én már itthon láttam, igy nyugodtan lehet szemlélődni. Mindenek előtt megállapítottam, hogy a magyar felírásnak se hire, se hamva. De német, és román az van. Mondják, hogy ritkán magyarul is felírják. Nem nehéz elképzelni, hogy mennyi élvezetet szerezhet egy-egy ilyen film a nézőnek. De megszokták. így nézik, igy élvezik. Most egész sor olimpiai filmet látunk. Valahonnap összeszedték, csokorba kötötték. Kicsit kopott, itt-ott villog már a sok használattól, de azért én is nagy érdeklődéssel nézem. Hát hogyne. Olimpia, magyar dicsőségek szintere és helye. Lássuk csak, ez éppen jó lesz ___ Pereg a film. Szép felvételek, német munka, élvezet nézni. Azaz, várjunk csak. Persze. Élvezet volna, de mintha nem egészen volna itt rendben a dolog. Hogy is állunk. Már láttam a Hawai sziget atlétáit, már elvonultak előttem a délceg amerikaiak, németek, csehek, olaszok, természetesen a románok, finnek, szerbek, japánok... Ej, mi lesz itt, no, hol vannak azok a hires magyar győzelmek ..... Mi lesz már a magyar fiuk győzelmének ismertetésével....... Pereg a film---- Fut a néger Ovens, úszik a japán, “csodauszó”, dobja a diszkoszt a német őrmester, pardon, ma már hadnagy ur, lovagol az olasz kapitány, birkózik az amerikai, boxol a kanadai....... ej, hát hol vannak a magyarok..... magyarok, minden szem titeket vár, ezek a távoli magyarok azért jöttek, hogy Csikót, Eleket és a többit lássák,' hogy titeket, kedves fiuk, leányok, titeket lássanak, hát hol késtek, hol vagytok, ej Kabos, Kabos, hát hol vagytok, mi lesz Német Jamesz és a többiek___ Mi lesz?__ Semmi se lesz. A román cenzúra egy szálig kiirtotta a magyar olimpikonokat a filmről. Egy szálig. Irmagjuk se maradt. Még szerence, hogy az életben nem a román cenzorra bizták ezeknek a győzelmes magyar fiuknak, lányoknak az életét.,.. HÍREK AZ ÁRVAHÁZBÓL LIGONIER. PA. Február 14-én árvaatya a délelőtt folyamán a fairport - harbori, délután pedig a conneauti egyházban tart árvaházi vasárnapot. Manvilleről, N. J. bejött a négy Tas- nádi testvér. Mindannyian fiuk. Több fiúgyermek és öreg befogadására az aggmen- házi uj épület felemeléséig nincsen hely.— Illetve külön házat kellene megnyitni és oda fizetéses matront állítani.
