Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-09-07 / 35-36. szám

4-ik oldal

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

II. ÜT AZ EGYHÁZ- KERÜLET FELÉ

Ilyen nagyfontosságu elhatározás előtt senki sem járhatott el önkényesen, a maga tetszése szerint. Szükségessé vált, hogy összejöjjünk és együtt tanácskozzuk meg az uj helyzetet, amely elé közegyházunknak a másik közegyházzal való egyesülése és főként az egyházmegyéknek ebből következő megszüntetése állított bennünket.'

Kérésünkre Belmisszói Tanácsunk össze is hívta a gyűlést. Meghívást kapott rá valamennyi egyházunk és képviseltette is magát egyházainknak majdnem a fele. Az azóta tett lépésekben is mindig a legteljesebb alkotmányossággal jártunk el, amint az ki fog tűnni az alább előadandók- ból. Nagyon fontosnak tartottuk és tartjuk, hogy ebben az egész ügyben senki soha ne vádolhasson minket azzal, hogy bárhol is bárkit is mellőztünk volna, bárkinek a jogait megsértettük volna.

Mi magunk három gyűlést tartottunk eddig ebben az ügyben. Az Egyetemes Zsinat múlt évi gyűlésével együtt ez a négy gyűlés, négy fontos lépést jelent idáig a Magyar Egyházkerület felé vezető utón. Ezeket kell még megismertetnünk Testvéreinkkel.

; A pittsburghi gyűlés

Az 1936. év március havának 5. napján tartottuk meg ezt a gyűlést a pittsburghi egyház sok történelmi eseményt látott templomának falai között. Közegyházunk részéről jelen voltak Dr. ■Schaeffer ur, Belmissziói Tanácsunk főtitkára, és Dr. Lampe ur, az Egyetemes Zsinat végrehajtó bizottságának főtitkára. Magyar egyházaink részéről huszonöt magyar lelkészünk jelent meg és Dr. Tóth Sándor, akkor még lancasteri magyar tanár. A gyűlés elnöke Dienes Barna volt, a központi egyházmegye elnöke; jegyzője Kovács Ferenc lelkész.

A gyűlés hat fontos határozatot hozott, miket kivonatosan felsorolunk:

1) Kérelmezi, hogy az. uj alkotmányban a magyar egység megőriztessék.

2) Kérelmezi az uj alkotmány 56. pontjának olyan módosítását, hogy a ma gyár egyházközségek külön magyar egyházkerületet alkothassanak.

3) Kérelmezi az egyetemes Zsinattól a Tiffini egyezményben biztosított magyar kiváltságok fenntartását.

4) Az egyházmegyék terjesszék a fenti kérelmeket az Egyetemes Zsinat elé.

5) Az egyházmegyéknek egy-egy képviselője küldöttségben menjen az alkot- mányozó bizottság elé és adja elő a fenti kérelmeket és nyerje meg ahoz a bizottság pártolását.

6) Minden magyar lelkész fejtsen ki megfelelő propagandát a Magyar Egyház- kerület érdekében úgy magyar, mint amerikai oldalon.

íme tehát a pittsburghi gyűlésen részt vett magyar lelkészek, mind a huszonha- tan, egyhangúlag abban állapodtak meg,

hogy

a) a magyar egység fenntartandó;

b) ennek egyedüli lehetősége a Magyar Egyházkerület.

Valóban nem volt más ut, amit választhattak volna. Ha az egyházmegyéket és közöttük a magyar egyházmegyéket is, eltörlik: egyházközségeinknek az amerikai egyházkerületekbe kell belépniük, — mint azt fentebb kimutattuk. Viszont mi úgy éreztük és érezzük ma is, hogy a Tiffini Egyezmény alapján nekünk szerzett jogaink vannak és ezek között van az egyházmegyékhez való ragaszkodás joga is.

Az a feladat állott tehát előttünk, hogy egyfelől ismertessük el ezeknek a szerzett jogoknak az érvényességét, másfelől nyerjünk engedélyt a külön magyar Egyházkerület felállításához, amelynek keretében fenntarthatjuk magyar egyházmegyéinket is, már csak a roppant nagy földrajzi távolságra tekintettel is : hiszen a Magyar Egyházkerület egymaga ugyanazon a területen feküdnék, mint a többi összes egyházkerület együttvéve. A Magyar Egyházkerületnek a területe ugyanazonos volna az Egyesült-Államok területével.

A feladat nem volt könnyű. A fentebb 5. szám alatt felsorolt határozat értelmében a négy egyházmegyének két kiküldöttje (a keleti és a központi egyházmegyéké) megjelent Clevelandban az al* kotmányozó bizottság ülésén, ahol Dienes Barna ismertette a pittsburghi határozatokat és kérte a bizottság pártolását az Egyetemes Zsinat elé terjesztésüknél. A bizottság az előadást nagyon kedvezően fogadta, pártolását meg is Ígérte; ígéretét be is váltotta. Nagy szerencsénk volt, hogy ennek a bizottságnak a tagjai között olyan jó barátaink voltak, mint Dr. Schaeffer, Dr. Lampe, Dr. Richards, akik mind készséggel állottak a Magyar Egyházkerület ügye mellé, mihelyt ennek gondolata felmerült.

Egyházmegyéink is beküldték kérésüket az Egyetemes Zsinat elé.

Az Egyetemes Zsinat gyűlése Fort Wayneben

így került a kellőképpen előkészített ügy, az Egyetemes Zsinat elé, mely az 1936. év junius havában Fort Wayne, Ind. városában tartotta történelmi nevezetességű gyűlését, amelyen a két közegyház egyesítésének ügye megint nagy lépésekkel haladt a megvalósulás felé. Itt állapították meg az uj alkotmány végleges szövegét, amit aztán az egyházmegyék elé kellett terjeszteni elfogadás végett, hogy az véglegesen életbe léptethető legyen majd az 1938. évi egyetemes zsinati gyűlésen.

Fort Wayneben mind a négy magyar egyházmegyénk képviseltette magát A hivatalos képviselőkön kivid is jelent meg néhány érdeklődő magyar lelkész. A magyarok szószólója ez ügyben ismét Dienes Barna volt, a központi egyházmegye elnöke, aki nagyon ügyesen és ami a fő; teljes sikerrel terjesztette elő az ügyet.

Az Egyetemes Zsinat ugyanis mind a két kérésünket teljesítette.

Megadta azt a jogot, hogy magyar gyülekezeteink Magyar Egyházkerületet létesithessenek, ha ezt úgy akarják.

Elismerte mindazon jogaink érvényességét, amiket a Tiffini Egyezmény biztosított számunkra; úgy is mondhatnánk, hogy becikkelyezte a Tiffini Egyezményt.

A homesteadi gyűlés

Az Egyetemes Zsinat engedélyezése alapján most már szükségessé vált hozzákezdeni a Magyar Egyházkerület felállításának előmunkálataihoz. Dr. Schaeffer ur újabb gyűlésre hivott össze mindnyájunkat Homesteadra, az 1937. év március havának 2 napjára. Ő is részt vett ezen a gyűlésen is; a gyűlés elnöke Balogh István chicagói lelkész volt, a Magyar Sión egyházmegye titkára, jegyzője pedig Darócy Mátyás clevelandi lelkész. Ezen a gyűlésen is képviselve volt mindegyik magyar egyházmegyénk; háromnak az elnöke is jelen volt, titkára pedig mind a négy egyházmegyénknek ott volt.

A gyűlés legfontosabb tárgya és talán uj korszakot alkotó nagy munkája volt annak az uj szabályzatnak a megalkotása, amelynek az alapján az uj egyházkerület létesitendő lesz. Ezt a nagy munkát kellőképpen előkészítette egy szükebb bizottság, melynek tagjaiul Dr. Schaeffer ur, Dienes Barna lelkészt és Dr. Tóth Sándort nevezte ki. Hogy jó munkát végeztek : bizonyítja az, hogy előterjesztett tervezetüket csaknem minden váloztatás nélkül egyhangúlag elfogadta a homes* ttadi gyűlés. E tervezetet, amely jelenben is alapját képezi a megalakítandó Egyház- kerületnek, szintén alább fogjuk kellőképpen ismertetni.

A gyűlés elhatározta, hogy e Tervezetet oda kell terjeszteni mindegyik egyházmegyénk elé, lapunkban nyilvánosságra kell hozni és fel kell szólítani minden érdeklődőt, hogy szabadon tegye meg javaslatait annak bármely általa ajánlott módosításra nézve, máj. 28-ig, amikor egy újabb gyűlés átfogja vizsgálni az addig beérkező módosítási javaslatokat és véglegesen meg fogja állapítani a Tervezetnek azt a szövegét, amely az egyházközségek elé kerül szavazás végett, az 1937. év őszén.

Mindez a gyűlés utasítása szerint meg is történt.

A clevelandi gyűlés

Május 28-án a clevelandi west sidei egyház templomában, abban a templomban, ahol a legelső magyar református Istentiszteletet tartották 1890ben az akkor szervezkedő magyarok, tartottuk meg az Előkészítő Bizottság következő gyűlését. Ismét képviselve volt mind a négy egyházmegyénk; Dr. Schaeffer ur is ott volt; elnökünk volt Dr. Fodor József, a tóparti egyházmegye végrehajtó tagja, jegyző Laky Zsigmond buffaloi lelkész.

Újra megtárgyaltuk a Tervezetet, megvitattuk a beérkezett néhány módosítási javaslatot és most már véglegesen megállapodtunk az alább közölt hiteles szövegben, miután azt is tudomásul vettük, hogy mindegyik magyar egyházmegyénk kedvezően fogadta az eléje terjesztett Tervezetet.

Intézkedtünk a felől, hogy a Tervezet újra megjelenjék lapunkban és hogy valamennyi egyházközségünknek mindé-