Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-01-27 / 4. szám
“Az ig it m föld elmúlnak, de az én beczédeim «emmiképen el nem múlnak'* Máté 24:35. Entered as Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 16th September, 1936. REFORMÁTUSOK LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, JANUAR 27, 1937 No. 4 SZÁM Ne csak egyháztagok hanem Krisztus-tagok Sok egyházunkban ma pénztárcák az egyháztagok. Kivesznek belőlük havonként annyit, amennyit egy pár szivarra vagy egyetlen italra elköltenének gazdái, vagy amennyit jólelkü ember a koldusnak ád, — és ezt fizetik be egyháztagsági díjul. És nemcsak ők éreznek jóleső megelégült- séget, mint akik megadták az Istennek azt, ami az Istené, — hanem úgy látszik, hogy az egyház is meg van elégedve ve-| lük: nem kíván tőlük semmi egyebet ahoz,j hogy tagjainak elismerje őket. Pénzükön megvehették az egyháztagságot, — csak úgy, mint egy biztosító-társaságnak vágyj egyletnek a tagságát. A pénztárcák az egyháztagok. Mikor a középkorban odáig sülyedt a keresztyén egyház, hogy pénzért árulták a bünbocsánatot: jött a reformáció és az Istennek Lelke megtisztitotta az egyházat és helyreállította Krisztus igazi tani- tásá-t. Azóta négy évszázad telt el és ez az idő ugylátszik elég volt arra, hogy a megtisztított egyház is megromoljon és uj reformációra tegye magát éretté. Szükségét érzi ennek az egész egyetemes protestán- tizmus; de egyeszesmind azt is világosan látják az őrtornyokban vigyázok, hogy az uj reformáció már útban is van: “a sötétség immár szűnni kezd és az igaz világosság immár fénylik. “Már az maga a világosság pirkadásának bizonysága, amikor meg tudjuk állapítani, hogy milyen sötétségben ültünk. Ne az egyetemes bizonyságokat figyeljük most: seperjünk csak a magunk portája előtt.” Egyházunk helyzete sok tekintetben és sok helyen lett hasonlóvá a reformációt váró egyház sorsához. Mint akkor, most is elanyagiasodott; mint akkor, úgy most is öncéllá lett; mint akkor, úgy most is odatolta magát Isten és emberek közé közbenjáróul, kiszorítva a Krisztust; mint akkor, úgy most is elmulasztotta igazi hivatásának teljesítését és az Isten Országának több kárára, mint hasznára van. Ha ez igy van, akkor nem is lehet csodálkoznunk azon, hogyha fogy és pusztul: az Ur elveszi tőle a szőlőt és másoknak adja. Már pedig, hogy ez igy van: azt sok bizonyság szomorúan igazolja. Legkiáltóbb hibája az elanyagiaso- dása. Egyik egyházunkban azzal fogadott derék gondnokunk: “van itt uram minden, csak lelki élet nincsen.” Sajnos, nemcsak a maga egyházára illett rá ez a megállapítás. Az ilyen egyházak életében sokkal nagyobb szerepe van a pénzügyeknek, mint a lelki élet nagy feladatainak. Egyháztanács és közgyűlés alig foglalkozik egyébbel, mint a pénzcsinálás problémájával. Ha vannak is különböző intézmények az egyházban, mint nőegylet, ifjúsági alakulatok, vasárnapi iskola: ezeknek is az a legfontosabb feladatuk, hogy az egyház számára pénzről gondoskodjanak. Vannak olyanok ez intézmények között, amiknek egyáltalán nincs is semmi más feladatuk, — és óh milyen szánalmasan sivár látvány nem egy helyen azoknak a jobbsorsra érdemes drága Mártháknak a végnélküli edény-mosogatása, amiként sohasem jut osztályrészükül a Máriák jobb sorsa! Nem jól van ez igy, atyámfiai! Mert igaz ugyan az, hogy amerikai életünk első félszázadában erőnket messze meghaladó alapításokat végeztünk, és hogy építkezéseink terhét évtizedek fogják még nyögni és hogy nem egy helyen az adósságoknak csak a kamata is messze fölülmúlja a gyülekezet teherhordó képességét, — de az is igaz ám, hogy Jézus egészen más sorrendet szabott meg számunkra : “Keressétek először az Istennek Országát és annak igazságát és akkor mindezek ráadásul megadatnak néktek!” Mi nem követtük és sok helyen még ma sem követjük ezt az utasítást, sőt egyenesen megforditottuk a sorrendet: először a pénzzel törődünk, — majd azután fogunk a lélekkel is. Pedig magunkat csaljuk meg: Jézus utasítását követve kapnánk azt a pénzt, aminek az előteremtéséről igy magunknak kell gondoskodnunk. És óh micsoda árat kell ezért a pénzért fizetnünk ! Már maga az, hogy folytonosan kérünk az egyház részére: szörnyű megtagadása Jézusnak, akinak az egész prog- rammja folytonos adás és sehol sincsen benne emberektől kérés. Az Istentől kérés egyenesen összeférhetetlen az emberektől való kéréssel., Ekkora árulásnak nem is lehet más következménye, mint hogy kérésünk mindig kielégületlen marad; és mert igy nem kapunk elég pénzt az egyház fenntartására: olyan eszközök alkalmazásához folyamodunk, amik miatt Jézus ma is korbáccsal verne ki templomából. Pontosan azokat az eszközöket használjuk, amikkel a Sátán dolgozik: italmérés, táncmulatságok, szerencsejátékok, — a testnek majdnem mindenben való szolgálata — a lélek érdekében! Bizony, bizony, amelyik ház önmagában ennyire meghasonlik: sokáig fenn nem állhat! Mindig menthetetlen bűne volt az az egyháznak és elkerülhetetlenül romlására vezetett, amikor az egyház öncéllá lett: amikor azért élt, azért küzdött, hogy magát fenntartsa. Nálunk is sok helyen tapasztalható ez a megtévelyedés. Pedig az egyház nem cél, hanem csak eszköz. Jézus nem alapított egyházat; egész tanításában nincsen szó róla. Folyton csak az Isten Országáról beszélt és minden szavából érezhetjük, hogy menyire távol áll az Isten Országa attól, hogy földi intézmény lehessen belőle, -— valami olyan testület, aminek a tagságát pénzen lehet megvásárolni. Kevés bűne lehet az egyháznak annál, mintha magát teszi oda az Isten Országa helyébe. Mennél nagyobb mértékben igyekszik ezt tenni; annál gyorsabban ássa önsirját. Mert akkor a maga hatalmát érzi, a saját uralmát teszi a Krisztusé elébe, ő akar uralkodni a világon. Már pedig aki uralkodni akar, az nem hajlandó szolgálni. Aki uralkodni akar, az mindig elvesz, nem pedig ad. Jézus szolgálatot kiván tanítványaitól, önmegtagadásig menő szolgálatot; hűségűket azzal (Folytatás a 4-ik oldalon A budapesti egyetemi énnekkar utolsó hangversenyei Trenton, JANUÁR 28. - N. J. JANUÁR 29. port, Conn. JANUÁR 30. - ton, D. C. FEBRUÁR 1. Brunswick, N. J. FEBRUÁR 2. — New Haven, Conn.- Bridge- Washing— New II- -v J m-d ? jr I ' J w f ! fi /£ w-'srfe ä is '« ® -o -'M f f I f * 1 ? 1 ' ? i? ? ? K<» «** ■'*# '•*" % «fc * * ^ P j ' BUDAPEST UNIVERSITY CHORUS ■v VIKTOR mB cow«*«* A NAGYSIKERREL SZEREPLŐ EGYETEMI ÉNEKKAR FEBRUÁR HARMADIKÁN INDUL VISSZA MAGYARORSZÁGBA
