Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-09-21 / 38. szám
REFORMÁTUSOK Entered os Second Class Matter at the Post Office at Akron, Ohio, on 15th September, 193®. LAPJA VOL. XXXV1I1. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, 1937 szeptember 21 No. 38 Szám Álljunk meg egy szóra ! I. Vége a nyári vakációnak. Gyermekeink visszatérőben vannak munkamezeikre, az Iskolába. Hogy mi lesz az eredmény, éppen úgy nem tudhatják és nem tudhatjuk, mintahogy nem tudja munkájának eredményét, és annak jutalmát az a szántóvető ember, ki becsülettel előkészítette az őszi vetés alá földjét. Nem tudja, hogy mi lesz a termés, majd annak ára. Azonban a bizonytalanság, égető nap heve, testi törődés, verijték hullajtás, mind nem tudták megakadályozni a munkának minél jobban, becsületesebben való elvégzésében. Éppen igy arra kell törekedni minden gyermeknek, ifjúnak, hogy minél jobban, becsületesebben elvégezze a maga feladatát, iskolai munkáját. . II. Kevesebb a vendégeskedés, de a mezei és kerti munka is. A test kivette részét úgy a munkából, mint a szórakozásból. Most már helyezzünk nagyobb súlyt a mi szivünk, elménk és lelkünk táplálására. Foglaljuk el helyünket időről időre az Istenházában.; Keressük erre az alkalmat. Legyen gondunk arra, hogy minél rendszeresebb látogatóivá legyünk a vasárnapi iskolának, Istenházának, Ifjak Társaságának. Ne halogassuk ezt megtenni testvéreim, hisz látjuk, hogy az idő hamar eljár. Minden élszalasztott alkalom, minden elmulasztott vasárnap egy-egy pecsét ami, vagy gyermekeink lelkének, gondolkozása kialakulásának hófehér öltözetén. III. Mondja meg igazán? Mit szeretne inkább látni? Azt-e, hogy erősödjön Egyházunk, vagy azt-e, hogy gyöngüljön? E kérdésre adandó feleletünket meglehet állapítani a Vasárnapi Iskolának népességéről. Ott vannak-e gyermekeink? A Keresztyén Ifjak Társaságának taglétszámából. Ott vannak-e a mi fiaink, leányaink? Az Istentiszteleten megjelentek számarányáról. Ott vagyok-e én és az én szeretteim, úgy, mint ahogy ott lehetnének és ott is tartoznánk lenni. Az adakozásom megnyilatkozásából. Adakozom-e én úgy ahogy tőlem valóban telik? IV. Nőegyletünk szépen fejlődik. A nehéz megpróbáló idők vihara még erősebbé tette. Ott vagyok-e én is azon nőtestvéreim között, kik minden lárma és zaj nélkül munkálkodnak Egyházunkért. Igen, álljunk meg egy szóra és gondolkodjunk a fenntebbiek felett. Vajha ÁHÍTAT “Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdezték őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állitod-e helyre az országot Izráelnek?” (Csel. 1:6.) Krisztus bucsuzl^odó tanítványainak lelkét kétség szorongatja a jövendő felől. Megkérdezik Krisztustól: Uram, avagy nem ez időben állitod-e helyre az országot Izraelnek? A mai nehéz idők láttára a mi lelkünket is többször elfogja a kétség. Mi is ezt kérdezgetjük Krisztustól. Krisztusnak a mi számunkra is csak az a válasza: nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmat, tinéktek csak egy dolgotok van : legyetek nékem tanúim mind a földnek végső határáig, a többit bízzátok én- reám. Krisztus csak ezt az egyet kivánja viszonzásul minden követőjétől azért a végtelen áldozatért, hogy életét adta mindegyikünkért a szégyen fáján. Krisztus minden igaz követője megfogadta ezt a parancsát. Mindannyian bizonyságot tettek arról, hogy találkoztak az élő Krisztussal. Az belépett az életükbe és attól kezdve csodás változás állott be abban. Ilyen tanúbizonysága lett Pál, aki boldogan tett bizonyságot mindenfelé, amerre járt, hogy mit jelentett életében a damas- kusi ut. Ilyen tanúbizonyságai voltak a mártírok, előreformátorok, a reformátorok, hitvalló eleink. Ilyen tanúbizonyságoknak kell lennünk nékíink is, ha Krisztus igaz követői akarunk lenni. Aki találkozott egyszer az élő Krisztussal, az nem is tud hallgatni. Azt mondja, amit Péter és János mondtak a papi fejedelmeknek: Nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Ha hallgatunk, ez annak a jele, hogy még nem találkoztunk Krisztussal. Aki találkozott Véle, az mind tanújává vált. Tudunk-e Krisztus tanúi lenni alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt? gondolkozásunk eredménye képen az az édes meggyőződés és erős elhatározás kelne bennünk is kedves olvasóm, hogy nekünk és a mi szeretteinknek is becsülettel e! kell végezni feladatunkat Egyházunkkal és intézményeivel szemben is. Szabó András lelkész, Alpha. Ne tovább Uram! Ne tovább Uram! Legyen elég már a szenvedésünk. Porszem életünket világforgató szelek viharában kavard együvé. Múlik az élet. Ifjú erőnket, fiatalságunk lassan behavazza barna hajunkat köddel be is lepi harminc év ősze. Könnyebb a földnek tűrni a téli dermedtség álmát tavasz eljöttéig, mint nekünk várni halott reményeink feltámadását. Műhelyeidnek titkos rendjében minden megérik. Dús gerezddé szépül szőlő virága, vihartálló törzzsé a gyenge hajtás; mikor élik meg sok lemondásunk, hosszú tűrésünk? Ólomlábu percek fáradt üteme diadalmi dallá mikor lendül már? S fogom-e vájjon még férfi kézzel napnak emelni tejszagu bimbóját a karcsú ágnak, akit a szivembe beléplántáltak? Vagy elgyötörtén tikkadt napoktól, gyümölcstelenül hullunk az avarba, estünkben is még átkozva a percet, mikor születtünk? Ne tovább Uram! Legyen elég már a szenvedésünk. Porszem életünket világforgató szelek viharában kavard együvé. Dr. Dudás Zoltán. KÖZLEMÉNY “Nt. Szeghy B. János református lelkész ur lemondása következtében megüresedett lelkészi állás betöltése foglalkoztatja a Buffaloi Első Magyar Református Egyház prezsbiteriumat. Ezúton is kéri a presbitérium azokat a lelkész urakat, akik esetleg gondolnak arra, hogy vállalnák az egyház lelkészi állását, írjanak akár az elnöklő lelkésznek, Rév. Sigismund Laky, 696 Tonawanda Street, Buffalo, N. Y., akár pedig az egyház gondnokának, Mr. Ede Ujváry, 48 Parkview Avenue, Lackawanna, N. Y. akik szívesen megadják a rendelkezésükre álló felvilágosítást.”
