Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-06-23 / 25. szám
REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the | Post Office at Akron, Ohio, on 15th J September, 193fi. . LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, JUNIUS 23, 1937 No. 25 SZÁM Dr. Lázár Andor Lelkészegyesuletünk közgyűlése Már csak egy pár nap választ el tőle. Az előjelekből ítélve, népes gyűlés lesz. Aki csak teheti: igyekszik ott lenni. Mindenki úgy érzi, hogy Isten gazdagon meg fogja áldani ennek a gyűlésnek résztvevőit. Mindenki részesülni akar ebből az áldásból. Mi a vonzerő? Gazdag tárgysorozat? — Az elnökség az idén olyan meghívót bor csátott ki, amiben egyáltalán nem volt semmi tárgysorozat. Mindenki tudja, hogy erre a gyűlésre is vár egy csomó ügyünknek az elintézése, — és még sem Írták ki hivatalos tárgysorozatot. Mert nem a tárgysorozat a legfontosabb az ilyen gyűlésen, hanem az Istennek Lelke, aki a tanácskozásokat vezesse. Es pontosan az Isten Lelkének megnyerése érdekében hívták össze ezt a gyűlést oda Lakesidera. Mert ha valamikor és valahol lehetett reményleni kitöltetését: úgy ott várnunk kell azt. És ez a reménység a vonzóerő, ami mindnyájunkat oda visz. Református Egyházunk minden erejét összeszedi, hogy ezt a gyűlést, első országos nevelésügyi konferenciáját és ifjúsági kongresszusát, mennél gazdagabbá és eredményesebbé tegye. Legkiválóbb emberei, akik csak foglalkoznak az ifjúsággal, mind ott lesznek. Rajtuk kívül valóban országos nevű vezéremberek jönnek el, hogy odaadják egész lelkűket azoknak, akik hallgatásukra összegyülekeztek. Az alapgondolat maga felrázza a lelket: Uj Egyház az Uj Világban! Érzi az ember, hogy már ebben a célkitűzésben is ott morajlik a közelgő reformáció földrengésének a dübörgése. Ki tagadhatná az uj világot? És ki nem várja bele türelmetlenül az uj egyházat, hogy visszanyerje, amit a régi elveszített?! A világháború véres romjain most folyik az uj korszak megépítése. Mint minden születésnél, itt is fájdalmakkal és borzalmakkal tele a vajúdás. Rettentő veszteségek árát kell megfizetnie az emberiségnek, hogy jobb jövőjének nyereségét megvásárolhassa rajtuk. Forr a világ‘körülöttünk és immár itt bent a mi országunkban is. Ki mondhatná meg, micsoda következményei lesznek annak az ipari forradalomnak, mely mindig szélesebb rétegekben kavarja föl társadalmunk eddigi berendezkedését? Jaj annak, aki útjába áll a reformoknak, mik meg fogják változtatni a világ- eddigi rendjét és uj utakra terelik annak fejlődését! De éppen úgy jaj annak, aki a beállott forgatagban a naponként változó szelekre akarja bizni élethajójának vitorláit! Jaj annak, aki elveszti fejét és meginog, pedig őt azért állították oda Korok Kősziklájára, hogy örök iránymutatója legyen a biztos iránynak! Jaj a világitótoronynak, ha kialudt fénycsóvája, amikor a legnagyobb szükség volna rá mindenkinek. Nem a szép időkre, napos verőfényre helyezték őket oda, hanem sötét éjszakákra, rémes viharokra, — ítéletidőkre, amikor “a földön is harag, a mennyben is harag”. Dies irae . . . Ilyen időkben nem elég többé az emberi tanács, — Isten kell ide! Isten pedig nem hagyja cserben a benne bízókat. Közel az Ur! Csak ne bizakodjunk magunkban, hanem Istenben: ő szabadított és szabadit meg minket ily halálos veszedelemből és bizunk benne, hogy ezután is meg fog szabadítani. Mert Isten nem a felfordulás Istene, hanem a békességé. Hü az Isten, aki nem engedi, hogy erőtökön felül szenvedjetek kisértést, hanem a kisértéssel együtt menekvést is készít, hogy elhordozhassátok azt. A mi magyar református életünkben már is mutatkoznak a jelei ennek a menekvésnek. Mindig jobban kezdjük megérteni, hogy rryi nem a világ lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük azokat a dolgokat, amelyeket az Isten ajándékozott nekünk. A lelkieket lelkiekhez mérő ember előtt fontos bizonyságtételek gyanánt jelennek meg az Isten Leikéből eredő dolgok, amiket az érzéki ember nem képes megérteni, mert azok neki csak bolondság. Csekélyek talán még azok a jelek, amik jobb jövendőnk közeledését igazolják, — de a tavasz első jelei is mindig oly igen csekélyek és oly igen törékenyek : egy-egy gyönge fűszál, egy-egy félénken kipattanó kis rügy a kopár faágon, — és mégis az a rügy lesz a diadalmas : legyőzni a fagynak, téli viharnak félelmes erejét, ijesztő hatalmát! Lehetne-e keresve is jobb helyet találni azoknak a dolgoknak a megismerésére, amiket Isten ajándékozott nekünk, mint a lakesidei gyűlés? Ott lesz szó a legsürgősebb és legfontosabb dolgokról, amik előttünk állanak, az uj világba helyezett uj egyház előtt: az ifjúság ügye, a felnőttek ügye, a gyermekek ügye, a társadalom ügye, a nemzet ügye, az emberiég ügye. Tsten Lelke lebeg majd ott a vizek felett, —- és Isten Lelke az és egyedül csak Ő, Akire mi nekünk szükségünk va, hogy a következő esztendőre felkészítsen minket. Áron is megvegyétek az alkalmakat, mert az idők gonoszok. Ha sokkal nagyobb árat kellene is fizetnünk érte, mint amennyit kell: akkor sem tudnánk jobb alkalmat venni e gonosz időkben megerősitteté- sünkre. Menjünk hát el mindnyájan a Lelkészegyesület közgyűlésére. Ha gazdagok volnánk: mi készíthettünk volna magunknak ilyen gazdag gyűlést. De bár szegények vagyunk és Isten mégis ilyen bőven gondoskodik rólunk: ezt a nagy kegyelmét, fogadjuk el és háláljuk meg azzal, hogy menjünk el érte, nyúljunk érte. Vigyázó. IGAZSÁGÜGYMINISZTER BESZÉDE A PROTESTÁNS DIÁKSZÖVETSÉG SZEGEDEN TARTOTT KÖZGYŰLÉSÉN — Az, hogy Magyarország igazságügyminisztere, — mondota, — eljött a szegedi ifjúság körébe a protestáns diák- szövetség fennállásának tizenötödik évfordulója alkalmából, nem Jelent mást, mint azt az atyai szeretetet, melyet kell, bogy a magyar ifjúság iránt érezzünk. Ez az inditóoka annak, hogy én néhány szót akarok intézni elsősorban ehhez a jubiláló egyesülethez, Szeged város fiatalságához, de ezen keresztül az egész ország fiatalságához is és azt kívánom, Isten adja, hogy némi viszhangja legyen annak, amit elmondandó leszek. Ezután azokról a törekvésekről szólt, amelyek a nemzetet különböző, gyakran egymásai szembenálló kategóriákra akarja osztani. — A különböző osztályokra tagozódás o'sztályharcra vezet, aminek végül a marxizmus és a bolsevizmus a kivirágzása. A felekezeti, faji és foglalkozási megosztás mellett van olyan törekvés is, amely a magyar nemzetet fiatalabb és idősebb generációkra igyekszik bontani és igyekszik szembeállítani a fiatalabbakat és idősebbeket. Az élet küzdelem. Küzdelem a nemzet élete is, de ha ebben a küzdelemben a nemzettagok egymás ellen for ditják erejüket, akkor, ha az egyes nemzettagok életben is maradnak, elvész, elpusztul a nemzet akarata. — A fiatalság akkor szép, — mondotta, — ha türelmetlen küzdeni vágyással keresi az igazságot és lelkes önbizalommal küzd a megismert igazságért, megszerzi a tudást, hogy véleményt legyen képes alkotni magának az élet jelenségeiről. Megszerzi véleményét, nem mások véleményének szajkószerii ismétlése utján, hanem saját énjén, saját egyéniségén keresztül leszűrve úgy, hogy j^z egyéniségén keresztül leszűrt tudás egyéni színeződéssel gazdagodva, lesz énjének alkotó részévé és senki által el nem kommunizálható tulajdonává. Megszerzi a tudást nehéz munkával és igy értékelni tudja másnak nehéz munkáját, amellyel mások tapasztalataikat és tudásukat megszerezték. A tudás tündérkertjének minden talpalatnyi földéért küzd és amikor urává lesz egy- egy kis résznek, tiszteli azokat, akik nagy munkával a tudás igéretföldjének nagyobb darabját mondhatják magukénak. — Megismeri azok törpe voltát, kik azáltal akarnak nagyobbnak látszani, hogy másokat kisebbítenek. A fiatalság sok-sok uj dologért lelkesedik, küzd. Sokat küzd és csalódik, sokszor hisz az ámitásnak, de azután kiábrándul belőle. A magyar nemzet akkor lesz nagy — és ne felejtsük el, hogy Magyarország va~ (Folytatás a 4-ik oldalon)
