Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-01-27 / 4. szám

2-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA TI A SZIVEMBAN VAGYTOK! Esztendő elején, a munkára való uj in­dulásnál, olvassa értem a Fillippibeliekhez irt apostoli levelet. Megindító: milyen benső, gyöngéd visszony van a pásztor és a nyáj között. Hallgassuk csak mit ir Pál: ‘"valamennyi imádságomban örömmel kö- nyörgök mindnyájatokért....7- ti a szivem­ben vagytok .... az evangélium megvédé­sében társaim vagytok....... vágyódom utá­natok___ Atyámfiái, akiket én szeretek, örömöm, koronám: álljatok meg az Ur­ban szeretteim!” Mily megindító, meghitt viszony ez! Egyházi munkánk sikerének főtitka: együttérző, megértő szeretet hívek és hívek között, a pásztor és a nyáj között! Még van-é ez? Elmondhatjuk-é kölcsönösen: te a szivemben vagy!? Imádkozunk-é egy­másért? vágyódunk-é egymás után? Tanuljunk meg egymást szeretni, be­csülni, egymásért imádkozni! Dr. Újlaki F. Szüntelen imádkozzatok! IV. A Jézus által adott minta-imádság első ártikulusa, mint tudjuk, igy hangzik: “Mi Atyánk, ki vagy a menyekben!” Vajjon-e megszólításból milyen áldás származik? Mielőtt e kérdésre felelnénk, rá kell mutatnunk arra, hogy voltaképen az Ur az ő tanítványainak mondotta ezt: “Ti azért igy imádkozzatok” Tehát azoknak, a kiket a sötétségből az ő csudálatos vi­lágosságára hivott el, a kik személyiségé­nek és varázshatalmánák hatása alatt Őt, “mint az Isten ajándékát” befogadták és Ő tőle hatalmat nyertek arra, hogy Isten fiaivá legyenek. így egészen érthető, hogy ha min­denkit nem illet is meg az a felséges előjog, hogy az Isten Atyjának nevezze, de azo­kat föltétlenül megilleti, a kiknek ő hatal­mat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek, a kik, mint Jézus “Istentől szü­lettek” és “bírnak a fiuság leikével.” Ezek a fiuság lelke által egész bizo- dalommal hívhatják és tekinthetik Aty­juknak az Istent. És pedig olyan Atyjuk­nak, kihez hasonlítani nem lehet a földi atyákat. Mert “a mi Atyánk mennyben van.” Vagyis: hozzáférhetetlen világos­ságban és tökéletes dicsőségben él és ural­kodik. Neki az egek csak ülő széke. A föld lábainak zsámolya. És még sem fe­ledkezik meg az övéiről, az ő gyermekei­ről. “Tanácsával igazgatja őket.” Meg­hallgatja könyörgéseiket. Gondviselése mindenre kiterjed. A mit akar mindent megcselekszik. Igaz. Tud minden gondo­latot. Azért mindenkinek cselekedete sze­rint fizet meg. Ezzel vigasztalja az övéit, ha nem bűneik miatt, hanem az igazság­ért kell szenvedniük. Ezzel erősiti őket a nemes harc megharcolására. Ezzel kész­teti és képesíti arra, hogy “hűséges sáfá­rok”, szolgák legyenek, kik mindent az ő dicsőségére cselekesznek. Ez a dicsőség az övéké is. Hűségük szerint fogják azt meglátni. Hűségük szerint részesülnek abban. Hűségük szerint írja fel Isten ne­veiket mennyben. Hűségük szerint adja meg nekik az örök élet hervadhatatlan ko­ronáját. A ki tudja, hogy ő Istennek gyerme­ke, a ki bizonyos abban, hogy “őt a fiu­ság lelke” vezérli,, aki valóban a mennyei Atya választott nemzetségéhez tartozik, annak az életben a legnagyobb: minden-1 nél nagyobb jutalma, öröme ez az ön tu­dat, ez a bizonyosság. Annak igazán bősé­ges, mennyei a jutalma. Annak szivében önkénytelenül fokadnak fel azok a gondo­latok, a miket a Jézus által adott minta­imádság e képen fejez ki: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!” Oly természetes ez, mint a gyermek öntudatlan lélekzése, mint a napsugár ragyogása. Nem kell magyarázgatni a gyermeknek, hogy mi­ért lélekzik. Lélekzik öntudatlanul, mert élet szükséglet az. Az Isten gyermeke hit­életének is életszükséglete az imádkozás. Annak sem kell magyarázgtani azt, hogy az imádkozásnak mi a jutalma. Ott érzi a megfizetést, a jutalmat saját lelkében és életében. De érzi azt a nagy felelősséget is, hogy erről neki bizonyságot kell tenni. Bizonyságot az által, hogy hivatását, kül­detését — akár mint honpolgár, akár mint egyháztag, akár mint ember, de legfőké- pen, mint Isten gyermeke, — abban a helyzetben, időben és körülmények kö­zött, a melyben van, mindig úgy töltse be, amint illik Isten gyermekéhez. És a mint igy szivének gondolatai, szájának mondásai, életének cselekedetei Istennek kedvére valók, a mint ezek visszhangja­ként hallja az Atyának mennyből jövő szó­zatát : “Te vagy az én szerelmes gyerme­kem, kiben én gyönyörködöm,” úgy ta­pasztalja, hogy az ilyen áldott élet a leg­szebb imádság és lelkének szentélyében mennyországot érez, hol jelen van Isten dicsősége és folyton erre inti: “Szüntelen imádkozzál!” AZ ÁRVÍZ PORTSMOUTH. — A 43,000 főnyi la­kosságú város népének egyharmadát menekülésre kényszeritette a szörnyű ár­víz, amely átszakitotta az egymillió dollár költséggel épült 60 láb magas gátat és Portsmouth-ot teljesen elöntötte. Mérföl- des vonalon tépte át a gátat az áradás, mellyel szemben a védekezés lehetetlen. A viz egyre terjed. CINCINNATI. — A beözönlött Ohio folyó vize rekordmagasságot ért el itt, el­öntve a városnak úgyszólván minden ré­szét. Mintegy 40,000 ember menekült el otthonából. PITTSBURGH. — A “Golden Tri­angle”, Pittsburgh hires kereskedelmi ne­gyede, ismét viz alatt áll .....a tavalyi nagy árvíz idején ugyanitt sokmillió dolláros kárt tett az ár. Johnstownt ismét fenye­geti az árviz. LOUIVILLE, Ky. — A Kentucky és az Ohio folyó együttes áradása az itteni körzetben 5000 embert kényszeritett me­nekülésre. Egyedül Frankfortból kétezren menekültek el. Huntington (W. Va.)-ból 4000 ember menekült. Missouri, Illinois és Arkansas államokban együttesen épannyi a menekültek száma. NASHVILLE, Tenn. — A Cumber­land folyó völgyében 1900 ember maradt hontalanul az árviz következtében. Az egész völgy viz alatt áll. HALÁLESETEKET is jelentenek. Az Ohio-völgyban három, a többi vidékeken összesen 11 holttestet találtak a hullámok között. A vöröskereszt és a WPA-munkások mindenütt nagy munkát fejtenek ki, hogy részben ellássák a menekülteket, részben meggátolják az ár terjedését. Ez utóbbi úgyszólván lehetetlen, mert újabb és újabb áradatok egyre előbbre tolják az árviz frontját, a kisebb gátak úgyszólván kivétel nélkül átszakadnak az óriási víztömegek I ostroma alatt. A keresztség Irta: Nánássy Lajos (Folytatás) Egyesek a keresztség sakramentumá- ról úgy gondolkoznak, hogy annak a kis gyermekek részére való kiszolgáltatása csodatevő, mágikus erővel jár, mert an­nak elfogadása által a gyermek a teljes bünnélküliség és azonnali újjászületés bir­tokába jut. Ilyen magyarázatot nem fo­gadhatunk el, mert az a keresztcégnek túl­becsülése téves hittani magyarázat alap­ján. Isten már a keresztségben igér, aján­dékot osztogat és a keresztségben a Szent­lélek munkálkodik, azonban a keresztelés kétoldalú szerződés a megkeresztelt egyén és Isten között és Isten csak akkor váltja valóra igédeteit, ha a felnövekedett gyer­mek egész életén át Istent szolgálja. Eb­ben az esetben a keresztség valóban a bün- bocsánatra, újjászületésre való bizonyos eljegyzés. Nem értik meg a sakramentum jelen­tőségét azok sem, akik annak becsét leki- csinylik és abban pusztán külső jegyet lát­nak. Krisztusról nem lehet feltételezni, hogy üres, vagy kevés benső tartalommal biró szertartást parancsolt volna követői számára és azt kötelezővé tette volna min­den keresztyénre. így a keresztségnek is többnek kell lenni, mint puszta külső jegy­nek. Krisztus a testbe öltözött Ige, Ő hozta magával számunkra az igét, amely láthatatlan, de hallható, amikor .hirdetik azt számunkra és látható a sakramentu- mokban. A sakramentumókat a kér. hit­tan látható igéknek nevezi. S a mint a prédikált ige nem lehet külső jegy, ha­nem annak betűi igazak és ámenek és a velők megoszlásáig hatolnak: úgy a sak- ramentumok is, mint látható igék haté­konyak, tartalommal bírók; jelképezők, de ugyanakkor lelki kincseket nyújtók. Ismerkedjünk meg röviden a Kálvin és hitvallásos könyveink tanításával a ke- resztségre vonatkozólag. Akkor kitűnik, hogy az nem olyan lényegtelen és keveset- mondó sakramentum, amint azt gyakran a reformátusok is vélik. Kálvin a keresztelési szertartási beszé­dében a szereztetési szavak idézése után azt mondja, hogy a keresztség annak a kegyelmi szövetségnek a jegye, amelyet Isten velünk a Jézus által akar kötni. Idvezitőnk reá mutat arra, hogy ilyen nyo­morúságban születtünk és azt akarja, hogy újonnan szülessünk a mennyek országa számára. Ugyanakkor kegyelmességé- vel vigasztal bennünket megígérve, hogy újjá szül bennünket az örök életre. Jézus Krisztus meghalt és feltámadott mi éret­tünk és ha hit áltál vele egyesülünk, mi is meghalunk a bűnöknek és feltámadunk uj életre. Bűneink bocsánata és szivünk megváltozása által Isten gyermekeivé kell lennünk. A keresztség sakramentumában ennek a kettős kegyelemnek bizonyos zá­logát nyerjük. Isten kijelenti számunkra, hogy Isten Atyánk akar lenni és megbo­csátja minden bűneinket, amiképen a viz megtisztítja a testet, úgy tisztítja meg az Ő kegyelme lelkünket. Isten megígéri, hogy segít bennünket Szentlelke által, hogy harcolhassunk a bűn ellen, azon dia­dalmaskodhassunk és az ő gyermekei di­csőséges szabadságában élhessünk. íme Kálvin felfogása szerint ilyen értelme és gazdag tartalma van a kereszt­ségnek. Ki merné állítani a reformátu­sok közül, ha hii akar lenni a Kálvin szel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents