Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-27 / 4. szám
4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA A church weekly for the American Hungarian S Reformed and Presbyterian people. Established' in 1899. Rates: in the U. S. $2.00, elsewhere $2.50 per year. Owned by the Hungarian Reformed Ministers’ Association Rev. Alexander Toth, D. D., President Editor and Publisher: Rev. ARP AD L. BERNATH 860 COBURN ST. AKRON, OHIO Minden levél, cikk, újság öp pénz e címre küldendő! Gárdonyi Géza- -GONDOLATAI- A LÉLEK ÉBREDÉSE Az ember megismeri, hogy a keze nem ő, a lába nem ő, a füle nem ő. Eddig csak a hajánál nem hasonlította magát, most elválik az azonos érzése a végtagoktól : A kéz csak fogó és ütő szerszám. Ha levágják, sem az eszem, sem az emlékezetem nem csonkult. A láb, csak járó, emelőszerszám. Bár testemnek csaknem fele, ha elvesztem, öntudatom nem csökken, lelki tehetségeim nem kevesebbedtek. Dehát micsoda kocsi az, amelynek elveszhetnek a kerekei, eltörhetik a rudja, mégis egész kocsinak érzi magát? Ha testem egyes részei elveszhetnek anélkül, hogy a lelkemből bármi is hiányza- nék, bizonyos, hogy a gyomrom se én vagyok, a tüdőm se én vagyok, a szemem se én vagyok és az agyam se én vagyok. Ha az egyik testrész műszer, a másik is az. Hús, hús. Mért volna az egyvelő kivétel. Az agyvelő is csak anyag. Az anyag pedig nem gondolkodik. így válik ketté tudásunkban és érzésünkben a valónk: ÉN és a TESTEM. Dehát mi vagyok én és mi a testem? Én lélek vagyok. A testem meg hús. Én vagyok a kocsis, a testem a kocsi. A kocsi mint börtön! Mért vagyunk e mozgó börtönben? Nem tudjuk. Aktáink be vannak pecsételve és ismeretlen levéltárban hevernek. Emlékezetünk is ott van valahol, mint a régi rab régi naplója a fegy- ház irattárában. Hol az irattár? Hol az a levéltár? Hol Ítélnek el bennünket? Miért? Megtudjuk majd, ha a kulcsár értünk jön. Ha vasúton vagyunk, s kérdezni valónk van, kitől kérdezősködünk, ha nem a konduktortól? Ha más utón járunk s ember-csoport jő velünk szembe, nem ahhoz fordulunk-e, aki véleményünk szerint leg- járatosabb azon a tájékon? Kit kérdezzünk a lelki ut tévelygőiben? Bizonyára nem a testi embereket, hanem a lelki embereket. Azokat, akik a zablát legerősebb kézzel kormányozzák; azokat, akiknek a HONOSSÁGI ÉRZÉSE erősebb mint a miénk; azokat, akiknek agyában tisztultabb a világosság, mint a mienkben. Mert ők tudják legjobban az utat, az igazságot, az életet. A legfejlettebb ember a földön Jézus volt, senki nem is említi annyiszor a lélek és a test különvalóságát, mint ő, tehát senki nem is érezte annyira, senki se volt e tekintetben olyan tájékozott mint ő, senki nem adhat olyan biztos utasítást, mint ő. Utasításai az evangéliumokban vannak megírva. Érdekes, hogy Jézus halottnak nevezi a testi embert. Egyik tanítványa kérdi: — Engedd, hogy elmenjek s eltemessem az atyámat. Jézus feleli: —- Kövess engem. A halottat hadd tetemessék el a halottak. Jézust nem is érti meg a testi ember. Az evangéliumok mesék nekik, vagy zagyva beszédek. De vájjon nem más szemmel nézi-e az eget is a gyermek és a csillagász? A lelki ember megérti Jézus szavait, és megérti a hallgatósága felkiáltását is: — SOHA EMBER NEM SZÓLOTT ÚGY, MINT EZ! * * A testi ember nem lát célt, csak véget: egy gödröt. A lelki ember lát célt s tudja, hogy a gödör nem az ő végét jelenti, hanem csak a testéét. Mert a világ nem ez a Föld, az élet nem csupán a test élete. (Folytatás az első oldalról.) jutalmazza, hogy még több szolgálatra bízza őket, — hűtlenségüket pedig azzal bünteti, hogy leveszi tőlük a szolgálatot. Minden egyház csak addig és annyiban virágzott, ameddig Isten Országának állott a szolgálatában. Isten Országa pedig nem valami látható vagy egyedül pénzzel építhető testület vagy intézmény, — sem pedig nem valami tulvilági reménység, — hanem már ma is élő valóság azoknak, akik Krisztuséi lettek. Jézus nem tömegeket, hanem egyéneket akar idveziteni. Ha az egyházra bízta volna az idvesség szétosztását, akkor ugyancsak olcsón juthatnék hozzá: pénztárcámból! Az egyháznak sohasem szabad elfeledkeznie arról, hogy nem magáért van, hanem az Isten Országáért. Az ember sem önmagáért él, hanem Isten dicsőségére. Isten őrizze meg tehát az egyházat attól, hogy mint régen, ma is oda tolja magát Isten és ember közé közbenjáróul, kiszorítva magát Krisztust, aki pedig egyedül lehet közbenjáró. Ily esetben egész működése azt a jelleget viseli magán, mintha az ő szabadalma volna az Istenek és az Isten dolgainak hetenként való kimérése az emberek számára. E kisértésben van egy kis adag a Bibliából, de csak nagyon kicsi; van egy másik adag az énekeskönyvből, de az is mily sokszor hibásan; — és van mennél nagyobb adag az egyház többféle alkotásából, legfőképpen az egyházi szolgák személyéből. Ezzel a berendezkedéssel egyszerűen elejét veszi az egyház annak, hogy mindenki maga igyekezzék odajárulni Istenéhez. Megszűnt az Isten igéje beszélni a családi hajlékokban, a háznép közös vagy a hivő magános áhítatában; elszokott az ember az igazi imádkozástól, amellyel magát alázatosan odabocsátaná Isten rendelkezésére, hogy cselekedje az ő akaratát. A vasárnapi keresztyén befizette egyháztagsági diját, letudta minden kötelezettségét Istennel szemben. Csak az egyháznak akart tagja lenni, csak az egyháznak a rendszabályait akarja betölteni. Az köny- nyebb: azt elvégzi a pénztárcája is. Az ilyen helyeken aztán percekkel mérik a prédikációt, akárcsak az életet évekkel; pedig mindkettőt csak a tartalmával lehet mérni. Mennél kevesebb időt a templomban, mennél többet kint a világban. Tápláljuk szűkén a lelket, hogy annál többet adhassunk a testnek. Néhol aztán sikerül is kiölni a lélek szomjúságát és éhségét: a lélek is össze tud zsugorodni, akárcsak a gyomor; és ez is halálos baj ám. Ahol az egyház mindig csak akkor kap, ha kér és ahol a lelkész mindig csak gyűjteni jár ki az egyház tagjai közé, ott az emberek előbb vagy utóbb elfordulnak az egyháztól, ami szemükben csak a lelkésznek meg családjának eltartására szolgáló intézmény. Ez a végzetes eredménye annak, ha csak egyháztagokat keresünk híveink között. Krisztus Urunk nem ilyen viszonyt akar létesíteni Közte és közöttünk. “Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki én bennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mivel nélkülem semmit sem tehettek.” Ebben a fejezetben (Ján.: 15.) tizenegy versben tizenegyszer szól arról, hogy Ő benne kell maradnunk, hogy gyümölcsöt teremhessünk. Csakis akkor valósulhat meg az Isten Országa, ha Ő a Fő, mi pedig vagyunk a tagok; a sok tag együtt egy test, a Krisztus teste, az egyház. Tehát nem az egyháznak kell tagjaivá lennünk, hanem Krisztusnak. Akkor mindene meglesz az egyháznak, amire szüksége van; a mai rendszer mellett mindig koldus és nyomorék marad. Mily szomorú a mentegetődzést hallgatni : “szegény az egyház, élnie kell.” Az az egyház, amelyik szegény, nem érdemes az életre. Amelyikből hiányzik a világ legnagyobb kincse; Isten Országa és annak Ura: Jézus Krisztus. Az az egyház csakugyan szegény; de haljon is meg minél előbb, mert bitorolja a Krisztus nevét. Nézzetek Jézusra! Mije volt neki e világ szerint? Se háza, se lakása, se eledele, se ruházata, — mégis folyton csak adott és annyit, hogy még ma is abból táplálkozik az egész világ! És amiből ő adott: azt mind rátok hagyta, hogy ugyanabból adjatok ti is. Miért mértek hát belőle oly szűkkeblűén, hogy éhenhal aszott kebleteken a nyomorult féreg: a világ lelke?! Nem lehet tovább hallgatni vagy tétlenül várni. Egyházunk irtóztató veszteséget szenvedett, de még sokkal többet az Isten Országa, — mindegyik azért, mert csak az egyháznak voltunk tagjai, nem Krisztusnak. Holott nem a magunké vagyunk, hanem Krisztusé. Vérén vett meg minket. Nem az egyház számára, hanem az Isten Országa számára. Az egyház ennek csak eszköze: csak akkor teste Krisztusnak, ha tagjai valóban Krisztusnak a tagjai. Másként csak egy uj kereszt, min vért csöpögve függ maga Krisztus. Ne csak egyháztagok legyetek tehát, hanem Krisztus-tagok! Ne pénzeteket érdekelje csak az egyház, hanem egész élteteknek minden mozzanatát. Ha az egyháznak éltek: elpusztítjátok azt. Ha Krisztusnak éltek: egyházatok megújul, kivirágzik és gazdag gyümölcsözést hoz. Dr. Tóth Sándor MEGHALT ID. LAKY ZSIGMOND Egy veterán amerikai magyarral ismét kevesebb van. A Philadelphiában lakó Id. Laky Zsigmond, hosszú betegség után, e hó 14-én, éjfél tájban jobb létre szende- riilt a philadelphiai Presbyterian kórházban. Az elhunytat gyászolják özvegye, Id. Laky Zsigmondné, akivel való házasságának 50-ik évfordulóját a múlt nyáron tartotta a philadelphiai templomban, azután fia, Laky Zsigmond református lelkész Buffaloban, Laky József, aki Chesterben a hajó gyárban villany műszaki alkalmazott, Laky Zsigmond lelkész felesége, valamint a lelkész család két fia László és Sándor.
