Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-01-27 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5-tk «Mal OLVASD A BIBLIÁT Hegyi Beszéd III. JAN. 29. A TÖRVÉNY BETÖLTÉ­SE. MÁTÉ 17—37. — Az Ur Jézus köve­tése nem jelentett erkölcsi lazaságot; ő nem kevesebbet kivan követőitől, mint a törvényt. A különbség talán mégis ott van, hogy amikor az Ur vezetése alá bocsátja az ember a maga életét, akkor szüntelenül érzi azt, hogy egy drága Megváltónak kell engedelmeskednie; mig a Jézus Krisztus nélkül a törvény betűje az emberi szem elől sokszor eltakarhatta Isten arcát. Azért adta nekünk mennyei Atyánk a Jézus Krisztust, mert a benne való hit által könnyebb az ő törvényének betöltése. — Amikor az Ur azt mondja, hogy “azért jöttem, hogy betöltsem” — nem önmagá­ra gondol, hanem azokra, akik helyett is meg kell ezt tennie: mi helyettünk; hogy az ő szegénysége által rheggazdagodjunk. JAN. 30. NEM ELTÖRLI. MÁTÉ 12,9—21. — íme, ez az ige ékes bizonyí­téka annak a tételnek, hogy minden jó, ami az Ur kezéből származik, de minden eltorzul és megromlik, ami az ember kezé­be kerül. A szombati parancsot az ő szere- tetének ajándéka képen adta; itt és egye­bütt azonban már az emberi gyűlölet esz­közévé vált. — Arra is felel ez az ige, hogy van-e és mi különbség van a krusztushivő számára az Ur napja és a “munkanapok” között? A Jézus felelete alighanem igy vol­na megszövegezhető: “Szabad tehát szom­batnapon jót cselekedni; a gonoszát pedig egyik napon sem szabad cselekedni”. Ábból pedig a szombatnapra semmi árnyék sem esik, ha a hét többi napján is ugyanolyan módon Isten dicsőségét növeli minden tet­tem. JAN. 31. KI A GYILKOS? LUKÁCS 12, 1—5. — Az kétségtelen dolog, hogy a lelkiélet területén a leggyorsabban ölő mér­gek egyike a képmutatás. Akár jóhiszemű­en gondolja valaki azt, hogy mines szüksé­ge a lelkek nagy orvosára, akár pedig tuda­tosan rejti el valaki bünét-baját: a gyó­gyulás lehetőségét veti el magától. Ezért az Ur Jézus ettől a lelkűiéitől óvja azokat, akiket szeret. A két rossz közül jobb az, ha üldöznek és háborgatnak és minden go­nosz hazugságot mondanak ellenetek; mint az, ha a farizeusok kovászából, a képmu­tatásból, csak egy csipetnyinek adtok he­lyet életetekben., FEB. 1. MEGBÉKÉLÉS ELLEN­SÉGÜNKKEL. MÁTÉ 18, 21—35. Ve­gyük tudomásul azt, hogy szivünk rossz- indulata közénk és Isten közé áll. Szeret­ném meglátni Isten megbocsátó atyai te­kintetét, de nem látott át békételenségem falán. Lehet, hogy nyájas tekintetet fordít felém, de hiába: mert engem háborgó szi­vem köde vesz körül és a sötétségben va­gyok. Az atya-fiu közeledés Isten és a lé­lek között tehetetlen, ha ugyanez hiány­zik köztem és felebarátom között. Ha Pa­lesztinában minden aranyat és minden ezüs­töt összehordtak volna, akkor sem tett vol­na az ki 10,000 talentumot; az egész világ minden jóságát és emberi igyekezetét ösz- szehordanák, az sem volna elég ahhoz, hogy egyetlen bűnös tisztán állhasson meg az Atya előtt. De az a kegyelem, amelyet nála nyerünk, hasonló lelkületre kötelez! FEB. 2. KI A PARÁZNA? I. KOR. 6, 9—12. — E tekintetben ismét a magam- batekintésre szólít fel az Ur, hogy saját lel­kem valóságos helyzetével tisztába jöjjek. Nem elég az, ha azt mondhatom: “Én so­ha nem tettem!” Ha igazán az Ur Jézus szolgája vagyok, szolgáltassam ki maga­mat annak a belső megtisztításnak, amely után alázatosan azt is mondhatom: “Áldott legyen az Isten, még csak gondolatban sem zavarja meg békességemet ez a bűn.” Jézus a törvény hatályát a szív érzéseire és gondolataira is kiterjeszti. Nem több dolog felől állapította meg azt, hogy a bűn, ha­nem a biin felől alaposabb képet és ítéle­tet adott: rámutatott annak gyökerére. És gyógyulásunknak itt, a szív mélyén kell kezdődnie (I. Kor. 6, 11.) és nem eléged­hetünk meg pusztán tüneti kezeléssel. FEB. 3. AZ ELVÁLÁS. I. KOR. 7, 10—17. — Az Ur a leghatározottabban ellenzi az elválást éppen úgy, mint min­den bűnt. Az elválás pedig a bűn nyilván­való gyümölcse. De az is bizonyos, hogy mindig megértéssel és gyöngéd szeretet­tel kezeli ezt a kérdést és nem akarja a bűnnel együtt a bűnöst is agyonsujtani. Az u. n. “lelki indokok”, mint az egyik fél hivő és a másik fél hitetlen mivolta nem arra ok, hogy a hivő fél az elválást keres­se, hanem hogy a házasságban maradva, imádkozzék házastársa és gyermekei meg- szentelődéséért. FEB. 4. NE ESKÜDJETEK! JAK. 5, 8—12. Miért van szükségem arra, hogy szavahihetőségemnek esküvel adjak súlyt? Hát szeretet visszhangjaképen szeretettől túláradóvá teszi a mi szivünket is. Nem­csak Jézus és egy láthatatlan világ, vagy egy szükebb kiválasztott társaság, iránt, hanem hívők és hitetlenek, velem tartók, különmenetelők vagy ellenem támadók iránt egyaránt. Ez a Krisztus testének vér­keringése. Magyar dalosok Hesperiában Irta :Dr. Takaró Géza Hét szánalmas mezítlábas alak. Meg- állanak a sátor előtt. Rázendítenek a “re- gölés”-re. Aztán tovább mennek a követ­kező sátor elé. Mindenütt úgy bánnak ve­lük, mintha földönfutó idegenek volná­nak. Pedig magyarok, akik magyarokat látogatnak sátorról-sátorra. De külföldön szégyent hoztak a magyar névre. Az augs- burgi csatából megalázva, megcsonkítva kerültek haza. Az lett a büntetésük, hogy halálokig mezitlább kellett végezniük az énekmondók munkáját. Ez történt pár év hijján ezer eszten­dővel ezelőtt. Ez történt hét megcsonkí­tott, mezítlábas, külföldön megszégyenült, otthon megvetett magyarral. Ma egy megcsonkitott, lassú halálra ítélt országból hatszor hét magyar ifjú nagy nemzetek sátorait látogatja. Kifo­gástalan csínnal öltözve, szegénységüket szemérmesen eltakarva, sátorról-sátorra járnak, Róma, Berlin, Bécs, London, Kop­penhága, Varsó, és a többi díszes sorban. — Most az uj sor következik. New York nyitja meg. Utána husz-huszonöt ameri­kai város. Nem véres kardot, de vérző szi­vet hordoznak körül a világon. Amit az erős magyar kar nem tudott elérni, eléri az összetört magyar szív. Karddal, ha még oly önzetlenül és dicsőségesen forgatta is, végre mindig önmagát sebezte meg. Da­lával mindenütt csak hódított, ahol meg­jelent. Kétezer év kellett hozzá, hogy fölfe­dezze ezt a drága örökséget. Mióta el­hagyta az Ural-Altáj lejtőit, hü kísérője, bátoritója, vigasztalója volt a dal a ma­gyarnak. Az első ezerév hosszú vándor- utja alatt meg tudta őrizni ezt a drága örökséget. Akkor fenyegette a veszede­lem, mikor letelepedett. Amikor még hús és vér volt az, akinek szobra ott áll a szír­ien és magasan tartja a keresztet a Duna fölött, meghatódottan figyelte a malmot hajtó pogány magyar asszony dalát. De Gellért idegen volt. Lombardiai. Aztán püspök is volt. Kíméletlenül korholta az énekmondók társaságában duhajkodókat. A pogány magyar vele még eltudott bán­ni. Kétkerekű talyigáján fölvonta a Kelen- hegvre és letaszította a mélységbe. De az uj szellem már erősebb volt, mint a régi. És az uj vallás éneke is hangosabb volt mint a régi dal. Az Ambroziánus és Gre­goriánus énekek elnyomták az ősi vallás énekeit, a pogány magyar dalait. De a magyarnak szüksége volt a ma­gyar dalra. Fölcsendült lelkében, amikor a barázda fekete sorait követte, és ami­kor kapapengés zenekari kísérete mellett végezte nehéz nyári munkáját. Szólt a ma­gyar nóta fonóban, rokkapergés mellett éppen úgy, mint a hegyoldalon szüretelék kórusában. Nem volt szalonképes az “úri nóta” kedvelők között. A vadvirágokat el­felejtették az üvegházi növények mellett. Mennyi drága szép dal mehetett veszen­dőben, ha most még ezer év múlva is két nagy és müveit szerelmese a magyar dal­nak, valami nyolc ezret meg tudott men­teni és rekordokon meg tudott örökíteni. Ezek túlélték az egyház fagyasztó levegő­jét, a török pusztításait és túl fogják élni most már a románok irtó hadjáratát is. Itt zeng most az újvilágban. Millió­kat bűvölt már meg eddig is a rádión ke­resztül. Régi magyar dalok. Palóc dalok. Karádi dalok. Vallásos dalok. Vig dalok. Magyar költők és zeneművészek interpre­táló!. Petőfi, Liszt, Kölcsey, Kodály, Vö­rösmarty, Egressy — itt, Amerikában. Legelőkelőbb pódiumokon. Apolló szent madaráról hitték, hogy mikor a mitoszi Heszperiába, messze nyu­gatra jutott, ahol az istenek kertjében az aranyalmákat őrizték, halálát sejtve, szép panaszos énekkel fejezte be életét. A mi dalosaink nem hattyúdalokat, de egy élni akaró nemzet dalait zengik az aranyalmák modern Heszperiájában, Amerikában. AZ IDŐJÁRÁS Ha valamikor volt, úgy most valóban szeszélyes az időjárás. Az Egyesült Álla­mok északkeleti részében napok óta zuhog az eső, Floridában a gyümölcsösökben a hőség okoz kárt, mig Californiában a nagy hó és fagy. Floridában 25 év óta nem volt ilyen meleg. Január 5-én például minden rekordot megtörő 85 fokos meleg volt. Karácsonynapja óta átlag 71 fok a meleg, 11 fokkal nagyobb a rendesnél.

Next

/
Thumbnails
Contents