Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-09-07 / 35-36. szám

4-ik oldal AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA II. ÜT AZ EGYHÁZ- KERÜLET FELÉ Ilyen nagyfontosságu elhatározás előtt senki sem járhatott el önkényesen, a maga tetszése szerint. Szükségessé vált, hogy összejöjjünk és együtt tanácskozzuk meg az uj helyzetet, amely elé közegyházunk­nak a másik közegyházzal való egyesülése és főként az egyházmegyéknek ebből kö­vetkező megszüntetése állított bennünket.' Kérésünkre Belmisszói Tanácsunk össze is hívta a gyűlést. Meghívást kapott rá valamennyi egyházunk és képviseltette is magát egyházainknak majdnem a fele. Az azóta tett lépésekben is mindig a leg­teljesebb alkotmányossággal jártunk el, amint az ki fog tűnni az alább előadandók- ból. Nagyon fontosnak tartottuk és tart­juk, hogy ebben az egész ügyben senki soha ne vádolhasson minket azzal, hogy bárhol is bárkit is mellőztünk volna, bárkinek a jogait megsértettük volna. Mi magunk három gyűlést tartottunk eddig ebben az ügyben. Az Egyetemes Zsinat múlt évi gyűlésével együtt ez a négy gyűlés, négy fontos lépést jelent idáig a Magyar Egyházkerület felé vezető utón. Ezeket kell még megismertetnünk Test­véreinkkel. ; A pittsburghi gyűlés Az 1936. év március havának 5. nap­ján tartottuk meg ezt a gyűlést a pitts­burghi egyház sok történelmi eseményt látott templomának falai között. Közegy­házunk részéről jelen voltak Dr. ■Schaeffer ur, Belmissziói Tanácsunk főtitkára, és Dr. Lampe ur, az Egyetemes Zsinat vég­rehajtó bizottságának főtitkára. Magyar egyházaink részéről huszonöt magyar lel­készünk jelent meg és Dr. Tóth Sándor, akkor még lancasteri magyar tanár. A gyű­lés elnöke Dienes Barna volt, a központi egyházmegye elnöke; jegyzője Kovács Ferenc lelkész. A gyűlés hat fontos határozatot ho­zott, miket kivonatosan felsorolunk: 1) Kérelmezi, hogy az. uj alkotmány­ban a magyar egység megőriztessék. 2) Kérelmezi az uj alkotmány 56. pontjának olyan módosítását, hogy a ma gyár egyházközségek külön magyar egy­házkerületet alkothassanak. 3) Kérelmezi az egyetemes Zsinattól a Tiffini egyezményben biztosított ma­gyar kiváltságok fenntartását. 4) Az egyházmegyék terjesszék a fenti kérelmeket az Egyetemes Zsinat elé. 5) Az egyházmegyéknek egy-egy kép­viselője küldöttségben menjen az alkot- mányozó bizottság elé és adja elő a fenti kérelmeket és nyerje meg ahoz a bizottság pártolását. 6) Minden magyar lelkész fejtsen ki megfelelő propagandát a Magyar Egyház- kerület érdekében úgy magyar, mint ame­rikai oldalon. íme tehát a pittsburghi gyűlésen részt vett magyar lelkészek, mind a huszonha- tan, egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy a) a magyar egység fenntartandó; b) ennek egyedüli lehetősége a Ma­gyar Egyházkerület. Valóban nem volt más ut, amit vá­laszthattak volna. Ha az egyházmegyéket és közöttük a magyar egyházmegyéket is, eltörlik: egyházközségeinknek az ameri­kai egyházkerületekbe kell belépniük, — mint azt fentebb kimutattuk. Viszont mi úgy éreztük és érezzük ma is, hogy a Tiffi­ni Egyezmény alapján nekünk szerzett jo­gaink vannak és ezek között van az egyház­megyékhez való ragaszkodás joga is. Az a feladat állott tehát előttünk, hogy egyfelől ismertessük el ezeknek a szerzett jogoknak az érvényességét, más­felől nyerjünk engedélyt a külön magyar Egyházkerület felállításához, amelynek keretében fenntarthatjuk magyar egyház­megyéinket is, már csak a roppant nagy földrajzi távolságra tekintettel is : hiszen a Magyar Egyházkerület egymaga ugyan­azon a területen feküdnék, mint a többi összes egyházkerület együttvéve. A Ma­gyar Egyházkerületnek a területe ugyan­azonos volna az Egyesült-Államok terüle­tével. A feladat nem volt könnyű. A fen­tebb 5. szám alatt felsorolt határozat értel­mében a négy egyházmegyének két ki­küldöttje (a keleti és a központi egyház­megyéké) megjelent Clevelandban az al* kotmányozó bizottság ülésén, ahol Dienes Barna ismertette a pittsburghi határoza­tokat és kérte a bizottság pártolását az Egyetemes Zsinat elé terjesztésüknél. A bizottság az előadást nagyon kedvezően fogadta, pártolását meg is Ígérte; ígéretét be is váltotta. Nagy szerencsénk volt, hogy ennek a bizottságnak a tagjai között olyan jó barátaink voltak, mint Dr. Schaef­fer, Dr. Lampe, Dr. Richards, akik mind készséggel állottak a Magyar Egyházke­rület ügye mellé, mihelyt ennek gondola­ta felmerült. Egyházmegyéink is beküldték kérésü­ket az Egyetemes Zsinat elé. Az Egyetemes Zsinat gyűlése Fort Wayneben így került a kellőképpen előkészített ügy, az Egyetemes Zsinat elé, mely az 1936. év junius havában Fort Wayne, Ind. városában tartotta történelmi nevezetes­ségű gyűlését, amelyen a két közegyház egyesítésének ügye megint nagy lépések­kel haladt a megvalósulás felé. Itt állapí­tották meg az uj alkotmány végleges szö­vegét, amit aztán az egyházmegyék elé kellett terjeszteni elfogadás végett, hogy az véglegesen életbe léptethető legyen majd az 1938. évi egyetemes zsinati gyű­lésen. Fort Wayneben mind a négy ma­gyar egyházmegyénk képviseltette magát A hivatalos képviselőkön kivid is jelent meg néhány érdeklődő magyar lelkész. A magyarok szószólója ez ügyben ismét Die­nes Barna volt, a központi egyházmegye elnöke, aki nagyon ügyesen és ami a fő; teljes sikerrel terjesztette elő az ügyet. Az Egyetemes Zsinat ugyanis mind a két kérésünket teljesítette. Megadta azt a jogot, hogy magyar gyülekezeteink Magyar Egyházkerületet létesithessenek, ha ezt úgy akarják. Elismerte mindazon jogaink érvényes­ségét, amiket a Tiffini Egyezmény bizto­sított számunkra; úgy is mondhatnánk, hogy becikkelyezte a Tiffini Egyezményt. A homesteadi gyűlés Az Egyetemes Zsinat engedélyezése alapján most már szükségessé vált hozzá­kezdeni a Magyar Egyházkerület felállítá­sának előmunkálataihoz. Dr. Schaeffer ur újabb gyűlésre hivott össze mindnyájunkat Homesteadra, az 1937. év március havá­nak 2 napjára. Ő is részt vett ezen a gyű­lésen is; a gyűlés elnöke Balogh István chicagói lelkész volt, a Magyar Sión egy­házmegye titkára, jegyzője pedig Darócy Mátyás clevelandi lelkész. Ezen a gyűlésen is képviselve volt mindegyik magyar egy­házmegyénk; háromnak az elnöke is jelen volt, titkára pedig mind a négy egyházme­gyénknek ott volt. A gyűlés legfontosabb tárgya és talán uj korszakot alkotó nagy munkája volt annak az uj szabályzatnak a megalkotása, amelynek az alapján az uj egyházkerület létesitendő lesz. Ezt a nagy munkát kellő­képpen előkészítette egy szükebb bizott­ság, melynek tagjaiul Dr. Schaeffer ur, Dienes Barna lelkészt és Dr. Tóth Sán­dort nevezte ki. Hogy jó munkát végez­tek : bizonyítja az, hogy előterjesztett tervezetüket csaknem minden váloztatás nélkül egyhangúlag elfogadta a homes* ttadi gyűlés. E tervezetet, amely jelenben is alapját képezi a megalakítandó Egyház- kerületnek, szintén alább fogjuk kellőkép­pen ismertetni. A gyűlés elhatározta, hogy e Terve­zetet oda kell terjeszteni mindegyik egy­házmegyénk elé, lapunkban nyilvánosság­ra kell hozni és fel kell szólítani minden érdeklődőt, hogy szabadon tegye meg ja­vaslatait annak bármely általa ajánlott mó­dosításra nézve, máj. 28-ig, amikor egy újabb gyűlés átfogja vizsgálni az addig beérke­ző módosítási javaslatokat és véglegesen meg fogja állapítani a Tervezetnek azt a szövegét, amely az egyházközségek elé kerül szavazás végett, az 1937. év őszén. Mindez a gyűlés utasítása szerint meg is történt. A clevelandi gyűlés Május 28-án a clevelandi west sidei egyház templomában, abban a templom­ban, ahol a legelső magyar református Is­tentiszteletet tartották 1890ben az akkor szervezkedő magyarok, tartottuk meg az Előkészítő Bizottság következő gyűlését. Ismét képviselve volt mind a négy egy­házmegyénk; Dr. Schaeffer ur is ott volt; elnökünk volt Dr. Fodor József, a tóparti egyházmegye végrehajtó tagja, jegyző Laky Zsigmond buffaloi lelkész. Újra megtárgyaltuk a Tervezetet, megvitattuk a beérkezett néhány módosí­tási javaslatot és most már véglegesen megállapodtunk az alább közölt hiteles szövegben, miután azt is tudomásul vet­tük, hogy mindegyik magyar egyházme­gyénk kedvezően fogadta az eléje terjesz­tett Tervezetet. Intézkedtünk a felől, hogy a Terve­zet újra megjelenjék lapunkban és hogy valamennyi egyházközségünknek mindé-

Next

/
Thumbnails
Contents